Fél nyolcra pikkpakk lekapták a toronygombot az ipari alpinisták. Visszatenni már sokkal nehezebb volt.

Fotó: SZÁSZ ZSUZSI

Úgy tartják, valamikor régen az udvarhelyi égen labdáztak az óriások. Hétfő reggel egy daru segített a Lukács Alpin’s munkatársainak felemelkedni, és levenni a közel kétszázötven éve a templom tornyán ragadt gömböt. A rosszcsont srácok egyből szétszedték a rézlabdát, és kiderült, hogy nem hiába. Undorítónak tűnő, de borzasztó értékes iratok estek ki belőle.

Két időkapszulát is tartalmazott

a felújítás alatt lévő belvárosi református templom toronygombja. Sajnos egyiket sem tették készítőik védőkazettába, első pillantásra a restaurátorok úgy látják, erős szálú, kátránnyal bevont textília védte őket. Ezért megviselte őket az időjárás: a magas hőmérséklet, az átlőtt lemezen keresztül befolyt csapadék meg a rovarok vasfoga.

A későbbi, a templom 1862-es felújításakor elhelyezett paksaméta elég jó állapotban megmaradt, az a református kollégium anyagi helyzetét, a diákok, professzorok névsorát tartalmazza, valamint a közelmúlt történetét. Valószínűleg  szalaggal volt átkötve a viasszal lepecsételt iratcsomó, ami szétfoszlott. A gömbből régi pénzérmék, krajcárok is kihulltak.

Pénz, pecsét

Ez a gombirat első ránézésre nem annyira értékes történelmi szempontból, ugyanis elég jól dokumentált az az időszak, az iratokat szerkesztő Kis Ferenc mintegy 11 évvel később készített egy monográfiát is a tartalmáról.

A korábbi, történelmi szempontból várhatóan értékesebb

időkapszula azonban elég rossz állapotban van, Szász Hunor, a Haáz Rezső Múzeum történésze a katolikus egyház erre specializálódott restauráló műhelyébe küldi felújításra Csobotfalvára. A szakember azt reméli, hogy néhány héten belül értékes információkat tudhatunk meg belőle Székelyudvarhely 18. századi történelméről, amiről elég „mozaikos” ismeretanyag maradt ránk.

A református kollégiumot és a templomot építtető Baczkamadarasi Kis Gergely az utolsó szegről is feljegyzést készített, jó eséllyel az iratokból sok mindent megtudhatunk az 1781-es évről. Ha mást nem, akkor azt, hogy mit találtak fontosnak elődeink a saját életükből megörökíteni, átadni az utókornak.

A helyszínre érkező szakemberek feltették egy asztalra a kezdetben csak a földre szórt „emlékeket”.

A 19. században a nőszövetség által aranyoztatott hatvékás rézgömböt hétfőn délután, többórás munkával helyezték vissza. Tetejére modern villámhárító került, ami a teljes központi zónát védi a villámcsapástól. A visszahelyezés nehézségét a magasságban fokozottabb légmozgás okozta, valamint a kézzel kalapált, nem teljesen szabályos lemezcső és a szintén kézzel ácsolt gerenda egymásba illesztése úgy, hogy közben lengett a daru kosara és maga a torony is.

Pitó Zsolt lelkész először veszi közelről szemügyre a gömböt és tartalmát

A torony tetejéről még annyit megtudtunk, hogy egy nagyon magas minőségű anyagból készült, és nem marad ilyen fényes. Várhatóan nagyjából két év múlva fejeződik be az oxidációs folyamat, amelynek a végére egy matt szürke felület fogja borítani, nem kell megijedni, hogy máris rozsdázik – nyugtatta meg az aggódókat Lukács Pál, a Lukács Alpin’s vezetője. Hozzátette, az új a régi tetőzet hű másolata, ahol tudtak, kézi munkát végeztek, hogy minél hasonlóbb legyen.

Hogy mit fog tartalmazni a 2020-as időkapszula, és milyen technikai kihívásokkal kellett megküzdenie a felújítást végző cégnek, megtudhatod a légifelvételekkel is tarkított videónkból, amit a hét folyamán teszünk közzé.