Hogy jön a parizer a népzenéhez?

Fotó: Frunzea Dávid

Első alkalommal készül olyan erdélyi tehetségkutató műsor, amelynek a fináléját élő adásban kísérhetik végig a nézők. Az Erdély dala azzal a céllal indult, hogy megtalálja azt a dalt, ami jól ábrázolja, milyen Erdélyben fiatalnak lenni. A több mint 50 pályamű közül hatot választott ki a szakmai zsűri, illetve még egyet a közönség. A versenyzők között vannak ismert és kevésbé ismert arcok is. A verseny alatt számos új dallal ismerkedhet meg a közönség. A döntőig megkíséreljük bemutatni a szerzemények mögötti versenyzőket.

Elsőként Frunzea Dáviddal beszélgettünk, akinek az életében már egész kiskora óta fontos szerepet játszik a zene. A 22 éves fiatal srác a székelyudvarhelyi Dr. Palló Imre Művészeti Líceumban végezte el a tanulmányait, jelenleg a bukaresti zeneakadémián államvizsga előtt áll. Fő hangszere a hegedű, játszik zongorán is, és autodidakta módon gitározni is megtanult. 

Milyen a kapcsolatod a zenével? 

Többrétegű. Egyrészt van a szakmai kapcsolat. Ott kicsit komolyabbak vagyunk, nem vagyunk mindig jóban én és a zene, de azért a végén mindig megtaláljuk valahogyan a közös hangot, produkálunk valami értékelhetőt.

Másrészt a mindennapokban a zene egy jó menekülő út. Minden nehézségen átkísér és nem csak. Az unalmas pillanatokon is, és azokban a periódusokban amikor minden rendben van, még jobban feldobja a hangulatomat. A jó érzéseket felerősíti, a rosszakat pedig, mintha enyhítené, jobbá tenné. 

Mikor kezdtél el dalokat írni? 

Tavaly nyáron egy olyan periódus után, amikor már készítettem feldolgozásokat, ezáltal belekóstoltam egy kicsit ebbe a világba, és a szakmai tudásom is elkezdett annyira fejlődni, hogy tudjak minőségi munkát készíteni. Az eszközeim és  megfelelő tudásom is meglett rá, így maguktól jöttek az ötletek, amiket felhasználva a dalok is kezdtek kialakulni.

Miért jelentkeztél a versenyre? 

Tavaly nyár végén jött egy dalötlet – amit rögzítettem – kissé népies hangzású dallam volt. Kicsit dolgoztam vele, aztán fiókba tettem, néha ránéztem, de nem foglalkoztam vele túl sokat.

Idén nyár elején ismét elkezdett érdekelni, elővettem a projektet és akkor láttam a kiírást is az Erdély daláról. Összekötöttem a kettőt, hogy ez a dal teljesen beleillene ebbe a versenybe. A probléma csak az volt, hogy instrumentális dalt nem lehetett beküldeni, és az én dalom az volt. El is engedtem az ötletet, de a fejemben tovább motoszkált a gondolat, jöttek a dallamok, amiket fel is vettem, de még mindig hiányzott a szöveg, ami a dallam véglegesítése után ihletszerűen jött.

Nem volt egy konkrét elhatározás bennem, hogy na most akkor ezt így megírjuk, hanem voltaképpen kialakult. Utána már csak az énekhanggal volt problémám, mert én nem énekelek. De úgy döntöttem, énekelni fogok. Ha már eddig eljutottam, akkor kipróbáljuk ezt is. Felvettem, és addig dolgoztam vele is, amíg úgy éreztem, hogy tetszik nekem. 

A szöveget vagy a zenét volt nehezebb megírni? 

Határozottan a zenét. Viszont minden ihlet alapú, ami megkönnyíti a folyamatot, inkább azt mondanám, hogy nehéz azt megcsinálni, ami erőltetett. 

Hogyan áll össze a dalod? 

Két részből áll, van az alapötlet, ami tavaly keletkezett, az a teljes alapja, ami egy erős népi hangzást képvisel, és úgy érzem, hogy úgy igazán magába foglalja a hazának a gondolatát. Kis érdekesség, hogy a dal végén – ez még nyilván nem hallható – felcsendül az oklándi harangszó, a szülőfalum harangja. Így még erősebb otthonérzést ad nekem, de szerintem más hallgatónak is, mivel a harangszó mindenkit összeköt. 

A dal középső része kicsit fiatalosabb, pattogósabb. A szöveges rész utólag keletkezett, a fiatalságot reprezentálja. Érdekesség, hogy a szöveg megalkotásakor nem gondolkodtam, hogy mit írok. Nem volt bennem, hogy az Erdély dalára kell írjak egy fiatalos szöveget, hogy az megfeleljen a követelményeknek.

Megírtam a szöveget, ránézésre tökre elvont meg minden, viszont, mikor megmutattam a barátnőmnek, ő azt mondta, hogy hűha ez pont olyan székelyes és fiatalos. Vannak benne „egyetemista beütések”. Van benne egy kifejezés, a parizertaktika, amiről megint csak nem tudom honnan jött, de az is reprezentálja a fiatalságot, az egyetemista életmódot. 

Vissza tudsz emlékezni valami konkrétumra, ami inspirálta a dalt? 

Tavaly közelebb kerültem a népzenéhez, sikerült kicsit többet tanulnom, és többet hallgattam is, azt hiszem, ez befolyásolt. És nagyon érdekelt az is, hogy stílusokat keverjek. Innen jött, hogy a népi dallamokat összekevertem más stílusokkal. Az alap ihlet ez volt. A többiről nem tudnám megmondani, konkrétan honnan, csak jött. 

Volt segítséged az alkotási folyamat során, kaptál valakitől visszacsatolásokat? 

A szövegírásnál egyszer behívtam a testvérem, aki a szöveg hallatán elkezdett röhögni és kérdezte, hogy ezt tényleg belerakod. Mondtam neki, hogy ez jött, ez bele kell menjen és kész. Ennyi volt külső behatás, másra nem emlékszem. 

Nyilván a szűkebb baráti körben és a családnak megmutattam a dalt, és ők mind pozitív véleménnyel voltak. Mindenkire elég jó hatást gyakorolt. A zsűri véleményéről annyit tudunk, amit Bagossy Norbert mondott rólam a tévében, ami nagyon szép volt és ezúton is köszönöm. 

Számodra hogyan illeszkedik össze a klasszikus zene a könnyű zenével és erre hogyan jön rá még a népzene? 

A stílusoknak megvannak a maguk szabályai, és ha összekeverjük őket, az eredmény érdekes lehet. Mindig szerettem az ilyesmivel kísérletezni és mindig érdekelt az is, hogy mások mit hoznak ki ebből. Kiskoromban is sokat hallgattam a klasszikus zenék rock-os vagy pop-os feldolgozásait, nagyon élveztem.

Szóval, hogyha összekeverjük őket, új dolgokat lehet belőlük kihozni. Két különböző és idegen dolog közösen, egy talán kicsit még idegenebb, de érdekes új dolgot tud alkotni. 

A családod, jelenlegi és régi tanáraid, hogyan reagáltak a döntőbejutásod hírére? 

A családban mindenki nagyon örül és nagyon büszke rám. A tanév még nem kezdődött meg, így a jelenlegi tanáraimmal még nem volt alkalmam találkozni, beszélni.

A középiskolai szaktanárom, Veress Viktória külön gratulált nekem. Vele az érettségi után is tartottam a kapcsolatot, mindig megosztom vele a sikereimet. Büszke is rám, örül nekem, támogat. Köszönöm szépen mindenkinek a támogatás, és hogy mellettem álltak. 

Mit vársz magadtól a versennyel kapcsolatban?

Hű akarok maradni önmagamhoz és a zenémhez. Ugyanazt tudom elvárni, amit eddig is, hogy azzal a kemény munkával és hozzáállással csináljam a dolgokat, ahogyan eddig, és ne a gátakat, hanem a lehetőségeket nézzem továbbra is. 

A táborban elismert, befutott előadókkal dolgoztok majd együtt, ezzel kapcsolatban milyen érzések vannak benned? 

Izgalom van bennem, ez egy új élethelyzet nekem is. Egy új tapasztalat és nyilván sikeres, a szakmájukban elismert, jó szakemberek társaságában eltöltetni pár napot és szakmailag együtt dolgozni az egy nagyon jó lehetőség, nagyon izgatott vagyok ezzel kapcsolatban. Eleve, hogy a dalra és rám milyen hatással lesz ez az egész. 

Mire számítasz, milyen eredményt érhetsz majd el? 

Én már nagyon örülök ennek az eredménynek is, úgy gondolom, hogy ez egy jó dolog. Hogy a továbbiakban, hogy lesz? Nyilván reménykedem, hogy még többet érek el, viszont tudok örülni a sikereimnek és nem vagyok nagyravágyó, el tudom fogadni azt is, hogyha nem minden úgy jön össze, ahogy szeretném.

Játsszunk el a gondolattal, hogy megnyered a versenyt, szerinted miben változtatná meg a karriered? 

Sokat segítene, hiszen nagyon sok emberhez eljutna a dal, és az már eleve egy nagy siker. A dallal a személyem is sok emberhez elérne, látnák a munkásságom, hogy mit csinálok, ami új szakmai lehetőségeket teremthetne nekem, illetve talán nagyobb nézettséget tud produkálni a jelenlegi alkotásaimnak. 

Milyen terveid vannak a jövőre nézve, maradsz a dalszerzésnél? 

Rengeteg tanulási folyamatban vagyok benne. A zeneszerzéstől kezdve a mixing vs mastering-en (két különböző hangszerkesztési forma) át, a produceri munka mélységeit is tanulmányozom és ezek mind nagyon érdekelnek.

Erre a területére a szakmámnak a jövőben is nagy hangsúlyt akarok fektetni és igen, akarok új dalokat írni, sok hasonló projektben részt akarok még venni, meg alapvetően alkotni. Mindent, ami a zenével kapcsolatos.