Fotó: Pixel Prosport

Csizmadi Mihály Zsolt, a Székelyudvarhelyi Városi Sportklub és Marosvásárhelyi Torpi Sportklub futója is ott lesz az idei Spartathlonon, a világ legkeményebb síkultrafutó versenyén. A 245,3 kilométeres, görögországi ultramaratoni futóversenyt szeptember utolsó hétvégéjén rendezik és a futók az athéni Akropolisz lábától Leonidász király Spárta főterén álló szobráig futnak.

A Spartathlon egy Pheidippidész nevű athéni futár Hérodotosz által dokumentált futását reprodukálja, történészek szerint ez a futás képezi a maratoni mitológia alapját – írja a versenyről a Wikipédia. Az 1983 óta szervezett verseny negyedszázados története során számos magyar sikert hozott, most Csizmadi révén erdélyit is hozhat.

De hogyan is sikerült kijutni?

A versenyre való kvalifikációnak nagyon szigorú kritériumai vannak. Csak azok nevezhetnek, akik megfutnak egy alap szintidőt: 100 kilométert 10 óra alatt, 120 kilométer 12 óra, 180 kilométert 24 óra, vagy 100 mérföldet (160,9 km) 21 óra alatt, esetleg megfutják egy kvalifikációs versenyen az elvárt szintidőt. Ilyen kvalifikációs versenyeken is vett már részt a felsősófalvi patikavezető, például a 2019-es Ultrabalatonon – amely után interjút is olvashattatok vele portálunkon –, ahol 5 perccel csúszott ki a szintidőből.

Később azonban két alkalommal is megfutotta a kellő szintidőt. Először, amikor szintén 2019-ben részt vett a szintén Görögországban rendezett Dromos Athanaton, azaz a „halhatatlanok útján”, majd, amikor 2021-ben a Bukarestben rendezett országos ultrafutó bajnokságon hatodik lett, 191.14 kilométert szaladva 24 óra alatt. De még ez sem elég a boldogsághoz, hisz ezek a szintidők csak arra jók, hogy bekerüljenek abba a kalapba, ahonnan kisorsolják a résztvevőket. A tuti bejutáshoz az kell, hogy a fent felsorolt szintidőknél 20 százalékkal jobban teljesítsen valaki az egyik versenyen.   

Akiknek ez nem sikerül, azok közül kihúzzák a többi résztvevők nevét: idén 40 futónak sikerült teljesítenie az A-szintet, így további 350 nevet sorsoltak ki, hogy meglegyen a 390 fős mezőny, és a nevek között szerepelt Csizmadi Mihály Zsolté is. Az óvások miatt ugyan törölték a listát, március 26-án közzétették a véglegeset, amelyen még mindig szerepelt a Városi Sportklub futójának neve, aki így a 254-es rajtszámmal lehet ott a rajtnál szeptember utolsó szombatjának reggelén.

Minden országból maximálisan 25 futó vehet részt, Romániából ketten jutottak ki az idei versenyre. Egy Németországban élő, romániai születésű kettős állampolgárnak ő adta az ötletet, hogy próbálkozzon román színekben indulni, és a sors mindkettőjüknek kedvezett. A patikus neve a korábbi években is ott volt a verseny várólistáján, akkor nagyon remélte, hogy versenyezhet, idén először nem ragaszkodott hozzá görcsösen, mesélte. „Ez szerencse és véletlen, abban a nagy borkánban 1.000-2.000 ember várakozik” – mondta megkeresésünkre az ultrafutó, aki az idei országoson tervezte megfutni az egyenes kijutást érő szintidőt: 225 kilométert 24 óra alatt. Végül

mindent beáldoz a Spartathlonért,

az országos bajnokságot is, és minden más egyéni versenyt is, hiszen ez „nagypályás verseny”, ahol az országot is képviseli, nem akar szégyent vallani. Csupán két versenyt ütemezett be a Spartathlonon kívül az idei versenynaptárába, mindkettő csapatverseny. Marosvásárhelyen a Torpival a 24 órás váltóversenyen szeretnék megvédeni a bajnoki címüket, és a csíkszeredai Skoda Running Fesztiválon is a csapatversenyen szeretne részt venni.

A Spartathlon nagyon kemény felkészülést fog igényelni, amellett, hogy a 245,3 kilométert 36 óra alatt lefutni, szigorú szintidőket is kell teljesíteni. Annak a versenyzőnek, aki Korinthosig nem jutott el 8 óra 30 perc alatt, leveszik a rajtszámát. Ez a legszigorúbb szintidő, itt a versenyzők egyharmada kihull, mondja Csizmadi, de emellett is további 46 ilyen ellenőrző pont van. És ha ez sem lenne elég, ott van a Parthenio-hegy, „maga a pokol”, amit ráadásul éjszaka fognak megmászni.

„Most kezdek ráállni a hosszú szaladásokra, alig tudok egy maratont lefutni, ami rám nem szokott jellemző lenni” – ecseteli, szerinte a rossz pszichés állapota is ront a teljesítményén, ezért a Spartathlon előtt szabadságra megy. Egyelőre edzésszerűen elkezdi a hosszú, hétvégi futásokat, 80-100 kilométereket, és le akarja szaladni nyáron azt a bizonyos 245,3 kilométert, mert, ha itthon sikerül, tudja, hogy ott is sikerülni fog. A verseny előtt minimum két héttel jöhet a rápihenés: lazító, átmozgató edzések, keresztedzések, kerékpározás.

Nem lesz olcsó,

700 euró csupán a nevezési díj, s úgy számolja, hogy párjával, Virginás Zolnával aki kísérője is egyben 2000 euróból ússzák meg. Egyelőre Mester Zoltán válaszára vár, hogy klubja mivel tudja segíteni őt, de – ha mellékállással is – előteremti magának a pénzt, „hisz ez az álma, és az életben egyszer van ilyen lehetőség”. Persze, ha valaki támogatja, ő szívesen viseli a mezén annak nevét, teszi hozzá.

Már kapott baráti alapon támogatást, felszerelést például Szeghalmi Lászlótól – aki a marosvásárhelyi Torpiban klubtársa –, és Ilyés Lórándtól, tőle egy elasztikus övtáskát. „Nem egy négykilós hátizsákkal futok, csupán egy övtáskával, a frissítőállomásokra fogok hagyatkozni, hogy csak éppen annyi legyen nálam, hogy azzal a következő frissítőig kibírjam” – avat be. Ilyés Lóri azt is felajánlotta futótársának, hogy összehozza őt Lőrincz Olivér világhírű edzővel, aki sportolókat készít fel a Spartathlonra.

„Tudni kell, hogy ez egy nagyon durva verseny, amelyet a versenyzők körülbelül egyharmada fog befejezni. Én úgy megyek oda, hogy mindenképpen befejezzem, de, hogy edzőt fogadjak-e vénségemre, még meg kell fontoljam. Tény és való, hogy ott akarok lenni a célban, nem számít, ha éppen csak 36 óra alatt. Ez nem az a verseny, ahová úgy indul el az ember, hogy világcsúcsot fut, mert valószínűleg összeesik valahol” – elmélkedik Csizmadi, majd elmondja szállóigéjét is: ez a célról és a kitartásról szól, itt mindenki győztes.