Fotók: Egyed UFÓ Zoltán

Szerda este egy kicsit visszarepültünk az időben, vissza a covid időszak elé, s talán még azon is túl. Olyan volt a hangulat, mint diákkoromban, amikor még kimásztak az emberek a képernyők elől, és összegyűlt a város időnként, csak azért, mert kíváncsi volt a másikra is. Teljesen úgy nézett ki, hogy ezeket az embereket érdekli, hogy mi lesz a város sorsa, még akkor is, ha már kész meggyőződésekkel (és táblákkal) érkeztek az eseményre.

Megtelt az UFF nagyterme, a jelöltek kacarászva üdvözölték egymást. El is gondolkodtam rajta, hogy lehet ezek úgy igazából bírják egymást, csak kifelé játsszák a háborúsat, mint a kisgyerekek az ólomkatonákkal?

Szilágyi István, az uh.ro szolgálatos cirkuszistája köszöntötte a résztvevőket, és tapsot kért az Erdélyi Magyar Szövetség csillagszemű Emberének, Attilának, a tisztesség és becsület bajnokának, Gálfi „Székelyudvarhelyért” Árpádnak,  és az RMDSZ zsenge, görbe tulipánjának, Szakács-Paál Istvánnak, azaz Szinusznak.

Ezen a ponton már bele-bele kiabál a közönség a tapsba, főleg a nagy többségben jelen lévő RMDSZ-es brancs, akik az elmúlt időszakban olyan robotikusan rajonganak egymásért (és főleg Szinuszért), hogy azt hinné az ember, nem is párt, hanem valami új vallás tagjai. Szóval repkednek a „hajrá Szinusz”-ok, pedig szegény még meg sem szólalt.

„Együtt loptátok az időt”

Az első feladatuk a jelölteknek az, hogy mondjanak három új dolgot magukról, amit még nem tud róluk a város.

Szinusz is nosztalgikusan érzi magát, mert két diákkori emléket is felidéz: a Móra Ferenc Általános Iskolába járt 5-8. osztályban, és az ő szerkesztése alatt indult el ott a Cipőfűző elnevezésű suliújság, aminek a nevét is ők szavaztatták meg. A Gimi gólyabáljának tizenkettedik osztályban ő volt a műsorvezetője, és nagysikerű rendezvény volt. A harmadik dolog pedig, hogy nagyon szeret utazni, és minden utazása során beszerez egy szuvenír bögrét, amiből már több mint 50 darabos gyűjteménye van.

A jelenlegi polgármester elmeséli, hogy gyerekkora óta szeret közösségi tevékenységekben részt venni, volt tagja színjátszó csoportnak, és egyházi csoportoknak is. A második dolog, amit nem tudnak róla az emberek, hogy nagyon szeret takarítani, az udvaron, de még a házban is. A harmadik dolog az, hogy az elmúlt három évben minden nap 4 órakor kelt, és tanult, mert jogi egyetemet végzett párhuzamosan a munkájával.

Ember Attila azt mondta rövid lesz, mert Gálfi Árpád idejét szeretné pótolni, aki egy kicsit kifutott a percéből. Egyébként ő tud gitározni és dobolni. Írt két könyvet. Az egyik természetgyógyászati marketingnek indult, aztán nem az lett, a címe, hogy Szabadulás a betegség börtöncellájából. A másik könyvének címe a Lelkek lázadása, ami pszichológiai könyv. A harmadik dolog, amit nem tudtunk Ember Attiláról, hogy tud sakkozni, és ezt a tudását a politikai kampányai alatt mindig kamatoztatta, mert előre gondolkodik öt lépéssel. 

Nem sikerült rövidre fognia a mondandóját, hiába ígérte meg, nála is becsipogott a számláló.  Azt mondta, hogy látszik, hogy munkatársak voltak a polgármesterrel. „Együtt loptátok az időt” – üti le a magas labdát Szinusz, meg is tapsolja a rajongótábora.

Az első körben szóba került még, hogy a jelöltek szerint mi a polgármester munkaköre. Megválaszolják a kérdést, nagyjából ugyanazt mondják: a polgármester a fő hitelutalványozó, ő az utolsó, aki fajsúlyos iratokat alá kell írjon. Ember Attila szerint a polgármester egy szolga, aki végrehajtja a városlakók akaratát.

Kié ez a város? 

Szakács-Paál István szerint Udvarhely a vállalkozók városa, Gálfi Árpád nem bonyolította túl a kérdést, szerinte azoknak az embereknek városa, akik itt élnek. Ember Attila szerint az acsarkodás városa lett, de reméli, hogy egyszer a remek emberek városa lesz.

Szinusz szerint a város akkor élhető, ha jól esik hazamenni a munkahelyről, ha jól esik itthon maradni hétvégén, mert vannak programok, és ha családbarát a város és jól érzi benne magát a felnőtt és a gyermek is. Gálfi Árpád szerint „a nyitottság, közösségépítés gondolatai, szeretete mindig is meghatározta az élhető várost”, majd hozzátette, hogy tanuljunk az őseinktől. Ember Attila szerint a város közhangulata határozza meg a város élhetőségét, és azon kívül, hogy jól essen hazaérni, az is fontos, hogy jól essen elindulni, és ne kelljen stresszelni a dugókon, és parkolókon.

Következő feladatként kaptak a jelöltek egy-egy Udvarhely vaktérképet, hogy rajzolják rá milyen az ők Udvarhelyük. Lett két keresztény magyar város, és egy megkerülhető is. Gálfi Árpád szerint az egyházak a legfontosabbak, mert ha van hitünk, akkor utána mindent meg lehet valósítani. Hozzáteszi, hogy a szejkei komplexum ügyében is lépéseket tettek, de lépegetnének azügyben is, hogy a fiatalok itthon maradjanak. Ugyanakkor lépéseket tenne az ipari park létrehozásához is, amit a szarkakő alá álmodott meg. 

Ember Attila tartott egy kiselőadást arról újra, hogy milyen a hangulat Udvarhelyen, majd megmutatta a nagy magyar keresztényre színezett Udvarhely térképét, és elmondta, hogy az apáinktól és nagyapáinktól örökölt értékrendet ne hagyjuk veszni, és ne hagyjuk, hogy a liberális eszméket a városra erőltessék. Szilágyi István elmondja, hogy a későbbiekben érinteni fogjuk azt is, hogy mi lesz majd a nem magyar és nem keresztény városlakókkal. Erre Ember Attila Hofit idézi, hogy nincs baja a homoszexuálisokkal, csak ne tegyék kötelezővé. Szinusz kevésbé szimbolikusra és szélsőségesre fogta a dolgot, terelőutakat, sportkomplexumot, ipari parkot, szejkei komplexumot rajzolt a térképére.

Az első forduló után megtörtént az este első helyszíni szavazása, amit Szinusz természetesen magasan vitt, mert többségben voltak a rajongói a teremben.

A pénz, a nők, a munka

„Az elmúlt nyolc évben rengeteg munkát végeztünk a város érdekében, rengeteg olyan munkát amit a székelyudvarhelyiek nem tapasztaltak a város kapuján kívül” – mondja Gálfi Árpád az elmúlt nyolc évről. Szinusz szerint viszont a marakodás évei voltak ezek. Ember Attila szerint pedig ennek a marakodásnak a szereplői épp azok a szervezetek voltak, akiknek a jelöltjei az ő két oldalán ülnek. 

Érdekes a nőkhöz szóló üzenetük a polgármesterjelölteknek: Gálfi „mosolygós arculatot” kívánt, hogy „tekintélyükkel vidámítsák a mindennapunkat”. Szinusz azt mondta, hogy okítani fogják a vállalkozókat, hogy a nőknek is ugyanolyan lehetőségeik legyenek. Ember Attila pedig inkább otthon mondaná el a feleségének négyszemközt, hogy mit ígér a nőknek.

Ha a fontos megvalósításokól van szó, mindenki felhozza a Szejkét. Ez a közös pont. Abban biztosak lehetünk, hogy vagy lesz valami a Szejkén, vagy nem. Ember Attila legfontosabb megvalósítása viszont a polgármester leváltása lesz.

Az elmúlt időszakban sokszor volt téma a város tízmillió lejes adóssága. Gálfi Árpád szerint ez a pénz még nincs elköltve, és a projektek befejezéséhez tartogatják az összeget. Szakács-Paál István szerint viszont ahhoz, hogy a pályázatok befejeződjenek, még kell tíz millió euró, amihez az RMDSZ az egyetlen biztos döntés, mert kapcsolata van Bukaresttel, Budapesttel és Brüsszellel. Ember Attila úgy gondolja, elbagatellizálja Gálfi Árpád a kölcsönt, és szerinte elköltötték a csapatával a város jövőjét. Azt is elmondja Szakács-Paál Istvánnak, hogy zsarolásnak érzi, hogy az RMDSZ csak abban az esetben segíti a várost, ha ő van hatalmon, polgármesterként ő is elvárná a szervezet segítségét.

A kulturált zsiráfok városa

Melegedik a helyzet. Gálfi Árpád szerint a legnagyobb hibája az, hogy nem jár kocsmába, így nem hallja  a pletykákat. Azt viszont tudja, hogy a legkomolytalanabb Ember az Attila.

Attila szerint pedig Gálfi legnagyobb erénye, hogy nem tudja mit csinál. Saját legnagyobb hibája pedig, hogy nyolc évig hitt a polgármesternek.

Mit csinálnának polgármesterként, ha választaniuk kellene Soros György tízmillió eurója és Orbán Viktor tíz zsiráfja között?, szól a következő kérdés.

Gálfi veszni hagyná mindkettőt, mert nem Soros Györgytől kell ezeket a pénzeket behozni, hanem más forrásokból, és „a zsiráfokkal meg mit csináljon?”. Szinusz viszont lát fantáziát a zsiráfokban, mert minden lakossági fórumon panaszkodnak az emberek, hogy a magas ágakat nem tudják elérni. Soros György pénze neki sem kellene. Ember Attila az Orbán Viktortól kapott zsiráfokat adná el Soros Györgynek, aztán Orbán Viktornak is adna a pénzből ötmillió dollárt, és így öt maradna a városnak is.

„Székelyudvarhely a maga szintjén, kulturális szempontból nem áll rossz helyen. Úgy gondolom, hogy Székelyudvarhely önmagával kell versenyezzen megvalósítások, kultúra, civil tevékenységek, és mindenféle területen” – mondja el Ember Attila véleményét a város kulturális életéről. Hozzáteszi, hogy nagyon rangos kulturális intézmények erősítik a várost. Azt, hogy mik lehetnének a kortárs igények, egyszerűen nem tudja.

Szinusz szerint kortársabbá tehetné például egy galéria, ahol a helyi fiatalok munkáit lehetne kiállítani, és értékesíteni. Gálfi elmondja, hogy ők már lépéseket tettek, hogy elinduljon egy helyi állandó mozi.

Vállalkozók, egészségügy és oktatás

Szinusz megkapta kedvenc témáját, és elmondja, hogy megvannak a határok, hogy mibe szólhat bele az önkormányzat a vállalkozások működését illetően, de sok szempontból tudja segíteni őket. A vállalkozói inkubátorház mellett szerinte szükséges lenne egy kisiparos vállalkozáskeltető, és civil szervezetek számára egy segítő központ létrehozásán gondolkodni. Példaként hozza fel Sepsiszentgyörgyöt, ahol vállalkozói iskolákon keresztül támogatják jelentős összegekkel az új vállalkozásokat.

Itt elindul egy kis vita Gálfi és Szinusz között, Gálfi Árpád még Ember Attila egy percét is elkunyizza. Szinusz szerint a kisiparos inkubátorház pályázatát visszamondta a város. Gálfi szerint kicsit jobban kellene tájékozódjon, mert a megyei önkormányzat is indított el kisiparos inkubátorházat. Ők a lépéseket megtették, „az alapok be van öntve”, és sokkal előrébb járnak, mint az RMDSZ megyei vezetése. Szinusz szerint viszont új pályázatot kellene beadni, hat év alatt nem csak lépéseket tenni. Hozzáteszi, hogy törvény szabályozza azt, hogy az ipari parkok hol működhetnek. 

A polgármester az egészségügy témáját húzta, és elmondta, hogy szeretnének egy mágneses rezonancia gépet beszerezni a kórház számára. Az elmúlt egy évben 11 európai forrást hívtak le, amiből ötöt már meg is valósítottak, majd felhányja az RMDSZ-nek azt, hogy az ők vezetésük alatt egyetlen ilyen pályázat sem valósult meg.

Ember Attila örömmel vette tudomásul, hogy a polgármester újra mindenhez ért. Ő maga ezt a témát rábízná inkább a csapatában levő szakemberre. Szinusz elmondja, hogy az RMDSZ volt az első, aki a kórház számára a pandémia alatt pénzt adott, és nem tudták elkölteni, végül szégyenszemre Gyergyószentmiklós kapta meg ezt az összeget.

Ember Attila majdhogynem minden témája és kérdése előtt elmondta, hogy ő erre nem tud egy, vagy két percben válaszolni, csak hogy teljen az ideje. Az oktatásról például két órát tudna beszélgetni. „Az iskolaváros minősítését ez a város csak akkor tudja megőrizni, ha utánpótlással biztosítani tudjuk a minőségi pedagógusokat” – mondja. Azt nem tudja, hogy az ide készülő kihelyezett IT szak létrehozását mi akadályozta idáig. Mert az infrastruktúra, az épület és a tanári gárda meglenne hozzá.

Gálfi válaszol is a kérdésre: az Ucecom épületében készítették elő a második emeleten a Babeș–Bolyai Tudományegyetem IT kara mesterképzésének a helyét. A rektorral voltak beszélgetéseik, és tudomása szerint ők meg is kapták erre az engedélyt, és az ősz folyamán el is szeretnék indítani a képzést. 

A város alintézményeinek Szakács-Paál István úgy tudná segíteni a munkáját, hogy hosszú távú költségvetést kapnak, amivel előre tudnak gondolkodni és szervezni. Mert ha nemcsak márciusban tudják meg, hogy milyen összegekkel kell gazdálkodniuk, hanem előre négy évre tisztában vannak a költségvetéssel, sokkal hatékonyabban tudnak majd dolgozni. 

A hatalom megszállottjai

Gálfi a közlekedésről beszél, elmondja, hogy új elektromos buszok érkeztek a városba, és arra bátorítja az embereket, hogy használják ezeket. A dugók pedig szerinte azért vannak, mert épp dolgoznak az infrastruktúrán. Elmeséli az álmait is, amiket még 2016-ban álmodott a csapatával: terelőutak, parkolóházak, tömegközlekedés. „Szerencsére mindhárom témában tettünk már lépéseket” – teszi hozzá. A parkolóháznak elkészült a tanulmánya, az elektromos buszok elindultak, és a terelőút nyomvonala ki van jelölve. Szakács-Paál István szerint azért ez nem volt egy eredményes álom.

A vitatémák után lehetőséget kapott a közönség is a kérdezésre, itt is volt bőven izgalom, és botrány, szóba került a ribizlibánya, Kakassy ügye, a romák helyzete, a titkos  cukorkaosztogatás, és hasonló finomságok. Ezt már nem részletezem, ha valaki nagyon kíváncsi rá, megnézheti az élő közvetítésben, valahol két óra környékén, ott már nem is recseg a hang.

A jelölteknek Pál Edit Éva, az UH.ro főszerkesztője egy-egy könyvet adott át, nem is akármilyet: Stefano Bottoni A hatalom megszállottja című könyvét vihették haza a remekül szereplő polgármesterjelöltek. Gálfi Árpád is gondolt az ajándékozásra, ő egy Bibliát adott Szinusznak, hogy gyakorolhassa a kampányban megtalált vallásos buzgóságát, és egy vállalkozói szakkönyvet Ember Attilának. Ember Attila pedig pezsgőt és EMSZ-pólót adott a vetélytársainak. Szinusz ajándékozni elfelejtett, de azért elmondta, hogy örül, hogy nem hirdetünk győztest, mert június 9-én Székelyudvarhely kell nyerjen.

Az ólomkatonák így a végére már elég sebesnek tűntek, hiába távoztak ajándékokkal. Megnyugodtam, hogy harc lesz ez azért rendesen, még akkor is, ha néha nagyítóval kell keresni a jelöltek ígéretei közt a különbségeket.