Fotók: az Erdély dala Facebook-oldala.
Az Erdély dala verseny szakmai felkészítő tábora nemrég ért véget, a döntős produkciókat a versenyzők a mentorok segítségével csiszolgatták, formálgatták még egy kicsit, hogy végül a legjobb formájukban mérettessenek meg. Egyre inkább közeleg a döntő és még jó pár versenyző bemutatásra vár, ezúttal a DreamFlow zenekar kerül terítékre. A zenekarról, az Erdély daláról és a zenéről Borbély Zsuzsival és Nagy Flóriánnal, a zenekar tagjaival beszélgettem.
Tinibandból TesOKká váltak
A szászrégeni együttes 2020 májusában alakult, akkoriban még öt taggal, mára azonban négy fiatal, Borbély Zsuzsi (énekes), Fülöp Ábel (dodos), Nagy Flórián (dalszerző, basszusgitáros) és Nagy Endre (basszusgitár) alkotja a DreamFlow-t.
Mind tanulnak még, Ábel és Endre kilenc, Zsuzsi tizenkettedik osztályos, Flórián elsőéves egyetemista kommunikáció szakon.
Egyikőjüknek sem első zenekar ez, néha külön, máskor együtt zenélve, 2015-re nyúlik vissza a történetük. Először Tiniband néven álltak színpadra, majd egy testvérek alkotta formációban TesOK-ként. Flórián és Endre a KentauRock metál zenekar tagja volt, ami később KentaurSoul-ra keresztelte át magát. A zenekar jelenlegi összetétele és neve 2020-tól számítható.
Hogyan jellemeznétek magatokat zenekarként?
Zsuzsi: Megszoktuk a hatékony munkát, rájöttünk arra, hogy ha csak két próbánk van egy-egy nagyobb koncert előtt, akkor azt a 4-5 órát hatékonyan kell végigcsinálni. Mindig megoldjuk, hogy megérjenek a dalok, és hogy fel tudjuk tenni őket a színpadra.
Flórián: A kitartás, ami jellemző az egész társaságunkra, mert kitartunk egymás mellett is, meg amellett, amit szeretünk. 7 év elég sok idő, és általában, ha gyerekként kudarcok érnek, hamar feladod a dolgokat, de mi mégis láttunk ebben jövőt és szeretjük, amit csinálunk.
Miért éppen DreamFlow?
„Nekünk ez az egész, amit csinálunk, egy álomszerű dolog. A flow pedig onnan jön, hogy ha erre a hullámra felülünk és meglovagoljuk, akkor végül bármi sikerülhet, és egy álomba kerülünk” – magyarázza Zsuzsi az együttes nevének jelentését. A logón szereplő papírsárkány pedig a szabadságot jelképezi, hiszen ha a szél felkapja, magasra repül.
Milyen a kapcsolatotok a saját zenétekkel?
Flórián: Én azt mondanám, hogy elszakíthatatlanok vagyunk, mert a mindennapjaink szerves része. Ha nem gyakorlással vagy zeneírással foglalkozunk, akkor én például zenés podcastokat vagy koncertfelvételeket nézek, hallgatok. Valahogy minden a zene körül forog. Egyetemen is kommunikáció szakra iratkoztam be azért, hogy megtanuljam jól menedzselni ezt az egész projektet. Most is ezt gyakoroljuk lényegében, mert nagyjából a koncertszervezést én intézem, az oldalt, a médiafelületeket ketten irányítjuk Zsuzsival. Szerintem, ha magunknak csináljuk, akkor közvetlenebb lesz.
Említettétek egy interjúban, hogy busszal jártok koncertezni, vitatkoztok azon, hogy mit hallgassatok?
Flórián: Egyelőre még ott tartunk, hogy mindenki nagyon befogadó, tiszteli a másik stílusát, nem szóljuk le egymásét, de azért mindenkinek megvan a saját zenei vonala. Ábel például a jazz felé irányul, Zsuzsi popot hallgat, én sok metált. Nehéz egy olyan playlistet összerakni a zenekari buszba, hogy mindenki megtalálja benne, amit szeret, de nem szoktunk összeveszni.
Mióta írtok saját dalokat?
Flórián: Ezzel a zenekarral már azóta, hogy elindultunk. Az is volt a cél, hogy egy olyan zenekart alapítsunk 5 év útkeresés után, ami saját zenét játszik. Az esetek kilencven százalékában én írom a dalokat, a szöveget, az alap akkordokat, dallamíveket. A többit együtt beszéljük meg, együtt rakjuk össze. Amikor stúdióban vagyunk, természetesen a producer is besegít.
Miért jelentkeztetek az Erdély dalába?
Flórián: Egy jó kihívásnak tűnt. A kiírás szerint az erdélyi fiatalság hangján kell hitelesen megszólaljon a dal, ez alapján gondolkoztam, hogy miről is lehetne írni. Végül jöttek az ötletek, több verzió is született és úgy éreztük, hogy érdemes megpróbálni, mert ilyen még nem volt. Nagyon csábítóak a díjak. Mindenképpen meg szerettük volna mutatni, hogy mi is itt vagyunk az erdélyi palettán.
Mondtátok, hogy a dal kifejezetten az Erdély dalára íródott, beleillik az eddigi szerzeményeitek sorába?
Flórián: Szerintem most már beleillik, hangzásban és szövegvilágban is elkaptam egy fonalat, ami nekem, a többieknek és a közönségnek is tetszik. Próbáltam erdélyi motívumokat beleírni a dalba: természeti képek szempontjából a fenyő vagy a hegytető, amely felcsendül a dalban, vagy az édesanya, az édesapa, az itthon maradás szimbóluma. Az üzenet pedig az lenne, hogy ha bármi gondunk van, akármilyen nehéz útra sodródunk, ha van, akivel megosszuk a bánatunkat, vagy akár az örömünket, akkor végül is minden átvészelhető. Ha együtt vagyunk, nem elszigetelődve és magunkra maradva.
Milyen a hangulata a dalnak?
Flórián: Szerintem pozitív, a refrén is úgy kezdődik, hogy itt tényleg boldog vagyok már. Ennél pozitívabbat szerintem nem nagyon tudtunk volna írni. Persze vannak keserédes mondatok is benne.
Zsuzsi: Nem én írtam a szöveget, de ez az a dal, amivel teljesen tudok azonosulni. Édesapám külföldön dolgozik és évente kétszer háromszor találkozom csak vele, szóval teljesen át tudom érezni a szövegnek a fontosságát és a súlyát.
Flórián: Erre a történetre az a két sor utal: “Ne menj lányom, így szólt rám apám, ne légy vándor, én az is voltam már. / Ez a te otthonod, remélem jól tudod, a föld szíve, hallgasd, itt dobog.”
Mit gondoltok a táboros élmények és az ottani munka hogyan hattak a dalra?
Zsuzsi: Változtatott, például a dalszövegen is. Amikor leültünk a két mentorral, Schoblocher Barbarával és Tarján Zsófival szavakat cseréltünk ki, amik még erőteljesebbé teszik a mondanivalót. Szerkezetileg meg kikerült egy pár rész, a gitár betéteket kicsit megsokszoroztuk, betettük a refrén után. Lerövidült a dal, de annál dinamikusabb lett, pozitív irányba fejlődött az egész. Elégedettek vagyunk.
Összességében milyen volt a tábor?
Zsuzsi: Nagyon különleges volt.
Flórián: Különleges és jó hangulat uralkodott az egész táborban, mi is kitettünk egy képet magunkról egy Erdély dala banner előtt és azt írtuk ki, hogy ez a zenészek édenkertje. Közös témák voltak, mindenki együtt volt, ugyanarról tudtunk beszélni, elmondani a véleményünket. Kurzusok is voltak, olyanok, amikben érdekeltek vagyunk.
Zsuzsi: Igazából minden sarokban zene volt. Nem volt egy perc csend sem, mert egyik zenekar vagy szétszedte a faház próbatermet vagy a nagyteremben csapott zajt.
Flórián: Az meg egy plusz jó dolog volt, hogy itt voltak ezek a híres emberek, akikre felnézünk, Tarján Zsófi, Schoblocher Barbi, Vizi Imre. Ott voltak közöttünk és olyan közvetlenek voltak, elmondták a véleményüket, minket is meghallgattak. Nagyon jó volt ilyen szempontból, egyedi élmény volt.
Zsuzsi: Az tetszett, hogy nem rajongói szerepben voltunk ott, hogy csináljunk egy képet, hanem inkább munkakapcsolatban. Velük is akármiről el lehetett beszélgetni, ott voltak köztünk, rendesen kifaggattuk őket.
Ti hogyan kezeltétek ezt a helyzetet?
Flórián: Ők később érkeztek, mint a zenekarok, volt egy teraszhelyiség a nagy próbaterem előtt és mindenki ott ült, kávézgattunk. Egyszer csak megjelentek, mindenki csendben maradt, ők néztek. Eleinte kicsit vicces volt, hogy na, most meg kell őket szokni, hogy itt vannak, nem lehet fotózkodni annyit. Aztán ők is elengedték magukat, és mi is megbarátkoztunk velük hamar.
A döntőbe jutás milyen érzés volt, hogy reagált a közvetlen környezetetek?
Zsuzsi: Úgy volt, hogy egy szervező felhívta Flórit, hogy ez a helyzet srácok, bekerültetek, de mi Endrével nem voltunk mellette, mert elvonult egy szobába, hogy ne halljunk semmit.
Flórián: Én nem tudtam, hogy ki fog hívni…
Zsuzsi: Míg Flóri telefonált, mondta nekem Endre, hogy bekerültünk a döntőbe, azért hívták. Erre én, hogy menj el ne hülyéskedj, nem létezik, biztos azért hívtak, hogy köszönjük a jelentkezést, vagy ilyesmi. Ekkor kijött Flórián nagy vigyorral, hatalmas szemekkel, hogy bekerültünk a döntőbe, én megfordultam és azonnal bömbölni kezdtem.
Flórián: Igazából hirtelen jött, mert nem voltunk rá felkészülve, nem vártuk. A szervező elmondta, mi a helyzet, én elmondtam Endrének és Zsuzsinak, ő elsírta magát, rögtön a családot végigtelefonáltuk, úgyhogy nagyon nagy öröm volt.
„A következő zenekarnak amikor láttam a nevét kíváncsi voltam nagyon, hogy milyen nótával jönnek majd elő, mert egyszer már találkoztam velük Vásárhelyen, nem is olyan rég, és el kell hogy mondjam, hogy egyből megfogtak, már az első ritmusánál. Arról a fajta dalról van szó, amit hogyha egy fesztiválon meghallok a színpadon, akkor valószínűleg odamennék. Szóval egy olyan dalról, zenekarról van szó, akinek szerintem simán meg lehet ágyazni a helyet nagyobb rendezvényeken is. Jó dalokkal, jó kisugárzással rendelkeznek és még fiatalok nagyon, úgyhogy előttük nagyon-nagyon a rock and roll élet” – konferálta fel a DreamFlow együttest Bagossy Norbi az Erdély TV Mozaik című műsorában.
Mit szóltatok Bagossy Norbi értékeléséhez?
Zsuzsi: Norbinak a szavai szerintem mindannyiunknak aranyat értek nem csak azért, mert felnézünk rá, hanem azért, mert egy kiváló zenész, és ugyanúgy erdélyi mint mi.
Flórián: Nagyon örültünk, mert ritkán dicsérnek meg így és ilyen emberek.
A győzelem szerintetek megváltoztatná a zenekar jövőjét, karrierjét?
Flórián: Van egy csomó saját dalunk, ha megadódna a lehetőség, hogy valahogy felvegyük és kiadjuk őket, már az nagy előrelépés lenne, meg egy profi videoklip elkészítése is. És a kisbuszban már alig férünk…
Zsuzsi: Szerintem akkor felülünk a dream flowra.
Vannak konkrét terveitek a jövőre nézve?
Szeretnénk, ha a télen összehozhatnánk egy kislemezt, és persze, a nagylemez is remek lenne. Talán a Vibe fesztiválon való fellépés is jól jönne most már, és lassacskán lehet, hogy Magyarországon is megmutatkozhatnánk egy-két helyen.
