A lány, aki még sohasem szavazott

Még sötét van. 7 perccel 7 előtt érkezünk meg. Ketten állnak a Bethlen Gábor Általános Iskola előtt, az egyikük odaszól „Szavazók? Első szavazók?”, bólogatunk. Gyorsan el is veszítjük ezt a címet. Amíg fotózkodunk, egy bácsi beelőz, meg sem várja a hét órát, a legnagyobb magabiztossággal nyit be a kapun. 

Az előtérben egy biztonsági ellenőr fogad, mondjuk neki, hogy a életem első szavazását ökökítenénk meg. Segít megkeresni a körzetem, majd az elnök után indul, hogy megengedjék a fotózást. Elkísérnek a teremhez. 

A lázmérés, kézfertőtlenítés után ellenőrzik, hogy a választási listán vagyok-e, majd innen felgyorsulnak az események: itt egy aláírás, ott egy pecsét. Négy szavazófüzetecskével a kezemben engednek tovább. 

A fülkében két dologra jöttem rá. A fülke nem egy valami varázslatos és mágikus hely, ahol biztosan megjön az ihlet. Ha pedig rajzolgatni is szeretnél a szavazószámlálók örömére, akkor jobb, ha nem felejted otthon vagy a táskád mélyén az írószered. 

Tintás kézzel érkezem ki a fülkéből vagy a füzetecskék bedobálása közben lesz kékeszöld a kezem, már nem tudom. Amire kiérek, már ott is virít a személyim hátán az első Votat lehúzós. 

A nap fontosabb eseményeiről hírfolyamban tudósítunk, amit ide kattintva olvashatsz.