fotó: haaretz.com

Az ukránoknak nyílik a pénzcsap, az oroszoknak kissé vékonyodik. Az oroszok újabb hajót vesztettek el, az ukrán politikában pedig csatároznak a nagy nevek. Bár térképre rajzolható nagy változások most sincsenek az orosz-ukrán háborúban, mégsem lehet azt mondani, hogy eseménytelenül telt volna az idő.

Ami süllyed

A tengeren, az elcsatolt Krím-félszigeten újabb orosz hajó kapott halálos lövést, az Ivanovec korvett ráadásul felfegyverkezve, harcrakészen süllyedt el, nem kikötőben, javítás közben érték a találatok. Mivel a Donuzlav-tavon (gyakorlatilag egy öböl) volt ekkor, az 5-6 Magura típusú vízi drón ráadásul egy viszonylag szűk bejáraton keresztül jutott be, amely elméletileg védhetőbbé kellett volna tegye az öblöt.

Ugyanekkor egy nagyobb rakétatámadás is érte a Krím-félszigetet, főleg radarállomásokat és irányító központokat. Bár szokás szerint az oroszok azt jelentették be, hogy kilőtték a legtöbb lövedéket, de azok egy része utána valahogy mégiscsak pont az értékes célpontokra zuhant, de műholdról ellenőrizhető valós károkat okoztak, például a Belbek reptéren. A reptér és a korvett is fontos szerepet tölt be az Ukrajna elleni rakétázásokban, így a jövőben még egy kicsit kevésbé lesz veszélyes az élet.

Egy másik stratégiai támadássorozat az orosz olajexportot célozza. Az oroszok sokkal több erőforrást hajlandóak a háborúba ölni, mint aminek értelme van, akár a távfűtés kárára is, ez pedig pénzbe kerül. Még mindig nagy tartalékaik vannak, amelyek a jelenlegi magas fordulatszámon is legalább pár évre elegendőek, de olcsóbb már nem lesz ez a háború az oroszok számára, ahogy idővel egyre inkább a hadiipar felé torzul a teljes gazdaság, illetve ahogy a szociális költségek is növekednek, például a katonai bérek és a halálesetek utáni kifizetések.

Az orosz bevételnek nagy százalékát az energia teszi ki, főleg a szankciók bevezetése után. Ebből a gáz, amint említettük, már most sem remekel, mivel Kína felé egyetlen vezeték van, az új vezeték pedig már építése előtt késésben van. Európa egy kis része, köztük Ausztria, Csehország, Szlovákia ésMagyarország még vesz közvetlenül orosz gázt, de idén év végére le fog járni az érvényben levő szerződés, és erős a gyanú, hogy sem Európa nem újítja meg a szerződést a Gazprommal, sem az ukránok nem újítják meg a területükön áthaladó vezetékekre a tranzitszerződést. Érdekes adalék, hogy bár az oroszok minden téren igyekeznek kárt okozni Ukrajnának, a Gazprom rendszeresen és időben fizeti a tranzitdíjakat. Nem jelent ez felhőtlen jó üzleti viszont, 2022 nyarán az orosz fél veszélyes nyomásingadozást okozott a rendszerben – de nem ért el vele semmit.

Visszatérve tehát, a gázból származó bevételek nem fényesek, de az orosz export az olajjal sokkal jobban boldogul.Jelöletlen árnyékflottán keresztül, tengeren történő titkos olajvegyítésekkel adnak úgy el olajat, hogy az más zászló alatt érkezzen a vevőhöz, vagy teljesen radar alatt. Ezzel ugyan nem ugyanannyit keres Oroszország, mintha piaci körülmények között tudna eladni, de keres annyit rajta, hogy profittal zárja a tranzakciót. Így hát az utóbbi héten rejtélyes tüzek értek több orosz olajexportáló kikötőt és olajfinomító üzemet, Volgográdtól fel Szentpétervárig. Ráadásul utóbbi város környékén

Putyin saját palotája fölött is elhúzhatott egy drón 

– Putyin számára fontos ez a város, nem csak szülővárosa, de politikai karrierjének fontos állomása volt az itteni polgármestersége.

drónoknak – mivel drónokat, nem rakétákat használnak – ez az akadálytalan közlekedése az orosz légtérben újabb emkékeztető arra, hogy az orosz légvédelem megdöbbentően rosszul teljesít. Míg régebbi korokban az orosz terület hatalmas mérete az oroszokat védte, ma sokkal inkább azt eredményezi, hogy a támadónak sokkal nagyobb mozgásteret adjon a vártnál. Az orosz légvédelem nem tud mindenhol jelen lenni, minden fronton levő egység eggyel kevesebb Moszkvát vagy olajfinomítót védő egységet jelent, és fordítva. Ezeken a nagy távolságokon (400-600 km) a legtöbb drónt valószínűleg Oroszországon belülről indítják, azt nem tudjuk, hogy a porózus határon beszivárgó ukrán, vagy helyi, orosz partizánok. Az ukránoknak sem lehet túl nehéz a beszivárgás, tökéletesen beszélnek oroszul, és egy kis kenőpénz sok problémát elegyengethet.

Ráadásul ez a módszer nem igényli azt, hogy politikailag költséges szankciókat hozzon a Nyugat, és Irán meg Szaúdi Arábia sem fog panaszkodni, ha a vetélytársuk termelése átmenetileg leesik. A visszaesés nem egyenletesen lesz elosztva, a FÁK (Független Államok Közössége) már most kevesebb benzint és dízelt kap, hogy a fontosabb kliensenke ellátása zavartalan legyen. Mivel kulcskérdés a pénz és az olaj áramlása, nem valószínű, hogy huzamosabb ideig leesik a termelés, valószínűleg erőforrásokat fognak a javításra és légvédelemre átmozgatni – ha van mit, persze. Egyelőre viszont még lyukacsos a védelem, amint arra a Duma védelmi bizottságának elnöke, Andrij Kartapolov is felhívta a figyelmet. Mit felhívta, egyenesen kijelentette, hogy az orosz haderő nem tudja teljesen megvédeni Szentpétervárt, annak hatalmas jelentősége ellenére. Annyira erősnek tűnik a kijelentés, hogy csoda, hogy nem kapott egy intést fentebbről (legalábbis nem tudunk róla).

Oroszországban továbbra sincsenek nagy tüntetések, de

néhány orosz feleség és anya azért tüntet időnként. 

Február harmadika körül úgy oldotta meg az orosz rendőrség a problémát, hogy az újságírókat vitték el bilincsben, körülbelül 20-25-öt. Onnan pedig ki tudja, merre tovább, az orosz igazságszolgáltatás is elég embertelen, de lehet, hogy a frontra is visznek el riportereket, ahogy korábban a politikai foglyokat vitték.

A tüntető nőket azért nem bántják (legalábbis még), mert a vezetőkben erősen él még az afganisztáni hadjáratot övező tüntetéssorozat, ahol az elégedetlen anyák és feleségek erős politikai tényezővé álltak össze. Egyelőre igyekeznek elkerülni az ő provokálásukat – de kérdés, hogy ez meddig fenntartható, amiközben úgy dobálják az embereket húsdarálóba, mintha az emberi élet ingyen lenne.

A megtorlást nem kerülhetik el

A kazahsztáni határhoz közel halálos lövés ért egy Tu-95 pilótát, aki személyesen vett részt az ukrán civilek elleni rakétázásban. Oleg Szergejevics Sztegacsijov őrnagy, amint több pilóta is eddig, Szíriában is nagy tapasztalatot szerzett védtelen civilek mészárlásában. A GUR (Ukrán Védelmi Hírszerzés) nem adott több részletet, de a bejelentés mellé csatolt egy emlékeztetőt a többi háborús bűnös számára is, hogy a megtorlást nem kerülik el. Ráadásul nem is akárhol történt a merénylet, hanem Engels városában, amelyhez fontos légibázis tartozik – azaz védettebbnek kellene lennie egy átlagos városnál.

A harcokat továbbra is az orosz kezdeményezés jellemzi, de ez nem sok jót hoz a támadónak. Február elseje körül maga Putyin büszkélkedett azzal, hogy 19 házat foglalt el „a világ második legerősebb hadserege” Avgyijivkánál. A védőkkel szembeni hátrányos helyzetet tetézi, hogy tovább romlik az orosz hadsereg képzettsége, itt például egy január 31-es támadás során két tank nyílt terepen ütközik, majd az oszlop maradéka tüzérségi tűznek, kazettás bombáknak és FPV drónoknak fut neki.

Az ukrán helyzet sem fényes, 

az amerikai támogatás továbbra is csak viszonylag kis morzsákból áll a várt 60 milliárd dollárhoz képest, és jelentések szerint a korábbi relatív ukrán tűzerőbeli fölény nem csak elolvadt, de 5:1 orosz előnnyé vált. Bár ez rosszul hangzik, és valóban az is, de érdemes emlékezni, hogy a háború legelején, amikor csak szovjet eszközeik voltak az ukránoknak, az orosz előny 20:1 volt. Ha továbbra is késlekednek a támogatások, lehet, hogy rákényszerül az ukrán védelem, hogy hátrébb vonuljon, de még akkor sem lesz szégyellnivalójuk: a vizuálisan is megerősített összesítések szerint 608 orosz veszteség (tanktól radaron át helikopterig) 46 ukrán veszteségbe került. És ebben nincs benne az emberanyag.

Bár késlekedik a nagy amerikai csomag, ez nem jelenti azt, hogy leállt volna a támogatás: például 100 darab bolgár BTR-60 páncélozott személyszállító kerül át Ukrajnába, ismeretlen ország finanszírozza a logisztika költségeit.

A magyarok vétójától ments meg Uram, minket

Sokkal nagyobb lépés persze az, hogy az EU egyhangúlag megszavazta az Ukrajnának szánt 50 milliárd eurós támogatást. Ez elsősorban az állam működésére megy 2024 és 2027 között, de nem kizárólag Ukrajna kap belőle, többek között a Nyugat-Balkánra is jut, és a migráció kezelésére is. Katonai csomag külön lesz majd várható. Orbán Viktor decemberben megakadályozta már ennek az 50 milliárdnak a megszavazását, ezúttal viszont nem pusztán elengedte a vétót, hanem ő maga is megszavazta. Cserébe nagyon-nagyon úgy tűnik, hogy semmit nem sikerült kicsikarnia, a szövetségesek dühén kívül.

Orbán már egy ideje magára húzta a nemzetközi figyelem egy szeletét, leginkább azzal, hogy akadályozza a szövetségi rendszert, amelynek része, és segíti azt, aki saját bevallása szerint ellensége ennek a szövetségi rendszernek. Bár a magyar kormány ezt a helyezkedést “kompország” és más hasonló címkékkel jellemzi, a szövetségesek láthatóan más terminussal illetik magukban a barátok aláaknázását és az ellenség segítését, tekintve, példának okáért, hogy az USA január elsejétől felmondta azt az adóegyezményt, amely elkerüli, hogy mindkét országban adóznia kelljen az érintetteknek – itt látható, hogy míg Magyarország neve mellett figyelmeztető címke van, hogy lejárt az egyezmény, aközben a keményen szankcionált Oroszországgal szemben sértetlenül létezik tovább ugyanez. Ha már Oroszország, az Index szerint az orosz kommentelők is átverve érzik magukat Orbán döntése nyomán, és nehéz  elképzelni, hogy Putyin megértő lesz. A gyengének tartott EU pedig jelezte Magyarországnak, hogy ha sokat ellenkezik, az eddig kínosan került hetes cikkelyt, az úgynevezett nukleáris opciót, szívesen előveszik (ezzel Orbán elveszítené a szavazati jogát). A Financial Timesnak pedig azt súgták források, hogy az EU oda üt, ahol fáj, ha nem oldódik meg a probléma: a magyar gazdaság sínyli meg, ha elzárják az EU-s pénzcsapokat, mert az a befektetőket is elijeszti.

Az, hogy az EU végre határozottan lépett fel nyílt zsarolás ellen, egy fontos lépés, amely talán ellensúlyozza a decemberi pozitív döntését a Bizottságnak, ahol úgy tűnt, hogy 10 milliárd befagyasztott eurót a magyar zsarolás szabadít fel – az pedig minden ország számára azt sugallhatta volna, hogy zsarolni érdemes és nyereséges.

Ezek után Orbán azt is elérte, hogy nyíltan oroszbarát államfőként emlegeti a nemzetközi média, és az amerikaiak további vízum- és beutazási korlátozásokat helyeztek kilátásba az egyéb ügyletek és amerikai politikába beleszólás miatt. A szuverenitást erőteljesen szajkózó magyar kormány ugyanis előszeretettel avatkozik bele más országok politikájába. A szlovák választások előtt például menekülthullám érte Magyarország északi szomszédját, a választások után viszont úgy eltűnt az a hullám, mintha sose lett volna.

Az ideológiával kevert igazi pragmatizmust Fico mutatta be, ahogy azt írtuk a múlt héten, ugyanis bár szóban elmondta az elvárt ukránellenes szövegeit, de a gyakorlatban nem állt ellen a köz akaratának, sőt, fegyvergyártási szerződéseket vitt a hazai gazdaságnak. A magyar kormány is nagy pénzeket tett a hadiiparba, már csak vevőt kellene találni hozzá.

Az ukránok az ablakból nem, csak a kegyekből esnek ki

Az ukrán politika, a 2022-es nagy összetartás után tavaly már mutatta a különbségek visszatérését. A múlt hét nagy drámája a Zelenszkij-Zaluzsnij ellentét fényre hozása. Nyílt titok, hogy a az elnök és a fegyveres erők főparancsnoka nem jön ki jól egymással, miközben Zaluzsnij mind bel-, mind külföldön nagy népszerűségnek örvend.

A két vezér és a szerszám

Elméletileg Zelenszkij népszerűsége is nagy, de belső felmérések kisebbre teszik Zaluzsnijénál. Január 29-én az elnök behívta a főparancsnokot, és belsős forrásokból kiszivárgott, hogy menesztés a szándék. Végső soron Zaluzsnij nem fogadta el, hogy lemondjon, és valószínűleg nem is sietett senki elfoglalni a népszerű főparancsnok székét, de mostanra tudjuk, hogy a váltás be fog következni. Bár a nyugati támogatók körében Zaluzsnij népszerű, de végső soron az elnöknek joga van leváltani a főparancsnokot, és, bár szokatlannak tűnhet a számunkra, de visszatekintve a történelemben elég gyakoriak az ilyen váltások. A váltás pozitív hozadéka lehet, ha helyreáll a bizalom a két pozíció között, de hogy ki lesz elég kompetens és vállalkozó kedvű erre a helyre, az még nem tiszta.

Kirilo Budanov, a katonai hírszerzés feje különleges egységek és műveletek kapcsán szerzett tapasztalatot (illetve ez esetben az ő székébe is kell valaki), a szárazföldi erők feje, Olekszander Szirszki pedig nem népszerű. De bárki is legyen a váltás, nem igazán valószínű, hogy nagy változásokkal járjon a terepen a csere, hiszen a körülmények és lehetőségek nagyjából változatlanok maradnak.

Következtetések: 

Egyelőre tehát nem várható a fronton túl nagy területi változás, ennek ellenére fontos, hogy melyik erő mennyire degradálódik. Az ukrán állam egyelőre nem fog becsődölni, ami számunkra, szomszédok számára különösen jó hír, hiszen bármilyen összeomlás először minket érne el. Az orosz gáz- és olajexport bajait pedig nagyrészt beárazta a piac, hacsak nem történik valami, az eddigieknél is drámaibb dolog a Közel-keleten, akkor egyelőre jó eséllyel nem éri a zsebünket különösen nagy ütés.