Egy kisvárosban maradt. Most próbál együtt élni a következményekkel.

Miklós Levente úgy tudja, a sorok között a végén lesz valami kiút. Mi szorítunk. Neki. És a főhősnek.

fotók: HODGYAI-LŐRINCZ Eszter

Egyszerre három kedvenc szerzőmnek jelent meg könyve – vág bele Miklós Levente, az Árnika könyvesbolt tulajdonosa – Tompa Andreának, Vida Gábornak és Krusovszky Dénesnek. Nehezen tudta eldönteni, hogy milyen sorrendben olvassa őket, hajlott arra, hogy Tompa Andreával kezdje, aztán mégis Krusovszkynak a Levelek nélkül című regényére esett a választása.

Talán azért, mert az első regénye – Akik már nem leszünk sosem – rendkívül tetszett neki, és remélte, hogy a második regénye is hasonló hatással lesz rá.

Mert valahogy úgy ír ez a fickó, hogy nagyon bele tudsz egyik vagy másik szereplő bőrébe bújni, és vele együtt, az ő segítségével meg tudod vívni azokat a csatákat, amit egy harmincas-negyvenes férfinak meg kell vívnia. Önmagával, a mindennapokkal, a nőkkel, a barátokkal, szülőkkel – sorolja egy szuszra Levente. És úgy látja, hogy Krusovszky második regényében is nagyon könnyen bele (és el) lehet bújni a főszereplő bőrébe.

Egy mérnökien szerkesztett könyv, nagyon szépen fel van építve, és ez is tetszik nekem, mint olyan mérnöknek, aki soha nem dolgozott egy percet sem a szakmában, csak papírja van róla – mondja nevetve. Szerinte az irodalmi és műszaki érdeklődés találkozása időnként nagyon szép tud lenni, és ez a könyvben is megmutatkozik.

A párhuzamok is érdekesek.

A főszereplő egy kisvárosban él. Jobban mondva egy kisvárosban maradt. És ennek a következményeivel kell együtt élnie.

Ahogy lapozgatsz a könyvben egyre inkább felerősödik annak a döntésnek a súlya, hogy egy kisvárosban maradtál.

Ezért Miklós Levente kockázat nélkül ajánlja ezt a könyvet bárkinek, aki kisvárosban él, sőt azoknak is, akik most gondolkodnak azon, hogy egy kisebb városba költözzenek, vagy egy kisvárosba hazatérjenek.

De azoknak is, akik meg akarják szeretni azt a kisvárost, amiben laknak. Vagy harcolni akarnak ellene.

Vagy esetleg érte.

A belehelyezkedést az is segíti, hogy bármelyik kisvárosban játszódhatna a regény, tehát nem olyan, mint Tompa Andreának A hóhér háza című regénye, amelyik Kolozsvár utcáin játszódik, és még az épületeket is felismered, ha elég jól ismered a várost.

Csak annyit tudunk, hogy egy Magyarország keleti részén fekvő kisvárosban játszódik a történet. De az már lehet majdnem Udvarhely is.

Bár Miklós Levente még nem ért a könyv végére, a kritikákat olvasva úgy rémlik neki, hogy valami kiút megbújik a sorok között. Mi szorítunk. Neki. És a főhősnek. Meg egy kicsit magunknak is.