Elkezdődött a visszaszámlálás az Erdély dala élő döntőjéig. Vasárnap este kiderül, ki a 2022-es Erdély dalának szerzője. Az elmúlt hetekben sorra vettük a kiválasztott előadókat, zenekarokat. Ezúttal egy különleges formáció adott interjút nekünk.
A Végtelen sziget voltaképpen egy duó, ők magukat inkább együttesként szeretik definiálni. Szilágyi Ákos és Tarsoly Ábel története nagyon sok ponton hasonlít egymásra, mindkettőjük családja Szilágycsehre költözött, mindkettőjük édesapja lelkipásztor, mindketten Kolozsváron végezték a középiskolai tanulmányaikat. Jelenleg mindketten egyetemisták: Ákos bölcsészhallgató, Ábel zenét tanul. Együttesük, a Végtelen sziget zenei stílusát a pop, alternatív pop kategóriába sorolják, bár úgy érzik még nem forrt ki teljesen, hogy merre irányulnak.
Hogyan állt össze a Végtelen sziget?
Ákos: Nagyjából egy-két éve kezdtük el ezt az egészet, pont akkor amikor karantén volt. Unatkoztunk, megkerestem Ábelt, hogy van egy alkalmazás, ahol zenét lehet összerakni, neked van egy szép hangod, nem akarod egy kicsit ideadni nekem? Nagyjából így kezdődött az egész, először csak szórakozásból csináltuk.
Komolyabban akkor kezdtünk el foglalkozni vele, amikor 2021-ben meghirdették az Erdély legszebb magyar dala versenyt. Akkor Ábival úgy döntöttünk, hogy jelentkezünk, összedobtunk egy számot, akkor még elég kezdetlegeset. Bejutottunk, a dal címe Sötétből lopott fények, ez volt az első hivatalosan feltöltött zenénk YouTube-on.
Ti mióta ismeritek egymást?
Ákos: 5-6 éve ismerjük egymást. Amikor feljöttünk Kolozsvárra licibe, egy suliba kerültünk. Nem is tudom mikor kezdődött el ez a komolyabb barátság köztünk, valamikor 10-11. osztályban.
Ábel: Tizenegyedikben.
Ákos: Összehaverkodtunk, majd 12. osztályban és az egyetem első évében, a karantén időszakban kezdtünk el együtt zenélni.
Miért éppen Végtelen sziget?
Ákos: Az első számnak, amit kitettünk YouTube-ra – csak nem a Végtelen sziget csatornájára –, az volt a címe hogy Ti vagytok, és ennek a refrénje volt az, hogy: Ez egy végtelen sziget. Aztán azon vettük észre magunkat, hogy a legtöbb dalunkban megjelenik a végtelen és a sziget motívum. A név akkor lett végleges, amikor a már említett Erdély legszebb magyar dala versenyre beneveztünk.
Fotó: Erdély dala Facebook-oldala.
Sokszor megkapjuk, hogy a nevünk kicsit basic, sablon, mainstream, de én egyre jobban kezdem megszeretni.
Ábel: Same. (a same kifejezés angolról fordítva ugyanazt, azonost jelent. Élő nyelvben ugyanazt/ugyanúgy érzem, gondolom stb. – szerk.megj.)
Milyen a Végtelen sziget? Hogyan működtök együtt?
Ákos: Mint két testvér. Nagy az összhang. Pont ezért például nem írjuk le a dalok alá, hogy kinek milyen szerepe volt a létrejöttében. Minden, amit mi csinálunk, az a kettőnké, attól függetlenül, hogy ki írja a szöveget vagy a zenét.
Mit jelent nektek a zene?
Ákos: A zene nekem már csak azért is nagyon fontos, mivel kiskorom óta az életem része. Az egész úgy kezdődött, hogy sétáltam édesapámmal a parókia mellett, és azt mondta nekem, hogy Ákos, fiam, én tőled két dolgot kérek az életben, azt, hogy tanulj meg angolul és zongorázni. Azt mondtam neki, oké.
Elkezdtem zongorázni, azt hiszem már második osztályban. Klasszikus zenét tanultam, jártam külön tanárhoz egészen kilencedik osztályig. De nem csak a klasszikus zene, a szövegírás és a könnyűzene is ott volt. Emlékszem rá, hogy 6-8. osztályos koromban az iskolában magyarórán ahelyett hogy figyeltem volna, a jegyzetfüzetet bámultam és szövegeket írtam. Épp volt akkor egy kis szerelmem és futottam le hozzá szünetekben, hogy nézd, mit írtam.
Előbb verseket írtam, az is és a dalszövegírás is arra volt jó, hogy általuk kiadjam magamból, amit nem tudok kifejezni másképp. Illetve, ezt most figyeltem meg, hogy nagyon jó önismereti folyamat. Ha elolvasom azokat a verseimet, amiket 9-10-ben írtam, meg tudom mondani, hogy mit éreztem és mi volt a problémám, de akkor nem értettem. Most sem teljesen értem a szerzeményeim.
Ábel: Körülbelül nyolc éves lehettem, ekkor még Szérben laktunk, édesapám ott volt lelkész. Egy szombat délután a testvérem épp gitáron gyakorolta a Halleluját, mert másnap előadás, istentisztelet volt, arra készült. Ott ültem az ágy szélén és hallgattam, elkezdte játszani a refrént és én meghatódtam, odaszaladtam, hogy: Jaj, kérlek, Csenge, tanítsd meg nekem is, mert nem bírom már, annyira meg akarom én is tanulni. Ekkor kezdtem el gitározni, viszonylag korán, hiszen csak 8 éves voltam. Később zongorázni is tanultam, a szövegírás viszont már elég későn jött, talán 10. osztályban. Én is versekkel kezdtem, aztán szépen lassan kialakult egy-két dallam, szöveg, majd megtaláltuk egymást Ákossal.
Az, hogy mindkettőtök édesapja lelkész, befolyásolja valamiben a munkátokat?
Ákos: Mind a ketten olyan háttérrel indulunk emiatt, ami meghatározza azt, hogy szövegek szintjén például milyen megfogalmazásokat használunk, milyen szavakat rakunk bele a szövegekbe. Viszont én úgy érzem, hogy engem eléggé befolyásolt az, hogy én lelkész gyerekként nőttem fel, mivel a zene mindig ott volt mellettem, már két éves koromtól ott ültem az orgona mellett, hallgattam ahogyan szól, kórusra jártam. Van egy kép, hogy fekszem babaként az ágyon és apukámmal „énekelek”. Ilyen téren, körülvett engem a zene.
Milyen a dalszerzési folyamat nálatok?
Ákos: Elég hirtelen. Úgy látom, hogy azok a számok amiket eddig megcsináltunk és befejeztünk, mindig úgy jöttek, hogy például Ábel Messengeren küldött egy hangfájlt, amin valamit dúdolgat és gitárral kíséri. Ha tetszik, neki ugrok a számítógépnek, gyorsan csinálok egy zenei alapot. Ábel megírja a szöveget rá, megcsináljuk a szerkezetet és összedobjuk. Ábel átjön, felénekli és újra összedobom a hanggal együtt a zenei alapot. Viszont a legújabb dalunkat, aminek a címe Körök, már sokkal tudatosabban szereztük.
Mi születik hamarabb, az alap vagy a szöveg?
Ákos: Abszolút mindegy. Ezért is szeretem ezt a zene dolgot, mert nem köthető egy nagyon szigorú folyamathoz. Például most az Erdély dalás Csillagok számunknál úgy indultunk el, hogy kint voltunk egy este egy erdő mellett. Beszélgettünk, játszottunk, hülyéskedtünk, egy kicsit alacsonyabban ültem mint Ábel, felnéztem rá és láttam a háta mögött a csillagokat. Erről eszembe jutott az a mondat, hogy de jól állnak neki a csillagok. Innen indult ki az egész, ebből a szövegből írtuk meg a refrént és hozzá a verzét. Én azt mondom, hogy egy adott dallam magához vonz egy adott szöveget. Illetve egy adott szöveg magához vonz egy adott dallamot. Ezért nem feltétlen találom nehéznek, hogy egy jó szöveghez, egy jó dallamot írjunk, mert összefügg az egész.
Miért jelentkeztetek az Erdély dalába?
Ákos: Bedobta az Instagram a hirdetést.
Ábel: Jött az üzi e-mailben, nem?
Ákos: Igen, kaptam egy e-mailt, valami összeköttetés volt a tavalyi Erdély legszebb dalával. Az az igazság, hogy testhezálló téma és feladat. Itt vagyunk, erdélyiek, fiatalok.Tetszett a pályázat is, sokat ígért. Nagyon jó pályázat volt, kimagasló. És azt mondtuk, hogy miért ne?
Mit jelent nektek hogy a verseny részesei vagytok?
Ákos: Attól függetlenül, hogy mi lesz a nyereményekkel, a döntővel, hogy ki nyer, mi ettől a versenytől annyi mindent kaptunk, tanultunk, tapasztalatunk, hogy már nyertesek vagyunk. Hatalmas élmény volt az egész. Persze azért bizakodóan állunk a versenyhez is. Nagyon erős a mezőny, viszont szerintem van esélyünk bekerülni a top háromba.
Milyen lett a dalotok?
Ákos: Szerintünk és a visszajelzések alapján is a dal legnagyobb erőssége a szöveg. Könnyű hallgatni, énekelni és a dallammal is hasonlóan vagyunk. Sokat dolgoztunk rajta a táborban és rengeteget változtattunk. Nem szöveg és zene szintjén, inkább hangszerelésben, illetve a ritmusán. Sokkal pörgősebb lett, mi nagyon szeretjük így, mivel stimmel a szöveggel.
Mi az üzenete a dalnak?
Ábel: Az üzenet röviden az, hogy az itthon lét mennyire értékes, meghatározó és ezt becsüljük meg.
Van valamilyen konkrét hangulata?
Ábel: Amikor először meghallottam a dal alapját, az volt a reakcióm, hogy érzem a dalban a zöld Erdélyt.
Ákos: Nekem mindig a fújó szél és fenyőfa jut eszembe, amikor elkezdődik a dal.
Milyen volt a tábor?
Ákos: Zseniális volt. Szakmai szempontból és hangulat szempontjából is. Nagyon jól éreztük magunkat, nagy élmény volt. Nagyjából ismertük a többieket, a Szintaxis és A csajod zenekar dalait, a mentorok közül, Schoblocher Barbi együttesét, a Blahalouisianát is gyakran hallgatjuk. Azt mondhatnám, hogy gyermeki izgalom volt bennem, amikor odamentem. De azon túl is jó élmény volt, rengeteget tanulhattunk.
Ábel: Hatalmas nagy élmény volt. Az első naptól az utolsó pillanatig körbevett egy hangulat. Mi érkeztünk meg elsőként, éjszaka utaztunk vonattal, úgyhogy el lehet képzelni, hogy hogy néztünk ki, de nagyon boldogok voltunk.
Milyen céljaitok vannak a Végtelen szigettel?
Ákos: Hogy minél több minőségi dalt adjunk ki, illetve vannak kis titkos terveink. Főleg stílus szempontjából valami olyasmin dolgozunk, ami itt Erdélyben még nem túl elterjedt. De folytatni fogjuk mindenképp.
Ismerd meg a többi Erdély dala versenyzőt is:
- Koszika: aranyhal vagyok akváriumban és a víz a zene
- Te tudod milyen a csajod?
- Bekerültünk a döntőbe, és azonnal bömbölni kezdtem
- A zenekart nem egy pár évig akarjuk csinálni, hanem ha lehet, az életünk végéig
- Hogy jön a parizer a népzenéhez?