Udvarhelyen elég nagy port kavart a Pottyondy-botrány. Egy magyarországi humoristát, Pottyondy Edinát, aki főleg politikusok vehemens kigúnyolására szakosodott, udvarhelyi megmondóemberek kitámadták a közösségi médiában tervezett fellépése előtt pár héttel, és tömeges gyűlölethullámot indítottak irányába. Részben emiatt is, részben ismeretlen okokból, a lefoglalt helyszín tulajdonosai visszamondták a termét a fellépés előtt nem sokkal.

Mikor Pottyondy azt mondta, hogy Udvarhelyen ellehetetlenítették a fellépését, akkor más udvarhelyi megmondóemberek kiálltak bebizonyítani, hogy nem is igaz, hogy Udvarhely nem befogadó. Majd azt próbálták sugallni, hogy túl kevés volt az eladott jegyek száma, ezért maradt el az előadás.

Az ügyben pár érdekes kérdés merült fel, amivel úgy éreztük, érdemes foglalkozni:

1. A gyűlölethullám. Volt-e vagy nem volt, fenyegetéssé fajult-e vagy sem, sírjunk vagy örüljünk, hogy ilyen bátran, tekenővel fogadnak falustársaink egy magyarországi humoristát. Ezzel a kérdéssel foglalkozott Előd pár héttel ezelőtt, ezt most nem fogjuk részletesen tárgyalni, csak megadjuk a linket az anyaghoz.
2. A teremkérdés. Mondták-e vissza a termét a humoristának? Ha igen, akkor kik és miért és hányan. Ezzel a kérdéssel foglalkozik Ufó ennek az anyagnak az elején.
3. Milyenek voltak az első nyilvános udvarhelyi reakciók Pottyondy előadásának az elmaradása kapcsán? Ezt foglalja össze Előd ennek az anyagnak a második felében.

Az anyagból ki fog derülni:

• Hogy milyen okokra hivatkozva mondta vissza egy szentgyörgyi csúcsvállalkozó Pottyondy udvarhelyi fellépésének helyszínét.
• Hogy milyen helyszíneket kerestek meg Pottyondy erdélyi szervezői és főleg az, hogy kiket nem.
• Hogy milyen kommunikációs gixerek és falak vannak Pottyondy és a szervezők térfelén, és hogy mennyire nem tudják bizonyítani azt, amit az udvarhelyi helyszínek visszautasításával kapcsolatban állítottak.
• Hogy miért nem dőlhetünk mégsem hátra, és mondhatjuk azt, hogy nem Udvarhely utasította el Pottyondyt.
• Hogy mennyire gáz, hogy egy szolgáltató cég nem tud akárkinek nyugodtan szolgáltatni piaci alapon, mert elkezdik kicsinálni politikai érvek és érdekek alapján.
• Hogy az egész ügy mögött nemcsak egy előadás sorsa áll, hanem annak a tükörképe, hogy milyen társadalmat építünk: befogadó, vitaképes, nyitott közösséget – vagy zárt, félelemmel és gyanakvással teli közeget.

Kezdjük a terembérlés történetével, amelyet Ufó mesél el.

A lerázásra berendezkedett Pottyondy-gépezet

A történéseket kronológiai sorrendben mutatom be.

Szombaton, április 5-én Pottyondy Edina Facebook-oldalán megjelenik egy bejegyzés, amiben elmondja, hogy borzasztóan dühös, mert két városban is ellehetetlenítik a fellépését a Fidesz helyi janicsárjai. Részletesebben beszél a szentgyörgyi történésekről, majd hozzáteszi, ez történik Székelyudvarhelyen is.

A net felbolydul, többen is kifejezik véleményüket ezzel kapcsolatban. Amint jövök haza túrázásból, s vezetek, túratársaim mesélik az autóban, hogy mi zajlik a neten. Ezt nem bontom ki, mert Előd kollégám bővebben ír erről az anyag végén.

Hétfő reggel a gyűlésben megegyezünk, hogy részletesen utánanézünk a témának. Előd fogja csinálni a netes reakciók részét, én meg utánajárok, hogy kik utasították vissza Pottyondyt és miért. A fenyegetés részét már nem kell, hogy megvizsgáljuk, mert arról írt Előd már két héttel ezelőtt.

A gyűlés után azonnal írok Pottyondynak a weblapján lévő levelező űrlap segítségével, elkérem annak az erdélyi szervezőnek az elérhetőségét, aki be tud számolni nekem arról, hogy kiket kerestek meg, kik utasították őket vissza és miért.