Ahogy arról beszámoltunk, a dokumentumot telefonos egyeztetés alapján személyesen adta át neki egy rendőr június 12-én. A papír szerint június 14-én, szerdán kellett jelentkeznie reggel 7 és 8 óra között a csíkszeredai katonai központban.
A munkatársunk elmondta, állítólag már szombaton is keresték telefonon, de akkor nem vette észre, illetve hétfőn otthon is keresték, ezután jött az újabb mobilhívás. Azt csak sejtette, honnan tudhatták a telefonszámát.
Véleménye szerint, amikor a legutóbbi katonai behíváskor, 2015-ben meg kellett jelennie a rendőrségen, frissítették az adatait, és onnan lehetett meg az elérhetősége.
Beöltöztek, lőttek, ettek
Már a kaszárnyához vezető letérőnél várta a rendőrség az érkezőket, hogy útbaigazítást adjanak, kezdte el mesélni szerdai napját munkatársunk. A letérő után több ponton is katonák, illetve katonai rendőrök voltak kiállva, vélhetőleg azt felügyelték, hogy ne készüljenek fényképek, videofelvételek – erre vonatkozóan később egy dokumentumot is alá kellett, hogy írjanak a résztvevők.
A helyszínen több sátor volt felállítva, ahol különböző adatokat vettek fel, kérdéseket tettek fel: fogyasztott-e az adott személy alkoholt vagy bármilyen tudatmódosító szert, szenved-e krónikus betegségben, van-e valamilyen allergiája, illetve, hogy részt vesze-e a lőgyakorlatban.
A válaszok alapján A-tól H-ig jelzett csoportokba sorolták őket, amikor összegyűlt 10-15 személy, egy katona a kaszárnyába kísérte őket. Ott újabb kérdések következtek: bakancs- és ruhaméret, magasság, illetve a funkció, amelyben leszerelt az illető. A válaszok alapján mindenkit beöltöztettek, „volt, akit 22 perc alatt sikerült, nem egy rutinos dolog volt”, avatott be a munkatársunk.
A „ruházkodást” követően bemutatták nekik a fegyverzetet: ágyúkat, tankokat, rakéta elhárítási és légvédelmi eszközöket, kézifegyvereket, lőfegyvereket, pisztolyokat. A bemutató után 20-25 személyes csoportokban buszra szálltak és elvitték őket a lőtérre, ott a többség lőtt, de voltak tartalékosok is, akik csak akkor lőttek, ha előttük valaki valamilyen okból nem tudott.
Amint ez lejárt, visszamentek a kaszárnyába, átöltöztek és mehettek is haza. Aki szeretett volna, ebédelhetett is, a menü babfőzelék volt. A kollégánk 16 óra körül indult haza.
„Ez egy általános mozgósítási gyakorlat volt, felmérték, hogy milyen gyorsan működik ez az egész, megjelennek-e a behívottak, milyen számban jelennek meg, de erőnléti felmérés nem volt” – magyarázta.
Nem kiabált senki, katonatörténeteken nevettek
Viccelődős hangulat volt a helyszínen, mindenki a katonakori élményeit mesélte, egy idősebb férfit látott, aki sírt. A tisztek kedvesek, segítőkészek, kommunikatívak voltak, sőt csoportonként akadt egy-kettő, aki magyarul is beszélt.
Így tudta meg a kollégánk, hogy egy nap körülbelül 600 személy fordult meg ott, és hogy kedden meg szerdán Csíkszeredában, csütörtökön és pénteken pedig Udvarhelyen zajlik a mozgósítás, felmérés.
Azt is elmondták neki a tisztek, hogy a résztvevő férfiak mintegy 70 százaléka 45 és 55 év közötti volt, nem csak hegyivadászok, találkozott tengerészekkel, tűzoltókkal is, nem volt specifikus a mozgósítás.
