Első hazai, ráadásul egy év szünet után az első hazai mérkőzését játszotta a felnőtt női országos kézilabda bajnokságban, annak másodosztályában a székelyudvarhelyi Hargita Kézilabda Klub. A csapat a tavalyi idényét a megyeiben töltötte, és jobb gólkülönbségének köszönhetően meg is nyerte azt a szintén a Hargita megyei bajnokságban szereplő marosvásárhelyi együttest megelőzve.
Idén újra nekivágnak – érkezett a hír a csapat Facebook-oldalán az idei nyár végén, ráadásul sok-sok más, jó hírrel csomagban. Például azzal, hogy a hazatérő kézilabdázókkal az idényre sikerülhet egy olyan együttest kialakítani, amelyből sem a fiatalos lendület, sem a létfontosságú rutin nem hiányzik.
A visszatérők között olyan neveket találunk, mint a Miklós Flóráé vagy a Munteanu-Korodi Krisztináé, mindketten a Nemzeti Kézilabda Akadémiától (NEKA) térnek haza, utóbbival interjút is készítettünk a búcsú apropóján, akkor még nem gondoltuk, hogy ilyen hamar viszontlátjuk az udvarhelyi sportcsarnok parkettjén.
Szóval teljesen jól alakultak az előzmények. Mester Zsolt edző nyilatkozatai is némi bizakodásra adtak okot, hogy valami ismét elkezdődhet Székelyudvarhelyen, hiszen a tréner mindenhol azt erősítette meg, hogy folytonosságot szeretnének teremteni, és ugyan az első szezon célkitűzése a középmezőnyben való megmaradás, ezek a lányok alapjai lehetnek az udvarhelyi női kézilabdázás jövőjének.
Az építőkockák elkezdtek összeállni, még ha hiányzott is a város pályázati úton történő támogatása, és ezért nagy melót jelentett és továbbra is jelent az anyagi feltételek megteremtése. Ebből a megfontolásból sokaknak ez, a pontvadászat utolsó helyén álló Teutonii Ghimbav elleni lehetett az első női bérletes kézilabdamérkőzése.
A meccs külön pikantériája volt, hogy mindkét együttes az első pontjaiért léphetett pályára a másodosztályos bajnokság harmadik fordulójában. Az első két mérkőzését Temesvár és Szentgyörgy ellen veszítette el a Hargita, amelynek kezdőjében a két hazatérő átlövő naná, hogy kulcsszerepet kapott Mester Zsolt edzőtől, és mindketten bőven rá is szolgáltak.
Bár erőfelmérőnek talán nem a legideálisabb a ligautolsó elleni találkozót alapul venni, ellenük bivalyerősnek tűnt ez a kettős átlövéseivel. És talán még jobb volt látni az akarást az arcukon, mint a fizikai és technikai fölényüket.
S nem csak ők hozták a rutint. A Mester Noémivel, Sándor Alizzal – aki idéntől edzőként is segíti Mester Zsolt munkáját –, Chiratcu Andival, András Anettel, illetve a kapuban Sánduly Zsófival – hiába, hogy még csak frissen érettségizett – felálló kezdőcsapat ugyanis rendkívül tapasztaltnak mondható, és ez már az első percekben meg is látszott. Jó volt látni, hogy mennyire kiegyensúlyozott támadásban a csapat, és hogy nem csak 1-2 emberére hagyatkozik.
Miközben Aliz középen „verekedett meg” a vendégjátékosokkal, a szélsőink is rendre eredményesek voltak, és azt, hogy Munteanu-Korodi Krisztina hazatért és ezt nem volt nehéz észrevenni, hatalmas átlövésekkel szállította a gólokat. Végül 7-4-es udvarhelyi vezetésnél kérte ki első idejét a vendégek edzője, Cristina Romila.
És ha lehet mondani ezt egy időkérésről, akkor sikeres volt.