Egészen szürreális állapot, amikor az emberek nemzeti alapon egymásra rátromfolnak az ostobaságban. Miközben a zászló székely.

Dan Tanasă, ha nem létezne magától, akkor létre kellene hozni. Politikai célból, hiszen szavazatokat hoz nemzetiségi alapon. Ennél olcsóbb politikai tőke nem létezik – fordult meg a fejemben, mialatt Bíró Edith néni a Győrfi Katához intézett szavait hallgattam a tanácsülésen.

Tanulékony a székely politikus.

Ha a románoknak van magyar kártya, mi sem adjuk alább, nekünk lesz székelyzászló-kártya, amit előhúzhatunk, ha rosszul mennek a dolgok. S jó az Isten, jót ád, teremt hozzá egy Dan Tanasă-t is, akinek nem tetszik, hogy Romániában lobog a székely lobogó. Azta, de jó!

Eddig Udvarhelyt hálistennek elkerülte a zászlóbotrány, ami alapján lehet politikai nyilatkozatokat kiadni, megbotránkozni és megsértődni, közös ellenségképet kialakítani, s a gerinces, alapvető jogaiban megsértett, azokért a végsőkig kiálló székely embert előadni.

Kihasználni azt, hogy az itteni embereknek legszentebb érzései közé tartozik a nemzet- és hazaszeretet. Jól megnyomni, ami fáj, és utána gyógyszert ígérni rá. Ennél olcsóbb és működőképesebb politikai manipuláció talán nem is létezik.

De most, miután annyi magyar zászló, amennyit a nemzeti ünnepeinkre kiraktak a városban, ejsze a világon nincs es, eljött Dan Tanasă hozzánk is.

Végre észrevett minket is.

Így történhetett, hogy a 2019. januári tanácsülésen, amelynek első félórája azzal telt, hogy az MPP és a Néppárt összefogásából alakult koalíció politikusai felszólaltak székely zászló ügyben. Orbán Balázs tiltakozásképp két képet vett elő, amelyek egyikén a székely zászló, egyben a Székely Nemzeti Tanács hivatalos zászlajának szimbólumai láthatók, a Nap, a Hold és egy csík, a másikon pedig Székelyudvarhely városának címere.

Azt tanácsolta, ezeket tiltakozásképp tegyék fel a városháza Orbán Balázs tanácstermének falára, épp Orbán Balázs portréja fölé. Ezt megtromfolta Bíró Edith tanácsos asszony, aki szerint az uh.ro-n megjelent A székely zászló valódi története című cikk megsértette a közízlést, és

nem való viccelni a székely lobogóval.

Teljesen szürreálissá akkor vált a helyzet, amikor Ványolós István, volt történelem tanár és jelenlegi RMDSZ-es képviselő mindezek után javasolta, hogy énekelje el az önkormányzat a székely himnuszt.

Mielőtt valaki félreértene, azt gondolom, jogunk van a szimbólumaink használatához, ünnepeink megtartásához, és a himnuszaink énekléséhez, mint ahogy bárkinek joga kell, hogy legyen ehhez ebben az országban.

De: azt is gondolom, hogy különösen az önkormányzati többséget élvező Orbán Balázs és Bíró Edith jobb lenne, ha azzal foglalkozna, hogy a kampányban vállaltakat teljesítse, minthogy nép-nemzeti

giccsel ékesítse a tanácstermet.

Mert az, hogy csomagolópapír-minőségben a falra biggyesztjük a közösségünk jelképeit, nem a közízlés megsértése? Az, hogy kétes minőségű, arannyal keretezett reprókat teszünk a tanácsterem falára, közvetlenül az aranyozott gyertyatartók alá, az nem a közízlés megsértése?

Jelentem, ha ilyen a közízlés, akkor nekem semmi közöm hozzá. Az én székelységem nem csak a zászlókban, és nem csak a himnuszban, s egyéb múlandó tárgyakban van jelen, hanem a szívemben, a rokoni kapcsolataimban, a székely viccekben, a sztereotípiákban, a két székely közti összekacsintásban, a viselkedésemben, a nyelvhasználatban, a zenében, a mesében, a táncban. És ezt senki, senki, még a székely nemzettársaim sem vehetik el tőlem.

Javasolnám ezért, tegyünk székely zászlót mindenhová, amivel a székely közösségünket megerősítettük, mindenre, amit elértünk: lobogjon az a zászló a bicikliutak mentén, a felújított váron, a szejkei fürdőkomplexumon s lengjen a város zászlaja a kampányban megígért összes leszigetelt tömbházon.

És ne legyen itt vége.

Orbán Balázs, Bíró Edith néni és pártja megígérte ennek a városnak 2016-ban, hogy jobbra váltanak. A gőgöt, a lustaságot, a nemtörődömséget váltják le az összefogásra, a cselekvésre, az odafigyelésre.

A székely zászló körüli toporzékolás zsákutca, amely éppen a gőg, a lustaság, a nemtörődömség elfedésére pillanatnyilag alkalmas. Egy álprobléma, amellyel el lehet tölteni éveket, s ha netán a javunkra változik is a helyzet a végén: csak annyit érünk, hogy örül neki a szemünk.

Még van másfél évük, mielőtt 2020-ban valaki ugyanazzal a szlogennel megnyeri a választásokat: válts jobbra!