Zárt kapuk: a székelyudvarhelyi városi kórház beteglátogatási időben a koronavírus-járvány közepén. A válságstáb a tesztelést szorgalmazza válaszában. Lukács Antal egyetért, de nem mindenben.

fotó: Pál Edit Éva

A válságstáb vezetője, Jakab Attila városmenedzser csütörtöki közleményében válaszol néhány pontban Lukács Antal kórházigazgató replikájára. Cáfolja, hogy ők a „helyi médiával közösen írnának cikkeket”, a válságstáb néhány tagja értetlenségét fejezte ki a kórházban zajló folyamatok láttán, ezt mondták el a kérdéseket feltevő újságírónak – állítja a Kiborult a bili a kórházigazgatóra című összeállítás kapcsán.

Felgyorsítani az eszközök beszerzését

„Már az első percekben láttuk azt, hogy a hagyományos beszerzési csatornákon nehézkes és lassú a folyamat, és el akartuk kerülni, hogy az ország más városaihoz hasonlóan, védőfelszerelések és eszközök nélkül maradjanak orvosaink, asszisztenseink” – írja Lukács válaszára Jakab, hogy miért látták szükségesnek az első, zaklatott időkben, amikor mindenből hiány volt, a válságkezelő stáb felállítását.

Az egészségügyi válságstáb „feladata a megelőzésre és védekezésre összpontosult, beleértve az egészségügyi intézmények szervezési támogatását (kórház, családorvosok, fogorvosi ügyeleti ellátás), valamint az eszközfejlesztések és védőfelszerelések beszerzéseinek koordinálását, amelyekhez jelentős anyagi támogatás érkezett a magánszféra részéről”.

Jakab Attila szerint sok szereplő közös munkájával sikerült is eleget tenniük a vállalt feladatnak: van védőfelszerelés és a stáb által megrendelt orvosi berendezéseket is átadták már.

Most, hogy megvannak az eszközök, 

azt szeretnék, ha használatba vennék azokat. Elsősorban a tesztelésre szolgáló PCR-gépet – mondta megkeresésünkre.

„Első perctől úgy láttuk, hogy a tesztelés kulcsfontosságú ahhoz, hogy a betegséget idejekorán fel lehessen fedezni, és a fertőzötteket elkülöníteni ahhoz, hogy ne alakuljon ki itt is olyan helyzet, mint például Olaszországban”.

Azokban az országokban, ahol sokat teszteltek, látványosan kevésbé terjedt el a betegség, és kevesebb a halott is, mint azokban az országokban, ahol szabadjára engedték a folyamatok alakulását, vagy későn kezdték el az intézkedéseket.

A kórházigazgató válaszként megfogalmazott cáfolatait a válságtsáb tagjai magyarázkodásként értékelik, amelyekre nem kívánnak újabb replikát megfogalmazni,

ehelyett kérdéseket intéznek az igazgatóhoz: 

1. Hány tesztet lehet elvégezni egy nap alatt az udvarhelyi laborban, hány váltásban dolgoznak az ottani munkatársak?
2. Hány tesztet végeztek eddig az udvarhelyi laborban az április 17. indítás óta? Mi a napi átlag?
3. Hány személyt teszteltek le a kórház 938 munkatársából május 1-ig?
4. Hány készülék (lélegeztető gépek, mobil röntgengépek) érkezett meg abból, amit Ön megrendelt április végi szállítási határidővel? Természetesen itt nem a válságkezelő munkacsoport által folyamatosan kért, sőt, erőltetett PCR-gépre gondolunk.
5. Milyen eljárási rendet dolgozott ki arra vonatkozóan, hogy magánszemélyek, vállalkozások számára tesztelési lehetőséget biztosítson (ezek költségeit a munkacsoport köré felsorakozott vállalkozók továbbra is támogatják)?
6. Hol kell a kórháznál jelentkezni, ha a városlakók költségtérítés fejében teszteltetni szeretnék magukat?
7. Miért zavaró tényező Ön számára, ha az önkormányzat alárendeltségébe tartozó Városi Kórház közpénzből történő közbeszerzéseire rálátása van a városházának

„A polgármesteri hivatalnak, a válságkezelő munkacsoportnak és a kórház menedzsmentjének félre kell tennie a sérelmeit és kötelező módon együtt kell működnie a városlakók érdekében. Más felelős viselkedés ilyen helyzetben nem létezik, erre határozottan újra felhívjuk Lukács Antal menedzser úr figyelmét” – zárják a közleményt.

Nem elzárkózni, hanem fölzárkózni szeretne Lukács

Megkerestük ezzel kapcsolatban Lukács Antalt, a városi kórház igazgatóját, aki ezúttal felvette a telefont, és biztosított arról, hogy válaszolni fog a Jakab által megfogalmazott, egyébként „gyenge és gyatra” kérdésekre. Jelenleg azonban nem ez a legfontosabb dolga, – közölte –, mert egy európai uniós pályázaton dolgoznak, mely a koronavírus kapcsán felmerült költségek megtérítésében segíthetne.

Pontos számadatokat a városmenedzser kérdéseire most fejből nem tud mondani, de csütörtök délután megfuttatták a járványtanos orvossal a számokat, és az elfogyott mintavételi pálcikák számából arra következtettek, hogy megközelítőleg 600 tesztet végezhettek el eddig Székelyudvarhelyen és környékén, ezek kilencvenvalahány százaléka negatív volt, mondta.

A kérésre történő tesztelésen is dolgoznak – állítja Lukács Antal. „Minket is foglalkoztat ez a téma. Nem megtiltjuk, nem elzárkózunk, hanem fölzárkózni akarunk emellé. Föl akarunk készülni arra is, hogy ha valóban bekövetkezik az őszi második hullám, amit jósolnak” – mondta. Ez azonban hosszadalmas folyamat.

Most előbb azt szeretnék elérni, hogy központi költségvetésből megtérítsék a tesztek elvégzését. Ott tartanak, hogy kitöltöttek egy űrlapot, és visszajeleztek a kormányzati szervek, hogy az igénylés módja helyes volt. Egyelőre Lukács Antal számára nem ismertek a kérésre történő tesztelés feltételei, akkor tisztázódnak ezek, amikor jóváhagyták a kórház kérését.

„Azt, hogy hogyan készül el ez a terv el, hogy mikor tudjuk a lakosság tesztelését elvégezni kérésre vagy más megfontolás alapján, azt majd kidolgozzuk. Egyszer elemezzük a tesztelés prioritását: a betegek és környezetük, valamint az az egészségügyi személyzet, amelynek kapcsolata volt a betegekkel”.

A teszteléssel alapvetően egyetért, de úgy tűnik, vannak ellenérzései.

– Ne legyen ez egy rögeszme, hogy szűrni, szűrni, szűrni.

Nem mondják el (a válságstáb tagjai – a szerk.) mit akarnak, azért, mert nem tudják. Egyelőre a kérésre történő teszteléseket tiltják az érvényben levő katonai rendeletek. Való igaz, hogy vannak kivételek: akinek külföldi munkavállalása van, vagy orvosi javaslatra tünetek észlelése esetén, nyilatkozta közel negyvenperces beszélgetésünk során.

Szerinte a tesztelésre a nyomás a vállalkozók részéről érkezik, de ő nem ért teljesen egyet velük, mert aki egyik percben negatív, az a másikban már fertőzött lehet, tehát megítélése alapján számukra nem jelentene valódi biztonságot, ha munkatársaikat tesztelnék, érvel. Ő inkább egy másik módszert szorgalmaz, amellyel azt szűrnék, hogy kinek vannak antitestek a szervezetében, ki az, aki már átesett a betegségen, és nem fertőz.

Ezt a módszert önmagában alkalmazni nem tartják egyébként üdvözítőnek az orvos- és járványtudományban. Itt olvasható egy cikk az ezzel kapcsolatos döntéselőkészítésről a Magyar Tudományos Akadémia honlapján.

A kórházmenedzser együttműködőnek mutatkozott az interjú során, azonban többször is megkerülte a konkrét adatokkal való válaszadást: nem mondta meg, hogy mikor válaszolja meg a kérdéseket („De ne adjanak nekem határidőt, meg fogom ezeket válaszolni. Van nekem elég dolgom, hogy tudják! Rengeteg új intézkedés van, mindenki tőlem várja a megoldást, és ezekbe a válságkezelő stáb persze nem ártja bele magát”) és azt sem, hogy tapasztalatai alapján mikorra becsüli a tesztelés állami költségtérítésére vonatkozóan az engedélyeztetési válaszokat, ami szerinte előfeltétele annak, hogy a kérésre történő, fizetős tesztelés elindulhasson. Annyit mondott, a koronavírus felgyorsította a folyamatokat.

A kórházigazgató megjegyezte, az együttműködés érdekében szeretné látni a válságkezelő csoport stratégiáját, álljanak elő, hogy mire megy ki ez, mert stratégia nélkül nem lehet intézkedni, átgondolatlan dolgokba belemenni. Sok beszélgetés volt, amelyeken mindenki amellett volt, hogy tesztelés legyen, de mondják meg ők, konkrétan, mit akarnak, mennyit akarnak, de ne várják el a lehetetlent.