Fölöslegesen veszik meg a buszbérletet a Norada munkásai?

Magyari Tímea

Lassan két hete hallottuk először: elkezdték a munkaszerződések  felbontását, bezár Udvarhelyszék második legnagyobb munkáltatója, az idén éppen 25. évét ünneplő Norada Rt. 

Nem volt meglepő, már a nyár elején téma volt, hogy Romániában a konfekcióiparnak annyi, egyre kevésbé számítunk olcsó munkaerőnek, így sorra tűnnek el a lohn rendszerben működő külföldi megrendelők. Júniusban az IKOS Conf. Kft.-nél történt tömeges elbocsátások után a cég vezérigazgatója, Gyöngyössy Judit azt nyilatkozta portálunknak, hogy a megszűnés folyamata nem lesz hosszú, akkor nekik már csak a Digellel és a Hugo Boss-szal volt érvényes szerződésük szeptemberig, a további sorsuk bizonytalan volt. Információi szerint hasonló cipőben járt a Norada is.

Fotók: PÁL EDIT ÉVA

Lejárt a nyári szabadság a gyárnál, elkezdik a munkaszerződések felbontását, október 15-én bezár az üzem. Egyes megrendeléseket, mint ahogy a Seroussi brand-et is, átviszik a szintén a cégcsoporthoz tartozó IKOS Conf.-hoz. Ezek voltak a legkonkrétabb információk, amelyekkel több forrásból is találkoztunk. Nagyjából az első hírek felröppenése óta keressük a Norada vezetőségét az ezzel kapcsolatos kérdéseinkkel, de beazonosítani is nehéz a megváltozott vezetői kört, nemhogy megtalálni, és választ kapni, ugyanis folyamatosan hárítanak, elutasítanak. 

Van, aki tudja, és van, aki nem

Mivel hivatalos választ nem kapunk, kedden, azaz múlt kedden kicsivel kettő előtt érkezünk meg a Norada elé, itt várakozunk a kiérkező alkalmazottakra, hogy kiderítsük, ők mit tudnak.  Válaszaik azonban nem egyértelműsítik, hogy valóban igaz-e a hír. Tizenegyen erősítik meg, tizenketten állítják, nem tudnak semmiről semmit, hárman más válaszokkal próbálnak megszabadulni tőlünk és a kérdéseinktől. A megkérdezettek közül viszont senki sem tagadja, sőt, még csak meglepettnek sem tűnik egyikük sem, amikor azzal állunk eléjük, hogy tudnak-e arról, hogy hamarosan megszűnhet a munkahelyük. 

A kapussal, majd az alkalmazottakat szállító két buszsofőrrel állunk szóba először, amíg a gyárban dolgozó munkásokat várjuk. Mindhárman hallották a hírt, a kapus szerint sok mindent lehet mostanában hallani, amiből sok minden nem igaz, azt is elkezdték az emberek, hogy a Dedeman megvette az épületet, de a munkatársak rákérdeztek, az igazgató pedig azt mondta, hogy ő nem tud ilyenről, példálózik. 

A sofőrök jóval magabiztosabbak, száz százalékos, hogy igaz a hír, „már ki is jelentették”, válaszolják, „egy hete forma szóltak” nekik. Október 15-ig dolgoznának még elméletileg, de ők azt tippelik, hogy csak szeptember végéig, és lehet, hogy munka nélkül maradnak ők is, mivel nekik a Norada munkatársainak a szállítása volt a feladatuk reggel és délután. Két nagy busznyi embert szoktak hozni-vinni, de a nyár eleji leépítések előtt még többen voltak, akkor három nagy busz volt, csak közben elküldtek vagy háromszáz alkalmazottat, teszik hozzá. Hogy mi az oka, „azt a fennvaló sem tudja”, egy dolog viszont biztos: 

„el van rendezve itt a környékbeli népeknek a sorsa,

mert akárhogy is de csak munkahely volt, és nem is kevés embernek”, mondja lesütött szemmel az egyikük, majd észreveszi, hogy a másik már el is indult a bejárat felé, így  gyorsan követi.  

Közben többen is kijönnek a gyárból, és a főút felé veszik az irányt, előbb egy hármas csoport, majd egy kettes csoport állítja, hogy ők nem tudnak semmit, és meggyorsítják lépteiket. Mögöttük egy fiatal nő érkezik, aki határozottan válaszolja, hogy igaz a hír, bár még a vezetőség nem közölte velük hivatalosan, de biztos, mert vannak jelek, s lehet hallani ezt-azt. Ő azt hallotta, hogy bezár a Norada, pár munkatársat pedig levisznek az Ikoshoz, de hogy hányat, hogy és mikor, azt nem tudja. Ahogy azt sem, hogy meddig dolgozhat még a jelenlegi munkahelyén, pont aznap kérdezett rá, hogy vásároljon-e buszbérletet a következő hónapra vagy ne, de választ nem kapott. Múltkor is ugyanígy volt, sokan kivették a bérletet potyára, emlékezik vissza a júliusi elbocsátásokra, amikor tudomása szerint körülbelül háromszáz embertől vált meg a cég. 

Elárulta azt is, hogy már új munkahelyek után kutat, de nincs sok lehetőség itthon, „külföld, 

csakis külföld lehet, és lesz is sokaknak a megoldás”,

vázolja az esélyeiket. 

Még ketten sietnek mögötte a főút felé, ők sem tudnak semmit. Egy következő munkatárs arról számol be, hogy elméletileg bezár a gyár, a napokban lesz valamikor gyűlés, utána remélik, többet mondanak majd nekik is, mert eddig hivatalosan nem erősítette meg a hírt senki. Neki a társaság fog a legjobban hiányozni az itt eltöltött négy évből, mondja, majd siet a buszra. 

Az ezután megkérdezettek közül van, aki siet, mert várják, vannak, akik arra panaszkodnak, hogy milyen rosszul érinti őket, hogy nem tudnak semmit, van, aki a felettesekhez irányít, van, aki a jól bevált „nem nyilatkozok” mondattal ráz le, egy középvezető kinézetű és viselkedésű nő pedig csak arra tud magabiztosan válaszolni, hogy nem igaz az, hogy elkezdték volna felbontani a munkaszerződéseket, a cég sorsa szerinte pedig csak ezután dől majd el. De akadnak olyanok is, akik egy rövid „igen, igaz” után gyorsan továbbmennek, más pedig csak cinkosul bólogat alig mozgatva a fejét, mintha figyelne minket valaki valahonnan, majd eltűnik a buszok fele igyekvő tömegben. 

A buszvezetőkön kívül a megkérdezett munkatársak közül hárman erősítik meg határozottan a hírt: „hivatalosan” szóltak már nekik korábban. Ők már azóta tudják, amikor visszajöttek a szabadságról, pedig a szabadság előtt még azt mondták nekik, hogy korábban az idén azért küldtek el 267 embert, mert nem volt annyi szerződés, hogy mindenkinek munkát tudjanak biztosítani, és azt ígérték, akik maradtak, azoknak lesz. De amikor visszajöttek a szabadságról, már nem ez volt a helyzet. 

Egyikük 25 éve dolgozik a textilgyárban, ennyi év után nehéz lesz máshova menni, de muszáj lesz, egyelőre ami biztos, az a munkanélküli segély, de hogy utána mit csinálnak, még nem tudják, mondják, végkielégítésről nem hallottak. “Lelkileg kicsit összetört”, kezdi el az egyik, de megzavarja egy kocsiból integető negyedik nő, aki sietteti őket. 

Ezután a vezetőséghez indulunk. Nem sikerül beszélni velük, pedig már nem először próbálkozunk. 

Ki is a „vezetőség” és hol, mikor lehet őt elérni?

Talán Joseph Sawayanál – aki az udvarhelyi textilbirodalom „helytartója” volt Seroussi két évvel ezelőtti haláláig –, a sokak által még igazgatóként említett, és a cégadatbázisban is így megjelenő Mihály Jánosnál, a Seroussi-örökösöknél vagy a cég többségi tulajdonosánál, a máltai NALSA Ltd.-nél kellene próbálkoznunk, merül fel a kérdés. 

Legutóbb, amikor az a hír járta, hogy egy koronavírus-fertőzött került ki a Norada munkatársai közül sem sikerült elérnünk senkit, aki hajlandó lett volna nyilatkozni nekünk csütörtök délelőttől péntek délutánig: pedig többször kerestük őket több telefonszámon, és olyan érdekességeket is tapasztaltunk, hogy aki még délelőtt a Norada egyik olyan munkatársa volt, akinek nem állt tisztségében nyilatkozni az ügyben, az már délutánra azt állította, hogy nem a Norada munkatársa, aztán akárcsak korábban, újra lecsapta a telefont, amikor további elérhetőséget kértünk volna. A megadott mobilszám egyébként a listafirme.ro oldal szerint az egyik adminisztrátoré kellett volna, hogy legyen. Mihály János korábbi vezetőt is megkerestük, de közölte, hogy már nem dolgozik a cégnél. Legnagyobb sikerrel a titkársági számon jártunk, ott legalább azzal bíztattak, hogy próbálkozzunk később. 

Így most is, bár kezdetben más utakon indultunk el, végül csak a titkársági számnál lyukadtunk ki. Emellett két ímélcímre is elküldtük a kérdéseinket, a MailTrack visszajelzése szerint az office@norada.ro-t nem sűrűn figyelik, mivel, a szeptember 2-án elküldött kérdéseinket még mindig nem nyitották meg szerda (szeptember 9.) reggelig, a marketing1@seroussi.ro-ra küldött változatot pedig továbbították a vezetőségnek, arra hivatkozva, hogy az ímélek kezelőinek a kompetenciáját meghaladják a kérdések. Személyesen is próbálkoztunk, ahol a kapus csak annyit segített, hogy próbálkozni kell később, de hogy az mit jelent, azt nem tudta megmondani, ahogy az igazgató nevét vagy az elérhetőségét sem.

Többszöri hívás után azt tudtuk meg a titkárnőtől, hogy csütörtökön gyűlés lesz, így azt ajánlotta, pénteken az igazgatónő nem lesz bent, hétfőn próbálkozzunk. Hétfőn reggel azt tanácsolták, három óra körül telefonáljak, de az igazgatónőt ismét nem sikerült elérni. Kedden tíz órakor hallottam meg először a hangját Both Júliának, az új igazgatónak, aki elmondta, hogy a  múlt hétvége tele volt munkával, a részvényesekkel a gyűlés múlt csütörtökön délután záródott be, és hogy azt reméli, sikerül válaszolni 1-2 órán belül a kérdésekre, de kicsivel négy óra után jelentkezett ímélben, ahol még több időt, türelmet kért. Választ azóta sem kaptunk. A türelmünk elfogyott egy hét után, és gondoljuk ugyanúgy vannak ezzel a munkások is. De reméljük minél hamarabb sikerül majd válaszolniuk a következőkre:  

A háttér

A Norada nevű kanadai-román részvénytársaságot 1995-ben alapította Joseph Seroussi, szudáni származású, Kanadában felnőtt üzletember. A Seroussi család által birtokolt, 1990-ben alapított J&R Enterprises nevű cég összesen öt konfekcióipari gyárat működtetett Romániában, a székelyudvarhelyi IKOS Conf. kft-t, egy tulcea-i, egy botoșani-i és egy călăraș-i üzemet. Csúcsidőben összesen 8.000 alkalmazottat foglalkoztatott az országban, ez a 2008-as gazdasági válság utáni évekre 3 üzemre és kb. háromezer alkalmazottra apadt. Saját brandje, a Seroussi név alatt több férfiruházati üzletet működtetett az ország plázáiban. Joseph Seroussi néhány éve még az ország 149. leggazdagabb embere volt.

A Norada jelenlegi tulajdonosa a Listafirme cégadatbázis szerint 83 százalékban a máltai székhelyű NALSA Ltd., 3 százalékban birtokolja a romániai J&R Enterprises, 1 százalékban az IKOS Conf. Kft., a fennmaradó 13 százalék megoszlik az olyan magánszemélyek közt, mint az egykori igazgató Joseph Sawaya (6 százalék), az alapító lánya, Ramona Ruth Seroussi (5 százalék), Gyöngyössy Péter, Newton Anna, Savinuța Stelian 1-1 százalékkal. Egy belső forrás szerint azonban az itt feltüntetett adatok már nem teljes mértékben érvényesek.

A munkatársak szerint a Norada a tulajdonos 2018-ban bekövetkezett halála után fokozatos hanyatlásnak indult, a koronavírusjárvány csak feltette az i-re a pontot. Az Omnibus cégkatalógus 2019-es statisztikája szerint Udvarhelyszéken a Norada 2018-ban a második legnagyobb munkaadó volt 847 alkalmazottal. Az első helyet a szintén a cégcsoporthoz tartozó, szintén hadilábon álló IKOS Conf. nyerte el 852 alkalmazottal. A cég forgalma és bevétele némileg csökkent 2019-ben az előző évekhez képest, de 60, illetve 4 millió lej fölött maradt, adóssága 7-ről 11 millió lejre nőtt.