fotók: Máté Emőke

Volt és jelenlegi tanárok, tanítók, szülők várják izgatottan az ünnepséget

Visszamenni a régi iskoládba olyan, mintha találkoznál az iskolás önmagaddal. Kicsit felhőtlenebb, mint akkor, mert nem zavarnak bele a felmérőírás nehézségei, nem fenyeget a favonalzó körmöse a szolgálatos tanerőktől – mint egy másik volt iskolatárs emlékeztetett rá, hogy azért ilyen is volt. Nem kell már szépen sorba állni, hátra tett kézzel ülni. Különösen, ha ünnepség van és márciusi selymes napfény – égeti ki a fotós szerint a képeket, de hát neked nem erre kell figyelni. Hanem a felhőtlenségre, ami most van, a ‘90-es évek testet-lelket megnyomorító bizonytalanságából és szegénységéből való kikecmergés után – soha nem fogom megérteni az iránta való szekunder nosztalgiát a mai fiatalság részéről.

Szóval napsütés, régi kedves arcok, az oszim, a matektanárom, az I. E-ből a tanító néni, aztán a saját tanító nénim és kedvenc biosz, történelem és földrajztanárunk, aki miatt mindenki biokémia osztályba akart felvételizni, és ha jól tudom, többen ilyen szakra is mentek, a mostani igazgató néni is, Gábos Anna.

Az Orbán Balázs Iskolának van saját meséje,

mese 50 évről, mely szól nagymamákról, nagytatákról, szülőkről és gyerekekről, pedagógusokról és tanítványaikról. A mi mesénk szól arról a 47.258 gyerekről, akiknek aggódó szüleik féltve engedik el kezüket az első iskolai napon, arról a 94 tanítóról, akik magabiztosan, de odaadó szeretettel tárják ki karjukat és szívüket diákjaik felé, arról a 315 tanárról, akik későbbiekben legjobb tudásuk szerint készítik fel őket kiállni a bátorság, a kitartás, a felelősségvállalás, az emberség próbáit. A mi mesénk itt született, ezen épület falai között, ahol ma az emlékek életre kelnek. 

Nagyon furcsán keveredik a múlt a jelennel, egyik szemed sír, a másik nevet. Az alpolgármester szerint ilyenkor meg lehet hatódni, és akkor megnyugszom, hogy nem lettem túl szentimentális, csak az emberi élet idősíkjainak és dimenzióinak találkozása minimum megható.

Az is furcsa, hogy nem csak te vagy ebben, hanem másokon is ugyanezt az érzelmi időváltozást észleled, és ezalatt ott vannak körben a mai kor gyerekei, tanárai, szülői, akik ma élik ezt az iskolát.

Lapostető, sok ablak és körös-körül a mező

András Teréz magyartanár és az Anna and the Barbies rántanak ki a mélázásból: „Kezdjetek el élni, hogy legyen mit mesélni”, aztán felhívására Gábos Anna igazgató fog bele az Egyszer volt, hol nem volt-ba. Hogy sok vagy kevés-e az 50 év, amikor városunkban vannak több százéves iskolák is. A mi iskolánk 50 éve egy emberi élet derekának felel meg, szokás ilyenkor visszatekinteni és még 50-et kívánni, felel saját kérdésére. Aztán megtudjuk az igazgatótól, hogy egy központi katolikus iskola volt a jogelődje az Orbán Balázsnak. A ma 50 éves ünnepelt épületének első írásos említése 1959-ből származik, amikor is egy tanácsi határozatban megfogalmazzák azt a gondolatot, hogy szükség van még egy iskolára a város területén. Telik-múlik az idő, és 1972-ben felépül, 1973-tól pedig használható az új iskola. Mező, néhány kertes ház, néhány sárga tömbház és egy dagonyás építőtelep veszi körül – folytatja a mesét az igazgató.

Lapos tető, tizenhat osztályterem és két szakterem, rengeteg ablak – csodálkozik rá kislányként Gábos Anna, akit a nagymamája vezetett ki a dombra az akkor még ideiglenes keskeny úton Szombatfalváról, hogy szemügyre vegyék az új épületet. Talán akkor még nem sejtette, hogy 20 évvel később már az iskola tanáraként vesz részt a névadó ünnepségen, hogy A kettesből az akkori igazgató, Máthé András javaslatára, felvegyék az Orbán Balázs nevet.

És innentől Orbán Balázs kicsit ellopja a show-t, mert mindenki a nagy székely érdemeit kezdi sorolni, és azt, hogy ő legyen az idejáró gyerekek és pedagógusaik mentora. Hogy az ő szavaival élve kis porszemekből hegyet alkossanak, és a székelységet dicsőségre vigyék alapos, precíz, fáradságos, eredményes munkával. Így gratulál Demeter Levente főtanfelügyelő, és így Ölvedi Zsolt alpolgármester a szerintük lakótelepi iskolaként is minőségre, jó eredményekre törekvő tanintézménynek.

Ennek az iskolának pedig az a szellemisége,

Aztán a volt tanárok részéről Szász-Mihálykó Mária következik, aki nekünk egy-két évig franciatanárunkként volt ismerős a kilencvenesekben. Arról beszélt, hogy bár nem itt kezdte, az iskola egyidős a tanárságával, édesanyja is itt volt tanító, ezért jó sok szállal kötődik hozzá és mesélni is tud róla.

Hogy ez az iskola a szocializmus éveiben is a gyerekekért dolgozott, hogy itt mindenki egyenértékű, mindenki értékes ember, csak a gyerek a koránál fogva tapasztalatlan, ezért segítségre, nevelésre, támogatásra szorul. A gyerekekhez szólva pedig elmondta, hogy az életben senki se kérdezi meg majd a Pitagorasz tételét, se a deklinációt, de azt mindenki észleli majd, hogy milyen ember vagy, és ehhez biztosan hozzájárul az iskola szellemisége. Ennek az iskolának pedig az a szellemisége, hogy törődő, a hagyományos értékekhez ragaszkodó, de gondolkodó és véleményt formálni akaró, arra képes felnőttekké neveljen.

A régi mese új formába öltözik, amikor az iskola két hetedikes diákját halljuk. Miklós Janka egy Tompa László verset szaval, Farkas Hanna Gréta pedig saját, Orbán Balázshoz címzett levelét olvassa fel, köztük pedig Janka édesapja, dr. Miklós Zoltán a szülők és az iskola közti bizalomról és a közös célról, közös fókuszról, a gyerekről beszél. Két kislány és egy legényke pedig népdalokat énekel, Deák Alexandra, Waum Réka Gyopár és Lakó Csenge udvarhelyszéki népdalkinccsel színesíti az ünnepet Vass Harmat Izabella tanítónő felkészítésében.

Az ünnepség két kislány, Jakab Hajnalka tanító két tanítványa, Waum Emese Villő és Tőkés Ágnes népdalcsokrával és az Orbán Balázs emlékmű leleplezésével, ami a szejkeinek a másolata, végződik. De nincs még vége, csak szünetet tartanak a következő ajándékbontás előtt.  

Ez a nap más, mint az előző 18.262!

Alig telik el egy óra és még egy szülinapi ajándékot vehet át az Orbán Balázs, aminek a gyerekek biztos, hogy jobban örülnek, mint az eddigieknek. Az 50 éve várt, és azalatt hatalmasra nőtt vadiúj tornatermet, igazából sportcsarnokot. Nagy Endre aligazgató meséli el mindannyiunk közös élményét, hogy egyszerre vehettünk részt a saját történelem és a párhuzamos osztály tornaóráján, mert a folyósóról behallatszott a matracok susogása és a testnevelő tanár vezényszavai, majd, amikor a csökkenő gyereklétszám következtében egy osztálytermet átalakítottak tornateremmé, hogyan ért össze guggolás közben a térdünk.

Ennek vége, „Végre lett tornatermünk!”, akkora sportcsarnokot adnak át az egykori alsó pálya, alsó udvar helyén, hogy egyszerre akár két osztálynak is tarthatnak testnevelést benne. 

Omologálható, a sportversenyek megtartására is alkalmas az épület, mondja el beszédében Bartus Attila, az iskola egykori tanítványa, majd testneveléstanára, jelenleg a sportiskola igazgatója, egykori országos bajnok. „Eggyel bővült azoknak a létesítményeknek a száma, ahol az iskolai testnevelés órák után minőségi szinten lehet gyakorolni a versenysportot és az elért eredményekkel messze távolabbra vinni városunk hírnevét. Ezt soha ne felejtsétek el”. Abban reménykedik, hogy nálunk is bevezetik a mindennapos testnevelés órát, ami a testi egészségen túl a jó tanulási eredményekhez is hozzájárul. Megdicséri testnevelés tanár kollégáit, akik a mostoha körülmények ellenére is tudtak diákjaikkal jelentős eredményeket elérni a versenyeken.

Az iskola diákjai hirtelen nagy kórussá változnak és énekelnek, majd Gálfi Árpád polgármester lép színre, akitől megtudjuk, hogy 2026-ig a Tábor negyed mindhárom tanintézménye megújul, az iskola energetikai hatékonyságának a kivitelezése és a szomszédban lévő Csillagvár napközi, valamint városi bölcsőde felújítása következik.  

Majd a számokról is szót ejt a városvezető: „A sportterem – aminek természetesen meg kellett volna az iskola indulásakor lennie, és szinte nem lett meg, de nem adtuk fel, mert azt soha nem szabad – beruházásának összértéke közel 10 millió lej, vagyis közel kétmillió euró. Ebből a bukaresti pályázati forrásból Cseke Attila miniszter úr segítségével sikerült lehívni közel 7 millió lejt, ami ma 1,4 millió eurót tesz ki. Hargita megye tanácsa is támogatott egymillió lejjel, ezt köszönjük meg még egyszer az alelnök úrnak is, hiszen ez a támogatás is fontos volt ennek a beruházásnak a megvalósulásához, ami szintén 200 ezer eurót jelentett. Így elmondhatjuk, hogy ma Székelyudvarhely rendelkezik egy közel 10 millió lej értékű épülettel, amelyből a város kevesebb, mint kétmillió lejt kellett saját zsebéből kigazdálkodjon”.

Cseke Attila miniszter, a legnagyobb finanszírozó nincs itt, de itt van Bíró Barna Botond megyei tanácsalelnök, és elmondja, hogy „ha gyorsan akarsz haladni, akkor menj egyedül, ha messzire akarsz jutni, akkor keress társakat. (…) Ez a megvalósítás egy gyönyörű példája annak, hogy hogyan lehet együtt messzire jutni”. Megtudjuk, hogy az ő javaslatára szavazott meg a megyei tanács az épület felújítására 1,25 millió lejt, és hogy álmodni kell, majd kitartóan megvalósítani az álmokat”.

Ez a kitartás szó mint érték és mint retorikai fordulat elég sokszor elhangzik a 2016 óta „épülő”, de még Máthé András igazgató idején (1986-2011) megpályázott tornaterem-avatáson.

De egy igazi kitartó következik, aki tényleg soha nem adta fel az álmait: a volt diák, Veress Erna, paralimpia úszóbajnok köszöntő beszéde igazán meghatóra sikeredik. Bár az érmeit soha senkinek nem adja, megajándékozni szeretné az iskolát. 

Átad egy, a bajnoki érem átvételéről készült bekeretezett fotót Gábos Anna igazgatónőnek, majd Balázs Emőkét, a Sztárban sztár egykori versenyzőjét, szintén volt OB-s tanítványt halljuk énekelni.

Ezután jött az igazi buli, a szalagvágás, majd kézilabda- és talajtorna bemutatón és szabad a tánc programon nézhettük meg, hogyan örül 50 év után a Tábor negyedi tanár és diák. Ha be szeretnél kukucskálni, nézd meg az erről szóló videónkat.