A képen balról jobbra Kisgyörgy Hunor, Dénes Magor és Demeter Gergő szerepel.
Fotó: Erdély dala Facebook-oldala.
Vasárnap fény derül az Erdély dala tehetségkutató győztesére, mi pedig a végére értünk a döntősök bemutatásának. Beszélgettünk Frunzea Dáviddal a parizer taktikáról, a Szintaxissal a jövőbeli terveikről, a Dreamflow-val a döntőbe jutás pillanatáról. Megtudtuk, hogy milyen A csajod, Koszika elmesélte mit jelent számára a zene, bemutatkoztak a Végtelen sziget „lakói”. Már csak az Álljunk meg! zenekar van hátra, akiknek a történetük annyiban tér el a többiekétől, hogy a közönség szavazta be őket a döntőbe.
Az Álljunk meg! zenekart két éve hozták létre sepsiszentgyörgyi fiatalok, Dénes Dorottya (cselló), Dénes Magor (ének és gitár), Demeter Gergő (basszusgitár) és Kisgyörgy Hunor (gitár). Először a Peron Music tehetségkutatón léptek fel, azóta már megfordultak a Vibe, a Tabakó és a Sic Feszt színpadán is. Az indie pop rock stílusú zenekart egy cselló teszi egyedivé. A négytagú együttesnek nincs sem állandó billentyűse, sem dobosa, de nem esnek kétségbe a dologtól, session dobos segít be nekik.
Saját dalokkal lépnek fel, csak az első évben játszottak olyan feldolgozásokat, mint az Esti Kornél Éjszaka van, a Csaknekedkislány Tihany, Kispál és a Borz Csillag vagy fecske című alkotásai. Országhatár választja el őket néha egymástól, az énekesük szavaival élve, „az egyetem diaszpórát” csinált belőlük, de mindent megtesznek azért, hogy együtt tudják folytatni. A 19 éves átlagéletkorú tagok közül Dorottya és Magor testvérek.
Az Álljunk meg! zenekar énekesével, gitárosával és dalszövegírójával, Dénes Magorral beszélgettünk az együttesről, a zenéről, a testvérével való kapcsolatáról.
Miért Álljunk meg?
Amikor ez a kérdés elhangzik és egyedül vagyok, mindig azt kívánom, hogy Gergő itt legyen, mert az ő szájából hangzott el ez a legendás mondat. Egy hosszú péntek este eredménye, amikor meg kellett állni végre. Van ez a sztori, amitől vicces, de van egy komoly üzenete a 21. században minden tekintetben véve.
Mit jelent számodra a zene?
Azt gondolom, hogy a zene jó platform arra, hogy közölni tudd, ami benned van. A zene helyet ad az őszinteségnek, az ember gyengeségeinek. A zenében, ha valaki elég bátor, elfogadhatóvá válik a személy, bármilyen látásmódja, kifejezési módja legyen is. A könnyű zenének nem feltétlenül az a lényege, hogy ki mennyire virtuóz a hangszerén, hanem hogy valami őszinte dolgot tudjon közvetíteni.
Mióta írsz, írtok saját dalokat?
Másfél éve kezdtek el olyan dalok születni, amiket mi is valamilyen szinten a magunkénak tudunk érezni, mert eddig útkeresés volt a dalírás nekem és a dalok megszólaltatása az egész zenekar számára. Miután megtanultam az első pár akkordot a gitáron, már nagyon szerettem volna írni valamit. Az már kérdéses, hogy mennyire volt ez jó dolog. Életem során rengeteg dalt írtam, amiből 10-et, ha vállalok. Tényleg korán elkezdődött, de szerintem akkor még senki nem ír vállalható dalt.
A kifejezési vágy ezek szerint mindig benned volt.
Igen, ez előtt a képzőművészettel, de azt meguntam egy kicsit, egyébként arra jártam 5–8. osztályban, aztán félúton megjelent a zene is, 6–7.-es koromban. Viszont nem szerettem volna zeneiskolába menni, nem nagyon szeretem a rendszereket.
Milyen együtt zenélni testvérpárként?
Nagyon szeretem, hogy együtt zenélünk, nekünk mindig is jó kapcsolatunk volt. Nyilván megvoltak azok az időszakok amikor én már kamaszodtam, ő még nem, amikor ő elkezdett kamaszodni, de az én „kiskamasz” korszakomnak már vége volt. Aztán, amikor ő 15 éves lett és én 17, körülbelül három-négy éve nagyon szoros lett a kapcsolatunk. Azt is mondanám, hogy ő a legeslegjobb barátom.
A képen Dénes Dorottya, az Álljunk meg! zenekar negyedik tagja.
Nyilván egy testvéri viszonyban ott vannak a folyamatos bokszok. Minden elfelejtődik abban a pillanatban, ahogy felállunk a színpadra és elkezdem a dalt, amiben épp nincs nálam gitár, kiveszem a mikrofont az állványból, ránézek, látom, ahogy ő rám néz. Az egy visszaigazolás mindkettőnknek, hogy rendben vagyunk, komfortosan vagyunk és együtt vagyunk.
Mi a dalszerzés folyamata?
A dalszerzés általában nálam, sőt mindig nálam kezdődik. Gitáron megírom a dalt, aztán elviszem a zenekarhoz, átmegy a zenekari szűrön. Vagyok annyira kritikus a dalaimmal, hogy nem szoktam mindent a zenekar elé vinni, amit megírok. Aztán valamilyen formában meghangszereljük együtt, arról, ha van lehetőségünk csinálunk egy demó felvételt, amivel elmegyünk a stúdióba Nicuță Alinhoz, aki a dalainkat szokta felvenni, ő a harmadik szűrő. Három lépcsős szokott lenni ez a folyamat: én, a zenekar és Alin.
Miért jelentkeztetek?
Az első gondolat a nyeremény volt, most már nem feltétlenül az a legfontosabb. Egy nívós rendezvény ez. Marketing szempontjából nagyon ügyesen megcsinálták, oda volt figyelve, hogy a social médiára hogy kerül ki, tévés platformot adtak az egésznek. Nekünk jó reklám, hogy részt vehetünk. Ne felejtsük el azt sem, hogy kik a zsűritagok, véleményt kapunk tőlük, visszajelzést, lehet, hogy jól megszidnak, de abból is tanulunk majd. A táborban is sokat segítettek a mentorok, elsősorban Tarján Zsófi és Schoblocher Barbit emelném ki. Nagyon örülök, hogy megismertem Zsófit, Barbival már volt szerencsém korábban találkozni.
Mire számítotok a versennyel kapcsolatban?
Nekem nagyon tetszik elég sok dal, akik ellen versenybe kéne szállnunk, de a tábor után nehezen tudnék versenyről beszélni. Nem volt egy ilyen rivalizálást érzékeltető hangulat. Szerintem nagyon jó dalok vannak. Ha ki kéne emeljek valakit, akkor a Végtelen szigetet emelném ki, mert nagyon vagány daluk van, és semmit nem lehetett róluk tudni eddig. Olyan jó volt látni ezt a két srácot, akik ezt a vagány dalt csinálták.
Nyilván ott voltak a Szintaxis vagy A csajod, akiről már lehetett tudni, hogy tudnak valamit és nagyon ügyesek, az ember egy jó dalra is számított tőlük, meg nyilvánvalóan jók is a dalok. Most három együttesről beszéltem, de mindegyik a maga módján különleges és minőségi munkát végzett.
Milyen volt közönségszavazottként bekerülni a versenybe?
Én úgy érzem, hogy a dalunknak helye van a versenyben. Jó érzés, hogy van egy közönségünk, aki ennyire aktív, és ilyen barátaink vannak, akik ennyire támogatnak. Olyan emberek ellen versenyeztünk, akiknek tehetségkutatós múltjuk van, mégis olyan mozgósítás indult értünk, hogy bekerültünk és ez csodálatos.
Milyen a dalotok? Mi az üzenete?
A dalunkat a címe tökéletesen jellemzi: Ugyanúgy szeretnek. Nagy dilemma volt, hogy Ott fent vagy Ugyanúgy szeretnek legyen-e a címe. Az Ott fent egy kicsit jobb dalcím, végül is azért döntöttünk az Ugyanúgy szeretnek mellett, mert erről szól a dal. Kezdődik egy ilyen helyezzük el a történetet dologgal, ami körülveszi a történetet. Ez esetben, ami körülöttünk van, itt Erdélyben.
Természeti képekkel kezdődik, aztán a második felében melegséget adó otthon jelenik meg, a napsütés a hegyek között. Hogy lehet, hideg van, de süt a nap, köd van, de az elmúlik. Itt vagyunk mi is hús-vér emberek, szeretjük egymást, ugyanúgy szeretnek minket az égben, mint bármelyik másik embert. Az üzenet: itt vagyunk, szeretünk és szeretve vagyunk.
Mesélj egy kicsit a táborról.
Rég ki akartam ide lyukadni… Nagyon jó volt, személy szerint nekem életem egyik legjobb programja volt. Gyakorlatilag arról szólt, hogy azt csináltuk, amit szeretünk. Nagyon jó körülmények voltak a táborban, finom volt az étel. És zenéltünk végig és nagyon élveztük. Azt is mondtuk, hogy lehet, hogy nem lesz alkalmunk így ilyen formában táborozni, de valami hasonlót kell csináljunk mi is, mert annyira jó így elvonulni, csak erre fókuszálni, semmi mással nem foglalkozni.
Milyen hosszútávú céljaitok vannak?
Hosszú távról nem nagyon tudok beszélni, talán jó lenne, ha majd zenélésből élnénk meg. Célokat inkább egy félév-év távlatában tűzünk ki magunknak. Szeretnénk jövőre kitenni a lábunk Magyarországra, akkor is, ha emiatt egy kicsit hanyagolnunk kell az erdélyi zenei színteret. Szeretnénk egyre többet koncertezni, egyre több helyre eljutni, mondjuk, egy budapesti koncertet mindenki szeretne a zenekarból és nincs is elérhetetlen távolságban most már. Dalokat akarunk, amik még jobb közönségreakciót kapnak, jó lenne, ha szakmai elismerésekben részesülnénk, valamint, hogy külön és együtt is fejlődjünk.