Avagy a kutyatartás alapszabályai és a kutyatartók ideális jogai.
fotó: Szász Zsuzsi
A kutyatartás szuper. A régészek majdnem 15 000 éves sírban találták az első, ember mellé temetett kutyust – ez elég háziállatszerű dolog. Ebben a pár ezer évben kitaláltunk szabályokat az emberek közötti együttélésre és a kutyákkal való együttélésre is. A farkaslaki Benkő Zsolttal, helyi rendőrrel, a térség kutyás mentéseit vezető önkéntes hegyimentővel beszélgettem a fontosabb törvényekről és jogokról.
Nagyobb városokban a vezetőség tisztában van
Benne vagyok egy országos beagle-s csoportban – ahonnan egyébként Kínit is örökbefogadtam –, ahol a gazdik pozitív és negatív történeteket osztanak meg a kutyatartásról, a szobatisztaságról, a fegyelmezésről, a betanításról. De valahogy soha nem esik szó olyan kérdésekről, hogy mi történik nyilvános térben, az utcán, parkokban stb. Talán azért nem, mert nagyobb városokban a vezetőség odafigyel a kutyatartó adófizetőkre is, és infrastrukturálisan nem merül fel ennyi kérdés, emiatt nincs ennyi szabályszegés sem.
Mikor elmentem a kutyusnak pórázt, nyakörvet meg egyéb tartozékokat venni, megkérdeztem egy állatorvos barátom, hogy melyik kényelmes az állatnak, vannak-e erre szabályok. Ő maga is közepestestű-kutyatartó, és azt tanácsolta, hogy elsőként vegyek klasszikus nyakörvet – ne hámot – és ilyen kiengedhető, öt méteres pórázt. Félig megfogadtam a tanácsát. Nem mertem hosszú pórázt venni, hogy ismerkedjünk meg előbb a kutyával, hogy inkább azt szokja meg, hogy közel megyünk, egymás mellett s majd, ha úgy van, akkor váltunk.
Elég nagyot nézett, hogy létezik ilyen
Több – nagyobb városi – kutyatartó barátom van, és az egyik dolog, ami lenyűgözött, hogy mekkora szorgalommal, zéró undorral szedik a kutyusuk után az ürüléküket. Ez fontos része a kutyasétáltatásnak, gondoltam. Bementem hát Udvarhely egyik legnépszerűbb állatos boltjába és kértem kutya-kaki-zacsi-tartót. Ez egy kiegészítő, amit a pórázra lehet felakasztani, és amiben tartják a tekercs kicsi zacskót. Az ottani szakember elég nagyot nézett, hogy létezik ilyen. Meg is találtuk elég gyorsan a boltban. Hozzátette, hogy Udvarhelyen nem keresik az ilyesmit.
Ahogy az ember elkezdi gyakorlatban is szedni a kutyájának az ürülékét az utcán, két jelenségre lesz figyelmes: az egyik, hogy egy-két embernek ez vicces, megalázó, kikacagható – teljesen megértem, szedem a szart az utcáról, humoros –, a másik, hogy ezt nem mindenki csinálja, mert rengeteg kutyakakát látok a járdákon, a parkban. Benkő Zsolt azt mondta, hogy ez nem döntés kérdése, erre van szabályzat: a kutya ürülékét a gazdája műanyag zacskóba és bebogozva a szemetesbe kell, hogy rakja. Ha vicces, ha nem – ez a szabály, és megbüntetnek, ha nem csinálod.
A filmekben láttam, ahogy az emberek a parkban olvasnak egy padon, és a kutyák – mint valami gyerekjátszótéren – ismerkednek és játszanak egymással. Amikor az ember autót, motort, biciklit, lakást, de akár kutyát is vesz, elképzeli, ahogy ki fog nézni vele. Hogy akkor milyen színű lesz, milyennek fogják az emberek látni őt kívülről, ilyenek. Mindenki csinálja – be lehet vallani. Én ugyanígy voltam a kutyával is, hogy majd milyen okosnak és szépnek fognak látni az emberek, ahogy valami érdekes könyvet olvasok a parkban egy padon, és amikor szólítom a kutyát, akkor az majd odajön, megsimogatom és megy vissza játszani a pajtásaival és én tovább olvasok a Küküllő-parton tükröződő naplementében.
Hát semmi ilyesmiről szó sincs. Egyrészt Kíni nem mindig hallgat a nevére – tudom, hogy tanítható, majd egyszer rá is szánom magam. Másrészt Benkő Zsolt azt is elmondta, hogy a városban sehol, de sehol, sem a parkban, sem sehol a város területén nem szabad, azaz tilos póráz nélkül sétáltatni bármilyen kutyát. A póráz megengedett hossza maximum két méter, és egyes kutyáknak szájkosarat is kötelező hordani. Az egyik oka ennek – mondja – hogy biztonságban van a kutya, „te irányítod”, egy másik oka, hogy – persze a te ölebed, ismered, cuki, barátságos, de – nem tudhatod, hogy reagál minden esetben. Tehát biztonságban van mindenki, akivel találkoztok. Egy másik oka, hogy több száz lejes pénzbírság jár annak, aki nem így csinálja.
A kutyák nem mehetnek be közintézményekbe, nem utazhatnak tömegközlekedésen, és a kereskedelmi egységek eldönthetik, hogy beengedik-e a kutyát vagy nem.
Arra, hogy akkor,
akinek nincs öthektáros hátsókertje,
az hova vigye a kutyáját, hogy kifussa magát, vont egyet a vállán, és azt mondta, hogy a városvezetőség valahogy nem hajlandó erre semmilyen területet biztosítani és semekkora keretet félretenni. Ha most valaki felmeri hozni, hogy ott van a Bethlen-negyedi kutyafuttató, akkor a kutyám kikéri magának, mert az egy nagyon kicsi valami. És Benkő szerint az se szabályszerű: nem lehet mindenféle méretű, fajú és korú kutyát összeereszteni egy akkora ketrecbe, ahol – azt mondja – max. öt kutya tudja jól érezni magát. Szerinte – mint minden nagyvárosban – minden lakónegyedbe kéne óvodaszerűen kisebb-nagyobb futtatókat létesíteni. Igen-igen, jól tetszik olvasni, minden negyedbe.
Benne vagyok egy udvarhelyi kutyusos csoportban is, de egy olvasónk is külön megkeresett azzal a problémával, miszerint egyes gazdik a kutyáikat felügyelet nélkül kiengedik, hogy járják meg magukat. Ezzel több gond is van. Benkő Zsolt szerint ez törvénytelen, és büntetés jár érte. Szerinte ez még egy faluról visszamaradt szokás, hogy reggel vagy este kiengedik a kutyát, és akkor az majd visszajön, amikor akar. Amikor egyszer a Kápolna fele sétáltunk, de a Kórház-negyedben is előfordult, hogy a kertes ház udvaráról
kinyitották a kaput és ereszd fiam.
Ez nem így működik. Az ilyen – egyébként általában nagyobb testű – kutyák felügyelet nélkül megtámadhatnak kistestű kutyákat, és nem tud a kistestű kutya gazdája semmit csinálni. És ugyanezek rátámadhatnak emberekre, kisgyerekekre, idősekre. Közveszélyes és kemény pénzbírság is jár érte, fel is lehet ezeket jelenteni. Szóval tessenek pórázzal sétáltatni azt a kutyát, vagy bent tartani, és takarítani utána.
Ugyanitt a kapun belülre, magánterületen tartott kutyákra is vannak szabályok. Benkő Zsolt elmondta, hogy az EU-s normák szerint 6-8 négyzetméteres kennelben (kutyaketrecben) köteles tartani a gazda a kutyát. Ezeket a kenneleket is naponta kell tisztítani, és a kutyát is fürdetni és fésülni kell. Ha pedig valakinek van szíve megkötni, akkor az legalább két méteres láncra legyen – de inkább ne is tartson kutyát az, aki megköti. A kapura pedig érdemes kutyás táblát kirakni, mert ez, ha valami történik – mondja Benkő – a gazdát is védi.
Azt mondja Benkő, hogy elég jó lenne Kolozsvárhoz,
egy nagy múlttal rendelkező kutyás városhoz mérni Székelyudvarhelyt is,
de itt inkább az a mentalitás jellemző, hogy „ott hátul ugasson, de ha hazajövök részegen, s megharap, akkor az isten b****a meg, és ha én egyszer azt mondom bújjon le, akkor bújjon”.
Vannak, akiknek még azok az alapszabályok sem nyilvánvalók, hogy minden kutyát be kell jelenteni, elektronikusan nyilván kell tartani – értsd: chip –, féregteleníteni kell háromhavonta, beadni az általános veszettségi oltást. A helyes kutyatartás ellenőrzése a helyi rendőrség hatáskörébe tartozik, és – ha eddig nem is, ezentúl – szigorúan büntetnek.
Arra a kérdésemre, hogy
„miből lesz a kóbor kutya”,
azt válaszolja, hogy „abból a sok cuki kiskutyából, ami aztán felnő, és amivel foglalkozni kell”. Benkő Zsolt szerint az emberek nem tudják, hogy mekkora felelősséggel jár a kutyavállalás, hogy az nem csak addigra szól, amíg a kutyus kicsi és aranyos, hogy az egy (kutya)életre szóló döntés. S akik ezt nem tudják vállalni, vagy megunják, azok fogják magukat és „elengedik” a kutyát – ebből lesz a kóbor kutya.
Ha valaki utazna a kutyájával, akkor arra is szigorú szabályok vannak. Egyrészt a kutyát autóban csak erre alkalmas dobozban lehet vinni, mert nélküle – mondja Benkő – olyan, mint gyerekülés nélkül utaztatni gyereket: a kutyának is kényelmesebb, és az autópályán keményen meg is büntetik, ha csak úgy, lábnál utazik. Illetve, ha ki akarjuk vinni az országból, akkor a kutyának kell, hogy legyen útlevele, amiben szerepel a hat hónapon belül beadott veszettségi oltásra vonatkozó állatorvosi pecsét.
Szóval minden udvarhelyi kutyatartó: ezeket az alapszabályokat jó betartani, ha tisztességes kutyás város akarunk lenni. És kedves városvezetés: a zászlók is nagyon fontosak, de egy-két kutyafuttatónak lehet több hasznát vesszük, abból is lehet politikai tőkét kovácsolni ám – és még oda is ki lehet tűzni egy óriáslobogót, ha éppen ezen múlik.