Egyetlen könyvet ajánlani azért nehéz, mert én mindig egyszerre 5-6 könyvet olvasok legalább, hindu költészettől kortárs román drámáig. Nem is fogok megállni egy könyvnél, sajnálom, de igyekszem csupán mérsékelten esni túlzásokba.
Három könyv, amit rendszeresen fellapozok
Három könyv, amit rendszeresen lapozgatok mostanában, az Faludy György Test és lélek című versfordítás kötete: pazar versek, elegancia és formaérzék, finom humorral karöltve. A másik, a Pulitzer-díjas költő, Mary Oliver versei. Mary Oliver az amerikai költészet csupaszív nagyágyúja, lélegzetelállító, ahogy a közhelyek peremén egyensúlyoz, de meg sose botlik, miközben őszinte kíváncsisággal csodálkozik rá a köröttünk levő világra, minden sorából szeretet és melegség árad. A harmadik pedig a lengyel Nobel-díjas költő, Wisława Szymborszka magyarul megjelent válogatáskötete: világos, letisztult, tűpontos, és újrarajzolja köröttünk a világot.
Íme egy-egy ízelítő ebből a három kötetből:
Li Jü, dél-kínai csázár (938-978): Legszebb udvarhölgyem
Faludy György fordításaKét csepp szantálfaolajat figyelmesen és lassan
elsimít ajkán az öltözőasztal
s tükre előtt. Látni lehet
nyelvét. Apró rózsalevél tavasszal.
Elkészült a reggeli toalett.Font kosarából datolyát vesz szájba.
Köpenyujján a szagos vörösbortól
pipacsok nőttek. Nézi, de nem bánja.
Aztán feláll és elkényeztetett,
nyegle járással odalép ágyához,
ahol gyönyörű fiúszeretője
ül ájtatos bambán, ahogy
díszszobrok ülnek, s a szépfiú hímzett
brokát ölébe köpi a magot.*
Mary Oliver: Vadludak
Sirokai Mátyás fordítása
(részlet)Nem kell jónak lenned.
Nem kell térden csúsznod száz mérföldet
a sivatagon át, vezekelve.
Csak engedd, hogy tested puha állata
szeresse, amit szeret.
Beszélj a kétségbeesésről, a sajátodról, beszélek én is az enyémről.
Közben a világ megy tovább.A teljes szöveg a Tiszatáj folyóirat honlapján olvasható.
*
Wisława Szymborska: Macska az üres lakásban
Csordás Gábor fordítása
(részlet)Léptek a lépcsőházban,
de ezek nem azok.
Egy kéz halat tesz a tálba,
de ez a kéz sem ugyanaz.Valami nem kezdődik el
a megszokott időben.
Valami nem úgy pereg le,
ahogy kellene.
Valaki itt volt és itt volt,
aztán egyszercsak eltűnt,
és most makacsul nincs.A teljes szöveg itt található.
Három könyv, amit tavaly olvastam
Visky András és Vida Gábor regényei – megérdemelten – ott szerepelnek a legtöbb toplistán. Érdemes elolvasni, sőt, mondhatni alapművek, mindkettőt imádtam – de őket nem kell ajánlanom, van elég hírverés köröttük.
Kezdeném viszont inkább Irene Solà katalán írőnő Énekelek és táncot jár a hegy című regényével, amely elnyerte az Európai Unió Könyvdíját. Katalóniában, egy hegyi faluban játszódik a történet, a mesélés öröme és az egyedi lírai látásmód révén egy egyszerre varázslatos és otthonos világ nyílik ki előttünk. Mert ezeket a mítoszokat, történeteket, a hegyi élet elzártságának hangulatát erdélyi olvasóként meglepően ismerősnek éreztem. Külön érdekessége a könyvnek, hogy minden fejezetnek más az elbeszélője: néhol a felhők, néhol emberek, néhol maguk a hegyek szemszögéből látjuk ugyanannak a történetnek különböző oldalait.
Részlet a regényből:
„A hasunk majd szétrepedt, annyira tele volt, mire ideértünk. Szinte fájt. Sok fekete has, tele hideg fekete vízzel, villámlással és mennydörgéssel. A tenger felől és más hegyek felől, és isten tudja, még hány helyről jöttünk, s mi mindent láttunk. Súroltuk a hegycsúcsok szikláit, mintha sót pergettünk volna rájuk, hogy ott még a gaz se nőjön. Színt választottunk mezőknek, hegygerincnek, csillogó folyónak és az ég felé forduló tekinteteknek. A vadállatok, amikor megpillantottak bennünket, bemenekültek az odúikba, behúzták a nyakukat, és orrukat a levegőbe emelve szimatolták a közeledő, nedves földszagot. Mindent betakartunk, mint egy jó dunna. A tölgyeket, a bükköket, a nyírfákat és a fenyőket. Csitt. És minden elcsendesedett, mert komor mennyezetként borultunk föléjük, s kimondtuk az ítéletet a nyugalom és a száraz, meleg boldogság fölött.”
Szintén erős olvasmányélmény volt Kali Ágnes Megvakult angyalok kötete, ami a Bookart-Kalligram közös kiadásában jelent meg. Ágnes költészetéből irigylem azt a kitárulkozó személyességet, aminek képes a legmélyére lemerülni. És ahogy dacol a tabukkal. Intenzív, emlékezetes költői képekkel dolgozik, nőiség, költőség, én-keresés, identitás, kiszolgáltatottság és társadalmi szerepek hálózatáról ír, miközben keresi a szerepvállalás lehetőségeit. Van valami privát mágia, amit működésbe tud hozni, a szövegek sodró ereje eredeti univerzumba cipel magával. Egyszerre kegyetlen és felemelő.
Kali Ágnes: nempatrícia
(részlet)Azt akarom, hogy tudja, hogy nem igaz, hogy nem érzek semmit,
tudja meg, hogy az egész csak dac, mert sokszor dühös
és gyenge vagyok,
de ha nem érzem veszélyben magam,
pontosan tudom, hogy nem verseny,
kire hány bántás kapaszkodik, nem verseny, hogy
hány bántás kísért.Azt akarom, hogy tudja meg, végig tudtam a nevét,
mégsem cinizmusból szólítottam patríciának,
egyszerűen csak egyszerűbb kegyetlen lenni azzal, aki nem létezik.A teljes szöveg a Látó folyóirat honlapján olvasható.
Harmadiknak pedig egy román avantgárd költő, Ilarie Voronca Ulysses című kötetét mondanám, Balázs Imre József fordításában. A marosvásárhelyi Lector kiadónál megjelent kötet töredékei egyetlen hosszúverssé állnak össze, minden összefügg és minden más irányba tart. Lüktet, szikrázik és elevenné lesz. Hatházi Rebeka pazar kollázsai illusztrálják a könyvet, ha gyűlölnék olvasni, akkor is meg akarnám venni, annyira szép. De a vers, és a fordítás minősége méltó a külalak színvonalához. Ironikus, avantgárd játékaikkal, nyelvi és helyzetkomikumaikkal együtt rendkívül aktuálisak, nem érződik rajtuk, hogy közel száz év telt el azóta. Igazi pszichedelikus utazás, Kassák Lajos és Apollinaire rajongóinak kötelező.
Ilarie Voronca: Ulysses
Balázs Imre József fordítása
(részlet)az utca úgy fogad magába mint egy postaláda
a megszokás kopott ing a válladon
hű kutya az utca lábadnál hever
s a levegő megül a háztetőkön mint egy futószőnyeg
levél vagy tehát s az utca postaláda
sorsod küldemények gépi elosztója
eljuttat a címre amit agykérgedre írtak
hát haladsz a házak tövén mint megannyi színes kötény péknék derekán
de másvalaki illeszti a tekinteted feszes íjhúrokra
a zajok vadul nyaldossák a halántékod vérereid
újságárusnő kínálja a reggel híreit
ó! a hírlap csupa csipke illik melankóliádhoz
lindbergh épp egy szivárványt vont amerika s európa közé
a párizs-marseille expresszen megöltek egy stratégiaprofesszort
a kenyér ára tíz centime-mal emelkedett
de a levegő egy zászlót lenget szempilláid között
és egyenes minden magány akár a gyárak kürtjeA kötetből egy hosszabb részlet itt olvasható.
Személyes érintettségű bónusz
Végül pedig, mert képtelen vagyok leállni, mondok bónuszként még egy román kötetet, ami nem hagy nyugodni: Radu Vancu, az egyik legnépszerűbb kortárs román költő Kaddish című, tavaly megjelent kötete, amelyben Radnóti Miklós halál utáni verseit írja meg. A kötet román irodalmi toplistákon tarol, például elnyerte az Év Verseskönyve díjat is. Egy angol nyelvű, háború ellenes világköltészeti antológiában talált rá Radnóti verseire és arra, hogy amikor a tragikusan elhunyt költőt exhumálták, akkor rátaláltak a zsebében egy ceruzával írt noteszre, amiben a költő utolsó versei voltak.
Vancut megindította a történet és a Kaddishban Radnóti halál utáni verseit írja meg. A tömegsírban a hullák beszélnek egymás között, elnézik a világ változásait. A posztumusz írt Radnóti-Vancu versek közé pedig naplóbejegyzés-szerű, rövid elmélkedések ékelődnek, ezek esszészerű eszmefuttatások az irodalom szerepéről a világban. A kötet, bár tragikus témából indul ki, nem a szenvedés esztétikáját próbálja kidolgozni. Inkább a költészet szeretetéről, a szépség szerepéről szólnak a versek, a profanitás és az érzelmesség között oszcillálva. És külön megható olvasni Radnóti szerelmi vallomását Gyarmati Fanninak egy kiváló román költő képzelete szerint. Sajnos, ebből a kötetből magyarul még nem jelentek meg versek, de elhatároztam, hogy le fogom fordítani, már dolgozom rajta.
Könyvek, amikhez közöm volt és amiket nagyon várok
Tavaly indítottuk útra Vajna Ádámmal közösen a hmm-füzetek chapbook sorozatot, amelynek első két darabja meg is jelent: Bán-Horváth Veronika Nincs is holdtölte és Sirokai Mátyás Egy szikla arcát kötetei. Rövid, tömör, lényegre törő verseskötetek, jótállok értük. Hamarosan meg fog jelenni a Hervay Könyvek sorozatban Sárkány Tímea első verseskötete, a Boszorkányok nyara, amit szintén én szerkesztettem, intenzív közös munka volt, szép kötet lesz saját magunk elfogadásáról, a hibáink belátásáról, és az újrakezdésnek nevezett folytatásról. Ezen kívül Nagy Zalán első verseskötete és Sánta Miriám második kötete is súlyosnak ígérkezik, termékeny éve van az erdélyi fiatal lírának, ezek elvileg egy hónapon belül már kaphatók lesznek a könyvesboltokban (a következő hónap szerzője az UH-n Sánta Miriám lesz – szerk. megj.).
Kállay Eszter vérehulló fecskefű kötetét még nem olvastam, de ha csak fele olyan jó versek vannak benne, mint azok, amiket az utóbbi időben olvastam tőle, akkor is messze kiemelkedő lesz. Mircea Cărtărescu Szolenoidját pedig már egyszer elkezdtem románul olvasni, de beletörött a bicskám, úgyhogy örülök, hogy magyarul is megjelent Koszta Gabriella fordításában. Még az elején tartok, de nagyon sodor magával.
És persze, utolsó sorban, de kerülgetve az álszerénykedést, ajánlom magam is: ha még nem olvastad a Keplert, akkor érdemes, vannak benne rímek, szabad versek, történelmi és közéleti kérdések, politika és szerelem, nőiség és időutazás. Ha pedig olvastad, akkor ajándékba is ideális, Kürti Andrea gyönyörű illusztrációjának hála a borító igazán szép lett.
Úgyhogy olvasnivaló van bőven, már csak az időt kéne valahogy dilatálni, hogy minden tudjon sorra kerülni, ami érdekel, meg ráedzeni az agyam, hogy két órás TikTok-binge után le tudjon kellően lassulni egy nagyregény tempójához. Mert lemondani egyikről se vagyok hajlandó.