Zepeczáner Jenő

fotó: az elhunyt közösségi oldala

Január 11-én, hétfőn hosszú betegség után, 76 éves korában elhunyt Zepeczáner Jenő, adta hírül egykori vezetője halálát a Haáz Rezső Múzeum a közösségi oldalán.

Az osztrák származású, Szovátán született Zepeczáner Jenő harminc évig volt a székelyudvarhelyi múzeum vezetője: 1981-ben kezdte és 2010 végén fejezte be ott az intézményvezetői munkát, tudtuk meg utódjától, Miklós Zoltántól, aki segített az alábbi nekrológot összeállítani.

Zepeczáner Jenő idejében vált önálló intézménnyé a Haáz Rezső Múzeum, és a kilencvenes években az ő ötlete alapján vette fel tulajdonképpeni alapítója nevét, ugyanis intézményvezetőként tudatában volt, hogy valójában Haáz Rezső gyűjteménye az alapja mindennek. A múlt rendszerben és a nagy szegénység éveinek számító ’90-es években nagyon kis létszámmal működtek a múzeumok, „ha egy kiló szeget akartam venni, azt is csak Csíkszeredán keresztül lehetett intézni”, a rendszerváltás után önállósodtak.

„Egy múzeumban mindig kell, hogy valami történjen,

mert hanem nincs létjogosultsága, nem vesz részt a város életében. Mindig kellett legyen kiállítás, valami más rendezvény, hogy a város érezze, hogy működik” – nyilatkozta 2015-ben Katona Zoltán kollégánknak.

A Zepeczáner Jenő: Azt tettem mindig, ami jólesett című portréinterjú itt olvasható. 

Zepeczáner Jenő a székelyföldi fürdőkultúra kutatója volt, innen is eredhet legnagyobb ötlete és megvalósítása, amit „kitalált, lobbizott érte és megvalósított”: a szejkei borvízmúzeum. Az erdélyi magyar restaurátorkonferencia és szakfolyóirat is az ő idejében indult el 2000-ben a múzeum gondnoksága alatt, azóta is folytatja ezt a tevékenységet az intézmény, már a 21. kiadásnál tartanak. Az általa alapított szakkiadványokat, mint a Múzeumi Füzetek, azóta is megjelenteti az intézmény. Egyedüli intézmény volt, mely jó magyarországi szakmai kapcsolatokat ápolt például a Petőfi Irodalmi Múzeummal és visegrádi szakmabeliekkel is.

A tájházakat, emlékházakat is felölelte: a lengyelfalvi Orbán Balázs, valamint a farkaslaki Tamási Áron emlékházat és a szentléleki tájházat is egy ideig a múzeum tartotta fenn, – sőt még a Maros megyei Fehéregyházán található Petőfi-emlékszobácska is Udvarhelyhez tartozott egy időben –, és újította meg kiállítási felületüket.

Vár a múzeum

„Nem hiszem, hogy én azt megérem. De azt gondolom, hogy errefele kell, hogy mozduljanak a dolgok, mert ez a logikus és a város fejlődésének az útja is” – nyilatkozta arról, hogy a múzeumnak a várban lenne a helye.

Ezeken a projekteken és a múzeumi munkán olyan társakkal dolgozott együtt, mint Hermann Gusztáv Mihály, Károlyi Zita, Roth András Lajos, Veres Péter.

Miklós Zoltán szerint elődje egyik legnagyobb érdeme az volt, hogy gondoskodott az utánpótlásról, megújította a szakembergárdát: elment az egyetemekre, és a tanároktól kért ajánlást, kit tartanak érdemesnek arra, hogy a múzeum jövendőbeli vezetői legyenek. Így került ide Sófalvi András régész, Miklós Zoltán néprajzkutató-igazgató, Nyárády Zsolt, régész stb. A fiatal munkatársakkal sokat beszélgetett, felkészítette arra, hogy ők viszik tovább az intézményt.

„Ha az ember meg lenne elégedve, akkor limitálná magát valamilyen szinten. Az ember sosem lehet megelégedve, mert semmi sem tökéletes.” (Zepeczáner Jenő)

Történész kutatóként az 1848-as tematika foglalkoztatta: Pál-Antal Sándor levéltárossal meg is jelentették az udvarhelyszéki és marosszéki repertóriumokat, pontra tette Orbán Balázs életének és temetésének körülményeit, az udvarhelyi céhes emlékekkel foglalkozott legutóbb, ezek anyagának egy része kéziratban maradt, talán a múzeum felelőssége és öröksége lesz folytatni a munkát.

Kolozsváron tüntették ki

Az EMKE a múzeum szakszerű vezetéséért, gyarapításáért és működtetéséért Bányai János-díjjal tüntette ki. A történész végzettségű Zepeczaner Jenő 1975 és 2010 között volt a múzeum munkatársa. Zepeczaner igazgatósága alatt bővült a múzeum a képtárral, illetve a Tompa László és a Tomcsa Sándor emlékszobával. Bővebben »

A múzeumigazgatói múltján kívül a kilencvenes évek végén, kétezres évek elején önkormányzati képviselőként is tevékenykedett.

Fotósként is közösségszervező munkát végzett: a hetvenes években szervezte a fotósklubot, fényképészeti biennálét szervezett és neki köszönhető, mivel jó barátok voltak, hogy Székelyudvarhelyen van ma Marx József fotóművész hagyatéka, amit „a vásárhelyiek irigyelnek tőlünk”, és aminek a feldolgozása folyamatban van.

„Szeretett nyugdíjba vonulása után is nem pihenni, egykori munkahelyére visszajárni, minket fiatalabbakat és a nálunknál is fiatalabbakat tovább buzdítani, szeretett a végsőkig tervezgetni, és szeretett szeretett városában élni és lankadatlanul dolgozni” – írta róla nekrológjában munkatársa, Roth András Lajos. 

Temetése január 18-án, kedden 14 órától lesz a székelyudvarhelyi belvárosi református temetőben.