Álmodnak-e az állatok simogató emberekkel?

Imádja az állatokat, így jellemezte magát röviden Babos Zsolt, a zeteváraljai állatsimogató tulajdonosa. Elmentünk és megnéztük, milyen az a hely, ami lázban tartja a környéket.

A történet még 2011-ben kezdődött, amikor Zsolték átvettek négy vadászterületet az államtól, majd ezt követően létrehoztak egy medvelest a területen, mert nagy igény mutatkozott rá, főleg a magyarországi turisták részéről, hogy megmutassák nekik az erdélyi medvéket. Erre azóta is nagy igény van, viszont a túrák szempontjából nem volt ideális az útkereszteződés melletti terület: olyan is előfordult, hogy egyszerre 22 autó jött. „Ez kulturálatlan”, mondja Babos Zsolt.

Így kitalálta, hogy nyit egy helyet, ahol a vendégek kényelmesen gyülekezhetnek, ehetnek és ihatnak a medvés kalandok előtt. Az ötletelés azonban nem állt meg itt, mert hát, akik szeretik a medvéket, azok bizonyára más állatokat is szeretnének.

Ekkor fogalmazódott meg egy állatsimogató gondolata a fejében, ahol nem csak a felnőttek, de a gyerekek is kedvükre járhatnak az állatok közt. Abban, hogy ez a hely meg tudott nyílni, nagy szerepe van a vírusnak is, hiszen a határok lezárása miatt a medvelesre érkezők száma is megcsappant, és volt idő az állatsimogató elindításával foglalkozni.

Ahogy az állatsimogató tulajdonosa mondja, a buta ember siránkozik, az okos ember gondolkodik és meglátja a lehetőségeket.

Az egzotikus állatok sem maradnak el, de első körben olyan állatokat szeretett volna, amelyek felénk is megtalálhatóak, csak a városi környezetben élők ritkán találkozhatnak velük. Először dámszarvast vásároltak egy konstancai parkból. Ezt követte a szamár, ló, nyúl, bárány.

Az állatsimogató még meg sem nyílt, de már csodájára jártak az emberek, folyamatosan a kerítésen lógtak és a panzió kertjében lévő állatokat lesték.

Ezért úgy döntött a tulajdonos, hogy hiába vár, amíg minden elkészül az új helyen – ami egy 13 hektáros létesítmény lesz a tervek szerint –, hamarabb megnyitja az állatsimogatót itt fent, a panzió közel három hektáros hátsó udvarában.

Jelenleg csak olyan állatok vannak, amihez bátran közel lehet menni, simogatni lehet őket. A tulajdonos szerint ez nagyon jót tesz a gyerekeknek. Ugyan szakvélemény nem társul ahhoz, hogy mely állatok a legalkalmasabbak terápiás célból a gyerekek számára, de sok ember véleményét figyelembe vették, mikor tervezték a létesítményt. Ugyanakkor külföldi példákból is igyekeztek ötleteket meríteni.

Az állatok terápiás célú alkalmazása nem újkeletű dolog és nehéz is vele mellé fogni, hiszen az alapfelvetés egyszerű: olyan állatot kell választani, ami szelíd és puha szőrű, kellemes a simogatása. Erre általában a legalkalmasabbak a háziállatok: kutya, macska, de bármelyik állat alkalmas lehet erre, ami barátságos, és jól viseli az emberi jelenlétet.

Tudományos háttere is van a dolognak, számos kutatás foglalkozik a témával. – A terápiás állatok alkalmazásának története az első világháborút követő időszakra nyúlik vissza, amikor Washingtonban a St. Elizabeth kórházban először használtak állatokat egy mentálhigiénés programban, írja Topál József, az MTA Pszichológiai Kutatóintézetének munkatársa Gyógyító állatok: Tudomány vagy kuruzslás? című tanulmányában. Később az állatok jótékony hatását a szomatikus betegek gyógyításánál is felhasználták, a második világháborús sérültek lelki felépülését az élő állatok gondozása segítette.

„Most akkor ki néz kit?”

A klinikai pszichológiában azonban csak az 1960-as évek végén kezdett gyökeret verni ez az eljárás, mégpedig egy véletlennek köszönhetően. Az azóta közismertté vált történet szerint a Yeshiva egyetem (USA) pszichológusa, Dr. Boris Levinson, egyszer kénytelen volt rendelőjébe magával vinni a kutyáját.

Aznap éppen egy olyan szociális viselkedési zavarral küzdő kisfiúval volt találkozója, akinek már egy hónapja sikertelenül próbálta elnyerni a bizalmát és így képtelen volt a terápia érdemi részét elkezdeni. Nem kis meglepetésére azonban a kutya jelenléte segített a kapcsolat kialakításában; a kis páciens odament a kutyához, simogatta, elkezdett hozzá beszélni, majd a kutyával kapcsolatos kérdései által a pszichológussal is szóba eredt. Ezek után Levinson nekilátott ennek a módszernek a kidolgozásához.

Az állatokkal való kapcsolatteremtés egyik kezdeti lépése az, hogy a gyerekek és felnőttek etethetik azokat. Mindenki, aki belép, egy kis ételcsomagot kap, amivel körbe-körbe járhat a területen, és kedve szerint etetheti azokat az állatokat, amelyeket csak akarja. 

Az etetést a simogatás követi, majd az igazán bátrak akár lovagolhatnak is.

Azt azért az állatok se szeretik, ha ide-oda rakják őket, előfordulhat, hogy megkarmolják a gyerekeket, de ez a kis rizikófaktor beletartozik, mondja Zsolt, aki úgy látja összességében, az emberekre pozitív hatással van az ittlét, és a gyerekek biztosan jól alszanak majd.

De vajon álmodnak-e az állatok simogató emberekkel? Sajnos, egy állat sem nyilatkozott arról, milyennek találja az embertömeget, amiből nincs hiány. A tulajdonos szerint az állatok nagy része megszokta az embertömeget, ennek az is az oka, hogy kiskoruktól fogva emberek közelében éltek.

A park célja pont az, hogy megszerettesse az állatokat a gyerekekkel, hogy ne csak képeken láthassák, hanem meg is tudják érinteni azokat. Van, aki a környékről rendszeresen visszajár, de olyanok is, akik egészen Kolozsvárról jönnek el.

Az új helyen majd háromféle kategóriájú állat lesz. Akikhez be lehet menni, simogatni és etetni is lehet. Akikhez csak be lehet nyúlni, és akiket csak nézni lehet. Ezen felül a tervek szerint a másik helyen ugrálóvártól kezdve játszóházig „minden is lesz”, s még több állat, egészen az olyan különlegességekig, mint a púpos teve vagy az európai bölény.

Az új helyen az állatok fajtáját tekintve fő szempont lesz, hogy olyan fajok kerüljenek ide, amelyeket valahol tartják a világban, tehát háziasítva vannak. Kivéve a gólyapár, akik úgy döntöttek,  még maradnak a melegebb vidéken egy keveset.

Akik pedig elfáradtak az állatok etetésében és simogatásában, akár magukat is kiszolgálhatják, hiszen frissen készült epres palacsintát, kávét és teát is fogyaszthatnak. 

És amíg az emberek étvágyukat csillapítják, a bárányok szemmel tartják a birtokot. 

Kattints a hozzászólások megjelenítéséhez

Korábbi képriportok