A világbajnokságra nem futotta, de Csizmadi nem adja fel

Fotó: A ROMÁN ATLÉTIKAI SZÖVETSÉG Facebook-oldala

„Az egyik eddigi legrosszabb formámat hoztam, csoda, hogy ennyi sikerült” – kezdte beszámolóját Csizmadi Mihály Zsolt alsósófalvi patikavezető, aki az országos, 24 órás ultrafutó bajnokságon vett részt Bukarestben még április 17-18-án. A legkeményebb próbatételen – ötven és száz kilométeren lehetett indulni, illetve 6, 12 és 24 órás versenyeken is – egy nap alatt a lehető legtöbb kilométert kellett lefutni, ez alapján alakult ki a végső sorrend.

Csizmadinak több célja is volt a részvétellel, elsősorban a legjobb tíz közé kerülni, tudva azt is, hogy ha a legjobb hatban végez, és teljesít 220 kilométert, akkor tagja lesz a világbajnokságon induló román válogatottnak.

A szombaton reggeli rajtnál 24 férfi és 10 női atléta volt jelen, Csizmadi vasárnap reggelig 191,14 kilométert teljesített, ami a férfiak mezőnyében a hatodik helyre volt elegendő. A helyezés tehát elég lenne, a lefutott kilométerek száma viszont nem a világbajnoki kvalifikációhoz, amiről Csizmadi egyáltalán nem mond le, és Ausztriában július 3-án megfutja majd második hivatalos 24 órás versenyét, hogy ott teljesítse a szintet.

A verseny

egy két kilométeres körpályán történt, tiszta betonon, a versenyzők pedig többnyire csúcstartók, bajnokok, akik szokásukhoz híven stábokkal érkeztek, míg Csizmadi, aki magát ambiciózus amatőrnek mondja, egyszemélyes stábjával, párjával utazott, szintén jól bevett szokás szerint. Minden versenyzőnek külön asztala volt, de ő csak akkor szállhatott le a pályáról, ha jelzi a versenyigazgatónak, hogy szeretne enni vagy átöltözni, akkor kapott egy 30 perces szünetet.

„Ha hosszabb szünetet igényeltem, hogy aludjak, vagy nem bírom, akkor azt kellett jelezni, hogy nem szállok ki a versenyből, de szeretnék egy-két órát pihenni éjszaka. Én ezt nem tettem meg” – meséli. Elmondása szerint 84 kilométerig jól, konstans tempóban haladt, itt jöttek a gondok.

„Kipróbáltam a sportgéleket, de nem váltak be, ezek a cukrok mellett magnéziumot is tartalmaznak, és még emellé megittam egy magnéziumfiolát, noha nem volt okom rá, mert nem szoktam begörcsölni. A magnézium-túladagolás mellékhatásai hányinger, hányás, hasmenés. Na, nekem egész éjjel ment is a hasam, 84 kilométer után hánytam. Itt meg kellett győzzem magam, hogy tovább kell menni, mennyi munka, energia van abban, hogy itt vagyok, tiszteletlenség lenne az engem meghívó versenyigazgatóval szemben is. Kezdtem helyrepofozni magam natúr ételekkel: zsíros kenyér, kefír, satöbbi” – emlékszik vissza.

A tizenegyedik helyről ekkor elkezdett felkapaszkodni. „Pszichésen nagyon pozitív hatással volt, hogy mindig, amikor átmentem a starton, írta, hogy Csizmadi Mihály Zsolt hányadik helyen áll: tizedik, kilencedik, nyolcadik. Akkor azt gondoltam, hogy a 180 kilométeres alap Spartathlon kvalifikációt szaladjam meg, majd láttam reggel felé, hogy ebből lesz 190 is, kezdtem hajtani” – mondja.

Az előzményekhez 

az is hozzátartozik, hogy noha fizikailag tökéletesen érezte magát, és a vizsgálatok is jó eredményeket mutattak, munkahelyi változások miatt elég rossz pszichés állapotban vett részt az országoson. Úgy is gondolja, ha ezek nem jöttek volna közbe, sikerülhetett volna, fejben oda kell tennie magát, és sikerülni is fog.

Az alulteljesítéshez az is hozzájárult, hogy közel 3.000 kilométerrel a lábában indult a versenyen, de idén nem voltak olyan hosszú futásai, mint tavaly, a legtöbb 50 kilométer volt. Az sem tett jót, hogy start előtti éjszaka nem aludt semmit, levezetett Bukarestbe, iratkozott, és átvirrasztotta a rajt előtti órákat.  

„Egy rossz Nike cipőben mentem” – sorolja tovább a nehezítő tényezőket, „amibe többezer kilométer van, a bokám is kiment, hogy még tetőzzem a dolgot. De például sokan papucsban járkáltak már a végén, úgy széttörte a cipő a lábukat, többeket masszíroztak, mások a pálya szélén aludtak hálózsákokban, vagy éppen futás közben ragadt le a szemük. A másik cél nekem az volt, hogy ne adjam fel, nem a versenytársakkal, hanem a 24 órával s önmagammal akartam megküzdeni. Ez sikerült”.

A férfiak mezőnyében négyen futották meg a világbajnoki kvalifikációs szintet, Iulian Filipovnak, a férfi mezőny győztesének sikerült megfutni a világ idei legjobb eredményét: 277,48 kilométert 24 óra alatt. Erős versenyzők is adták fel a versenyt, például a romániai 50 kilométeres csúcstartó. „A 24 óra olyan, mint a medve, nem lehet játszani vele”, fogalmaz Csizmadi, akit ki is ütött másnapra a verseny: a járással, az evéssel és az ivással is gondjai voltak.

Már fut is tovább

A következő hétfőn Csizmadinak már kutyabaja nem volt: bement dolgozni és szerdán már megcsinálta az első 8 kilométeres edzését. „Vázizomzat tökéletes, az étvágyam visszajött, pszichésen is rendben vagyok, a szerencsés genetikámnak köszönhetően hamar regenerálódok” – számolt be. 

Erre szükség is lesz, hisz már nem bír magával a patikavezető és néhány nappal az országos után, április 27-én befejezte Románia körbefutását, és ezzel idén ő az első, aki teljesítette a virtuális, 3000 kilométeres versenytávot. A versenyről itt írtunk bővebben. „Egy hölgy, Popa Cristina nagyon kergetett, ő most Bukarestben 200 kilométert futott és legyőzött. Ez nem szégyen, ezen a távon a nőké az erősebb nem, itt jön ki a szívósság. 100 kilométeren a férfiak gyorsabbak, 200 kilométeres versenyeket, 24 órásokat általában nők nyerik. Engem most négy hölgy le is győzött, köztük ő is” – mondja.

Az Aleargă România 3.000 kilométerének teljesítése után a hosszú futások kerülnek előtérbe. „Most megismertem valakit a versenyigazgatónak köszönhetően, aki tanácsokat ad, statisztikákat számol, ha Stravára rákötöm az órámat, kiértékeli a 6-12 órás futásaimat. Én gyors futó vagyok, de most a 24 óráson nagyon óvatosan kezdtem, hogy ne fussam el az elejét. Az első 12 óra alatt meg kell futni a 120-at, hogy a következő 12 órában teljesíteni tudd a 220-at” – számol a július eleji 24 órásra készülő futó, aki azt is megtanulta, hogy az osztrák helyszínre hamarabb érkezik és a rajt előtt kipiheni magát.