Vállalkozó ismerőseim panaszkodnak: ahhoz, hogy vállalkozásaikat tovább tudják működtetni, szükségük lenne arra, hogy alkalmazottaikat teszteltetni tudják. Nem ingyen, pénzért. Erre nincs jelenleg lehetőség Udvarhelyen, minimum Vásárhelyre kell menni. Egyik ismerősöm felkeresett a panaszával, hogy ő még egy stratégiát is kidolgozott ez irányba, amit megosztott a válságstábbal, ahol egyetértettek vele, de azóta sem történik semmi. Olvasóink panaszkodnak, hogy külföldi munkavállaláshoz szükségük lenne egy tesztelésre, de itthon nincs lehetőség. Többen is felteszik a kérdést, az adományból vásárolt gépeket miért a kapacitásuk töredékén használják csak? Miért dicsekednek azzal, hogy napi több száz tesztre van kapacitás a megyében, ha ennek egynegyedét, egytizedét használják csak ki erre-arra hivatkozva? Egy lejárató kampányoldal azzal vádolja Gálfit, hogy elherdálta az adományként összegyűjtött pénzt. Többen is kértek, foglalkozzunk ezzel a témával.

Elsőként Lukács Antal kórházmenedzsert kerestem meg az ügyben, de ő immár hagyományőrző módon nem reagált megkeresésemre, a telefont nem vette fel, vissza nem hívott. Hetek óta nem válaszol a hívásaimra, az e-mailekre sem reagál, gyakorlatilag egyszer tudtam vele beszélni, amikor legelőször hívtam, s még nem ismerte a számomat. Természetesen, nagyon kíváncsiak vagyunk a véleményére, ezért amennyiben a jövendőben meg óhajt szólalni az ügyben, a legnagyobb örömmel frissítjük az anyagot.

Második körben a válságstábhoz fordultam. A városi válságstáb (hivatalosan Válságkezelő Csoport) a városvezetésből, helyi vállalkozókból, vállalatvezetőkből, szakemberekből és orvosokból áll. A körülbelül másfél hónapja megalakult csoport végigkísérte az egész folyamatot, kezelte az adományokat, segítette a kórházat és a várost felkészülni a helyzetre.

A válságstáb egyértelműen a kórház vezetését, egészen pontosan Lukács Antal kórházigazgató viselkedését tartja minden probléma fő okának. És ezt az egész válságstáb egyöntetűen vallja. A panaszok sora hosszú, és nagyon érdekes.

Arra – az egyébként sajnálatos – következtetésre jutottunk, hogy az egész helyi járványkezelésben a kórházigazgató a ballaszt szerepét tölti be – állítja az egyik tag.

Erős ez az állítás, de mégis ez a legmegfelelőbb szó. Nem operatív, nem kommunikál, mindenben kivár, próbál minden ötletet elutasítani, nem mond igazat, nincs víziója, stratégiai elképzelése, a vele való beszélgetések parttalanok és eredménytelenek. Amit megígér, az sem maradéktalanul történik meg, vagy éppen ellenkezőleg.

A kórházigazgatóra csak úgy ömlöttek a panaszok a válságstáb részéről. Húszoldalnyi panaszból próbáltam meg kiszűrni, ami fontosabb, több kategóriába válogatva őket.

A nem kívánt szűrés és PCR labor története

Még mielőtt a PCR-labor megérkezett volna, a válságstáb felajánlotta, hogy teszteljék le a kórházi személyzetet, magánúton, és ők megteremtik erre a pénzt és megoldják a szervezést is. Kérlelték erre az igazgatót, aki nagy nehezen belement, és mindent megígért, csak hogy elnapolja a témát. Március 27-én a gyűlésen készült feljegyzésbe is beleírták, hogy „A Municipiumi Kórház a fertőző osztály teljes személyzetét és a fertőzőre beutalt betegeket a lehető legrövidebb időn belül tesztelteti COVID19-re magán szolgáltatónál”. Semmi nem történt azóta, semmi, hangsúlyozzák a válságstáb tagjai. A fertőző alkalmazottai a mai napig nincsenek letesztelve.

A válságstáb első javaslatai között szerepelt a PCR laborgép. Az igazgató eleinte hallani sem akart róla. Gazdasági tanulmányt akart íratni róla, ami egy időigényes folyamat lett volna, és a válságstáb szerint egy ilyen helyzetben teljesen indokolatlan. Nem volt ínyére a dolog, és csak 3-4 gyűlés után hagyta magát meggyőzni, március közepén rendelték meg a gépet.

A válságstáb felajánlotta, hogy a labornak szükséges helyiség kialakítását 1-2 nap alatt elvégzik, ingyen, az anyagokat is biztosítva, non-stop, három váltásban történő munkával. Ezt a kórházigazgató visszautasította, és elvégeztette a munkálatot egy céggel, egy hét alatt, 50.000 lejért, állítja a válságstáb. Később egy beszélgetésben elismerte, hogy a labort szerelő cég jöhetett volna hamarabb is szerelni, de nem volt még kész a helyiség.

A válságstábnak sikerült meggyőznie a laborgép szállítóját, hogy hétvégi munkával üzemelje be hamarabb a labort. Ezt az igazgató nem vette jó néven, fel volt háborodva, hogy hogyan merték őt kikerülni, mert számára kínos, hogy nem veszik őt komolyan.

Közel egy hét késéssel, csak felszólításra küldte el a DSP-nek az igazgató a hivatalos beindításhoz szükséges dokumentációt. Ezért csak április 16-án tudja átadni a DSP a gépet, ami már április 1-jén itt volt a városban.

A labor üzemeléséhez szükséges személyzet képzését, külső szakemberek bevonását többször is szorgalmazta a válságstáb. A március 25-i gyűlésfeljegyzések között szerepel, hogy a kórházban 5 labororvos van, akinek van képesítése PCR-működtetésre. Az igazgató megígérte, hogy kiképzik az embereket, és külsős szakembereket szerződtetnek le, de utólag nem vont be egyetlen külsőst sem. Jelenleg csak két orvos tudja kezelni a gépet egy vásárhelyi képzés után, és még egy személy betanítható. A fertőző osztályt kivéve a mintavételt a teljes Udvarhelyszéken, az egyetlen járványtanász tudja végezni, akinek emellett még az ankétok összeállítása és elküldése is feladata.

A tesztelés kibővítésének a menedzsmentjére, a háttérmunka elvégzésére ajánlott a válságstáb emberi és szervezési erőforrást, de az igazgató nem igényelte, sőt rossz néven vette.

Folyamatosan félreinformálta az igazgató a válságstábot. Például a tesztelések számának megduplázását lehetővé teszi egy automata nukleinsav-extraháló készülék (remélhetőleg jól fordítottuk, mert mindenki csak úgy emlegeti, hogy extraktor). A kórház április 7-én írásban közölte, majd utána írásos dokumentumokban többször megerősítette, hogy ezt a készüléket leszállították, ott van a kórházban. Április 20-án véletlenül derült ki egy beszélgetésen, hogy még nincs leszállítva. Állítólag cikkünk írásának pillanatáig (május 1.) sincs a kórházban, mert május elseje miatt még mindig nem szállították ki. A válságstáb állítja, ezt akár magánúton is be tudták volna szerezni, de az igazgató nem adott erre lehetőséget, azzal, hogy folyamatosan tévinformációkat szolgáltatott.

A kórház nem raktár, hogy lélegeztetőgépeket tároljon

Az igazgató március 19-én azt nyilatkozta az uh.ro-nak, hogy saját költségvetésből is rendelt lélegeztetőgépeket és a napokban kezdik leszállítani őket.

Március 23-án azt állította, meséli a válságstáb egy tagja, hogy a kórház éppen kapott az igazgató megrendelésére 4 darab MINDRAY SV 300 típusú lélegeztetőgépet, aznap szerelik össze. Többször rákérdeztek, gyűlésmemóba foglalták, és csak napokkal később, amikor kérték, hogy megnézzék a készülékeket, derült ki, hogy valójában nincsenek, és meg sincsenek rendelve.

Próbáltak utánajárni, de senki nem merte nekik megmondani a kórházban, hogy ezek a gépek valójában nincsenek és nem látta őket senki. Ha a menedzser úr azt mondja, akkor vannak. Meg sem voltak rendelve, az az igazság, sem március 19-én, sem 23-án, állítják a válságstáb tagjai, csak március 25-én, majd március 27-én.

A Szent Pio Egyesület 3 darab Maquet Servo Air lélegeztetőgépet vásárolt Mexikóból. Elképesztő viszontagságok és nehézségek árán, sok ember rengeteg munkájának és idejének a befektetésével sikerült ezeket hazahozatni, majd átadni ezeket a kórháznak.

Az átadás után egy héttel informálisan tájékoztatták a válságstábot, hogy hiányzik a gépekből a fogyóanyagként megjelenő szűrő. A válságstáb két vonalon is megrendelte a megfelelő szűrőket a svéd gyártmányú gépekhez, de állítja, hogy az igazgató saját beszerzési csapatát is ráállíthatta volna ennek a néhány százlejes tételnek a beszerzésére. Az átadás utáni harmadik héten kaptak egy undok levelet az igazgatótól, amiből kiderült, hogy nem szívesen vállalja „megőrizni” a gépeket.

Nem is az a tény zavarja a válságstábot, hogy nekik kellett megvásárolniuk a fogyóanyagot, hanem az a stílus, ahogyan az igazgató megnyilvánul az adományokból megvásárolt lélegeztetőgépekkel kapcsolatban. Idézek a levélből:

„A 3 lelegezteto gephez kezbesitett szurok nem megfeleloek (mas tipusu es generacios gepekre valok), tehat ennek kapcsan javitani kell az onok listajan ahol ugy szerepelnek, hogy hasznalatba adtak es hasznaljuk. Ebben a pillanatban megorzes alatt vannak. Hasznalhatatlanok. A megorzest nem szívesen vallaljuk.”

Elfogadhatatlan kommunikáció és viselkedés

Nemcsak a lélegeztetőgéppel kapcsolatos kommunikációja ilyen a menedzser úrnak.

Nincs intézményi külső kommunikáció, állítja egy szakember. Az igazgató nem elérhető a sajtó számára, s ha igen, akkor félrevezet. A kórházi honlap utolsó híre 2018-ból volt, Facebook-oldaluk nem volt. Miután felrótták ezt az igazgatónak, felkerült a honlapra az adományozó levél, és készítettek egy Facebook-oldalt is. Nincs sajtószóvivője a kórháznak, azaz van, a menedzser, aki nem válaszol a sajtó telefonhívásaira.

Nincs intézményi belső kommunikáció. Az uh.ro-nak adott március 13-i válaszaiban az igazgató azt mondta, a kórház fel van készülve, hivatkozik ránk a válságstáb egyik szakembere, majd folytatja: a válságstáb információi szerint nem történt tájékoztatás, esetenként szándékos félretájékoztatás történt a személyzet számára a felkészülési stratégiáról, a COVID-kórház jellegből adódó intézkedésekről, védőfelszerelések meglétéről. Ez utóbbiak nem is voltak meg. Bizonyított, hogy megvezették a személyzetet a rendelkezésre álló védőfelszerelések számát illetően. Mind a mai napig nem küldték el az osztályos intézkedési terveket, múlt hétfőn kérték a kórházi osztályokat ezek elkészítésére. Valószínűleg néhány osztályon, mint a fertőző, sürgősségi, ezek már régebb elkészültek, mert ők élesben működnek néhány hete, de intézményi átfogó megbeszélés nem történt.

Titoktartási nyilatkozatokat írattak alá az alkalmazottakkal. A válságstáb egyik tagja kitör: Ebben a feszült, idegrendszert próbára tevő időben – amikor az orvosoknak, ápolóknak támaszra, felkészítésre, motiváló gesztusokra lett volna szüksége, mit kaptak? Egy titoktartási megállapodást mint mellékletet a munkaszerződés mellé. Mindezt, nagyon úgy tűnt, csak azért, hogy a városháza irányába ne jussanak el infók a belső viszonyokról, készletekről, műszerezettségről, a felkészülés aktuális helyzetéről.

A doktorok, asszisztensek nem mernek nyilatkozni. Teljesen egyértelmű a megfélemlítésük, zsarolásuk a menedzser részéről. Titoktartási szerződéseket írat alá az alkalmazottakkal, félévre vagy egy évre köti a munkaszerződéseket, hogy zsarolhasson mindenkit, vagy aki nem zsarolható, azzal megtehesse, hogy nem újítja meg a szerződését, állítják.

Teljes információs kontrollt tapasztaltak a válságstáb tagjai, ha valamelyik alkalmazottról az igazgató megtudta, hogy szóba állt velük, azonnal számonkérte. Kifejezetten rossz hangulatot észleltek a kórházban, senki nem mer mondani semmit, szó szerint semmit, mert fél, hogy emiatt milyen megtorlás érheti.

Azt megértik, hogy nem mindenik alkalmazott nyilatkozhat a kórház nevében akárkinek. Ez minden cégnél így van. De itt arról beszélünk – mondja a válságstáb egy tagja –, hogy válsághelyzetben a „tulajdonost”, a várost képviselő személyeknek sem mondanak semmit, banális kérdésekre is csak az a válasz, hogy „nem tudom, legyen szíves a menedzsert kérdezni”. A PCR labor felszerelésekor ott voltunk, és arra a kérdésre, hogy minden megérkezett-e, hiányzik-e még valami, az a válasz érkezett, hogy nem tudjuk, kérdezze a menedzsert. Persze ha a menedzsert kérdezed, akkor csak néz ki a fejéből, és látszik, hogy lövése sincs a dologról.

A válságstáb szerint az igazgató picit el van szállva. Egy tag meséli:

Amikor kiderült, hogy háttérkórház leszünk, mi mondtuk el neki, nem tudta, sőt azt mondta, hogy nem igaz, mert ő elintézte, hogy Csík lesz az. Ehhez képest kiderült, hogy ő is részt vett azon a videókonferencián, ahol ez a döntés született. Úgy tűnik, többnyire alternatív valóságban él.

A kommunikációs nehézségek, tiltások, a beszerzések nyomán kialakult nézeteltérések és az esetleges COVID-veszély súlyosságának eltérő megítélése eredményeként a javaslatcsomag átbeszélése sem történt meg, írja a válságstáb egy beszámolóban. Ugyanebből a beszámolóból idézek: a kórházzal való kommunikáció nehézkes, esetenként félrevezető, az együttműködés gátolt, emiatt számos alkalommal futottunk zsákutcába, vesztettünk napokat a fölösleges körök megtétele miatt. Egymást nem erősítettük, hanem egymás munkáját akaratlagosan (menedzseri döntések), ill. akaratunkon kívül (pl. az általunk kért jelentések kórházon belüli kozmetikázásával) nehezítettük.

Többszöri kérés ellenére a mai napig (április 29.) nem kaptuk meg a Covid-háttérkórházi jellegből adódó intézményi dokumentumokat (átszervezések, belső/külső kommunikáció, képzés, átképzés dokumentumai stb.)

Bármilyen kimutatást, beszámolót vagy tájékoztatót kérnek tőle, mindig terel, hárít, késlelteti a munkát. Mintha szándékosan csinálná.

Jobban szeretné ő költeni pénzt

A válságstáb legtöbb tagja beszámolt arról a jelenségről, hogy az igazgató szeretné, ha eszközök helyett a pénzt kapná meg adományban, amit majd saját beszállítóinál költhetne el. Amikor megjelentek a válságstábnál a vállalkozók, hogy kisebb, nagyobb vagy még nagyobb összeggel támogatnák a kórház eszközvásárlását, az igazgató rossz néven vette, hogy nem neki adják a pénzt, hanem megkérdezik, hogy konkrétan mire van szüksége, s megveszik a gépet vagy felszerelést, nem pénzt ajándékoznak a kórháznak.

Ide vezethető vissza a lélegeztetőgépek kapcsán érkezett durcás levél is, amit fentebb már említettünk.

Vannak érdekes dolgok, állítják a válságstáb tagjai. Például a laborhelyiség kialakítása, amit ők megoldottak volna ingyen és gyorsan, de az igazgató ragaszkodott, hogy kiadjon érte tízezer eurót, és várjon egy hetet rá. Azok a maszkok, melyeket a válságstáb 25 lejes áron tud beszerezni, az igazgatóhoz 38 lejes áron érkeznek be. Egy gépért, amit a válságstáb 85.000 euróért tudott volna beszerezni, az igazgató potom 10.000 euróval többet fizetett az általa választott beszállítónak. Sajnos, abba nem tudtak beleszólni, mert a nem az adományozott pénzből volt kifizetve.

A válságstáb szerint az igazgató mindent elkövetett, hogy a félmillió eurónyi adományt a saját kizárólagos érdemének állítsa be. Noha még a nyilvánosságra hozott táblázatot sem tudta elkészíteni.

A válságstáb egy végtelenül hiú embernek ismerte meg az igazgatót. Amit nem ő csinál, az nem is létezik.

Egy tag sérelmezi: Velünk való levelezésében nem átalott sértő dolgokat állítani a magánadományokkal kapcsolatban. Ehhez pedig igazán vastag bőr kell legyen az arcon.

Úgy érezzük, akkor lettünk volna jó fiúk az adományozó vállalkozókkal együtt, ha átutaltuk volna neki az összes pénzt, és nem tettünk volna fel egyetlen kérdést sem.

Tesztelni, tesztelni

A válságstáb felteszi a kérdést: miért nem akar tesztelni a kórházmenedzser?

Március 14-e óta nyomást gyakorolnak rá, hogy megértse a tesztelés fontosságát. Megmozgattak mindent, de valamiért a kórházigazgató nem akarja a tesztelés kiterjesztését.

Pedig az az egyetlen módja a terjedés megfékezésének, ha tudjuk, kik a fertőzöttek, és távol tartjuk őket másoktól, hogy ne fertőzzenek. Ráadásul ez a folyamat mindaddig érvényes lesz, amíg nem kínál az orvostudomány vakcinát a kórokozóval szembeni védettségre, tolmácsolja egy tag a stáb véleményét.

A kórházigazgató nem segíti elő, sőt akadályozza a tesztelés kiterjesztését.

A vállalkozók felajánlották, hogy adományaikból állnák a nagyobb mennyiségű teszt többletköltségét. Elkezdték az egyeztetést, de a menedzser hozzáállása nem az, mint ami elvárható lenne ebben a nehéz helyzetben. A város érdekeit kellene szem előtt tartania minden városi közintézmény vezetőnek, állítják, ehhez képest a kórházigazgató nem együttműködő, teszik hozzá, késlelteti a folyamatot és össze-vissza magyarázkodik, hogy ezt miért nem lehet, vagy nem célszerű.

Noha a válságstáb első javaslata volt a PCR beszerzése, amelyet a munkacsoport erőteljes győzködésére és nyomására megvásárolt a kórház, most mégis magántesztek lehetőségét kell, hogy fontolóra vegyék annak ellenére, – mondják – , hogy központi határozatra a kórházak szabad kezet kaptak a tesztelések megszervezésére.

A tesztelés tömeges kiterjesztése mellett több érvet is felsorakoztat a válságstáb. A válságstáb orvos tagja néhány linket is átküld. Ezekbe most az anyag eddigi mérete miatt nem megyünk bele részletesen, talán majd egy másik anyagban. De továbbítjuk őket olvasóinknak az orvos ajánlásával:

Röviden ennyi. Az igazgató elleni panaszok áradata sokkal nagyobb, én ezeket találtam a legfontosabbaknak. Nagyon sajnálom, hogy a kórházigazgató teljes elzárkózása miatt nem tudjuk megadni neki a lehetőséget, hogy ebben az anyagban védekezzen, vagy elmondja az ő álláspontját. Amennyiben ezt a következőkben meg szeretné tenni, szívesen várjuk a jelentkezését.