A szerző felvételei
Két kezemen nem tudom megszámolni, hányszor hallgattuk végig négy nap alatt ugyanazt a zenélő könyvecskét, hányszor pörgettük meg a búgócsigát és hányszor sétáltunk végig oda-vissza a Spanyár-ház tornácában. Mégsem tudtam különösebben neheztelni a „védencemre”, mivel ezt nem rosszindulatból csinálta.
Ha valamiben, akkor abban biztosan különbözik a többi gyerektől, hogy ő nem bánt másokat. Nem csinál belőle problémát, ha kiveszik a kezéből amivel játszik, nem üt meg senkit, de még csak nem is gúnyolódik a társaival.
Ahol a szívószálsüni és a googolplex találkozik
Az első táborról, az autisztikus spektrumzavarról és a rendelkezésre álló fejlesztési módokról itt írtunk bővebben.»
Július 31. és augusztus 3. között lehetőségem nyílt részt venni egy autizmusbarát táborban a Lilapont Egyesület szervezésében a Spanyár-házban. A tábor a szervezőknek kéthetes volt, ugyanis első héten, a hét első négy napján a kisebbek, másodikon pedig a nagyobbak érkeztek, én az első alkalommal, a kisebbek táboroztatásán vettem részt.
Az esemény célja az volt, hogy minél több autista gyerek részesüljön a táborozás nyújtotta élményekben, ebben önkéntesekként segédkezhettünk, miután mind az 57-en részt vettünk egy felkészítő kiselőadáson.
Az elején a társammal kissé aggódtunk, hogy nem éppen mi vagyunk a megfelelő emberek a feladatra, de szerencsénkre az egyesület vezetői értettek a felvilágosításhoz. Elmagyarázták, hogy az autizmus egy spektrumzavar, nem egy betegség, ahogy a köztudatban él: azaz az autizmussal élő emberek nem mind ugyanannak a szociális, érzelmi, értelmi képességeknek a birtokában vannak, nem mind ugyanarra képesek. Közös jellemzőjük a bizonyos fokú figyelemzavar.
A továbbiakban mindenki kiválaszthatta, hogy melyik gyerek mellett szeretné eltölteni az elkövetkezendő négy napot. Egyesek kifejezetten egyedül, mások – köztük én is – jobbnak látták, ha párban vállalják el, hogy egy gyerek árnyéka, azaz szaknyelven „shadow”-ja lesznek arra a néhány napra. Ez azt jelenti, hogy mi segítjük foglalkozásról-foglalkozásra, kikísérjük a mosdóba, segédkezünk az étkezésnél stb. Amikor szükséges, akkor a háttérből egyengetjük az útját.
A mi választásunk arra a kisfiúra esett, akit a szervezők úgy jellemeztek, hogy „négyéves és sokat mosolyog”.
A gyerekek részt vettek a különböző gyógypedagógusok vezetett egyéni fejlesztéseken, finommotorikai tevékenységekben, illetve zenés, csoportos foglalkozásokban is. Mindezek mellett rengeteg egyéni elfoglaltságot találtak maguknak a szünetekre is, rengeteget fociztak, kisautóztak vagy éppenséggel könyveket nézegettek.
Diszkóban matekezni?
Kipróbáltuk a Lilapontosokkal, hogy milyen érzés autistának lenni. »
A programokat egy táblázatban vezették, hogy minden gyermek tisztában legyen vele mi fog vele a történni a továbbiakban, ez az autizmus spektrumzavarral élők számára nagyon fontos, mert biztonságot jelentenek a szigorúan betartott keretek, a szabályok, a rutinok.
Szívmelengető volt látni a sok vidám gyerekarcot, amikor jött a fagyis kocsi, amikor együtt ugrálhattak a trambulinon és amikor megláttak az égen egy drónt.
Bárhová néztem az udvaron, mindenhol találtam okot arra, hogy mosolyogjak valamin. Az egyik sátor alatt zselés golyókban turkáltak és műhavat lapátoltak, egy másikban akadálypályát építettek, a harmadikban pólókat festettek. Mégis talán a befutó játék a kiugrott a gombóc a fazékból mondóka volt, amit egy óriás vászonnal és sok színes labdával imitáltak.
Mivel kisgyermeknevelő szakos tanulóként már nem egy dackorszakos gyerekre vigyáztam, nem éreztem tehernek, hogy fel-alá futkossak egy óvodás után, viszont néhány pillanatban a kisfiúnak mégis sikerült kifárasztania. Noha nem feltétlen a futásban, sokkal inkább az ismétlődő tevékenységektől fáradtam el, ami egy autizmussal élő számára nyugtató hatással bír, számunkra inkább szokatlan.
Ezek a gyerekek megtanították, hogy a szeretetnek nem csak öt nyelve van, ahogy eddig én hittem Gary Chapman elmélete alapján, mert a „bibibi”, a „gyere nézzük meg a fűnyírót” és a „nem a tiéd, kislányé” is ugyanúgy egy-egy teljes nyelvet, sőt egy teljesen új világot foglal magába.
Az uh.ro a te véleményedre kíváncsi!
Segíts nekünk megtervezni a jövőt! Csak pár kérdésre kell válaszolnod, mindössze 5 percbe telik, de nekünk sokat segítesz vele!