Vackorjehovista definíciója: személy, aki házról házra jár, a vackorok idejének újraeljövetelét hirdeti, és megpróbál mindenkit felszólítani a vackorok szolgálatára. Megtérésre szólít fel, még mielőtt a vég eljönne.
A vég közel. Egyre fogynak vackoraink. Az első vackorfa, amit a télen felmértünk itt Malomfalván, közel a falu udvarhelyi kijáratához, azóta kiszáradt. Kossós vackor volt, a gyűjtéseink alatt talált egyetlen Kossós vackor. De már nincs. Egy fajtával kevesebb.
Még csak lefotózni sem tudtuk a malomfalvi Kossós vackort, hogy megmutassuk az utókornak, hogyan nézett ki. Eltűnt, vége. Pedig pontosan azért tértünk most vissza Malomfalvára, hogy megnézzük és lefotózzuk, mit is teremnek ezek a vackorfák.
Idegenvezetőnk ismét Arnold, helybéli falugazdász. Hőn szeretett vezérünk, a vackoristák félistene, a malomfalvi kerítések réme még mindig Zsolt. Tanítómesterünk Szilárd. Négyesben vágunk ösvényt a malomfalvi vackoros egyre foghíjasabb rengetegében.
Rettegjetek, kerítések! Zsolt mintát szed az első fáról, ami úgy fut a nyilvántartásunkban, mint „? vackor”, mert ismeretlen. Annyit még érdemes tudni róla, hogy a 236. szám alatti bennvalóban található, ami a Jakab Mózeséké, és az sem mellékes, hogy már július 19-én érik. Ami annyiban rendkívüli, hogy a mostani gyűjtőúton begyűjtött ötvenvalahány vackor közül ez a legkorábban érő, tehát ha valaki korai vackort szeretne, ebből oltson. Miközben Zsolt a kerítésen balettozik, megjelenik a háziasszony, László Jolán, aki nagyon kedves, és ahelyett, hogy Zsoltot nyakig belévágná a földbe, inkább kedvünkért megérdeklődi, hogy ezt a vackort Hulló körtének vagy Sárga körtének hívták az öregek. Annyit tud még mondani róla, hogy minden évben sokat terem, ami nekünk jó, de neki nem annyira, mert össze kell szednie a szemétbe.
Íme a Sárga körte. Azért fogjuk ezt a nevét használni, mert azonos a farkaslaki Szabó tanyán fellelt Sárga körtével. Az azonosságot Mónika fedezte fel, akit ezen felfedezéséért díszvackoristává ütünk a négy napi gyűjtést záró, éjszakába nyúló, fotózással és elemzéssel egybekötött díszülésünk alkalmával.
A 207-es szám alatt található Hulló vackor fája alatt, a Tüzifák hegyén, vezérünk, Zsolt, egy vackorszaporítási szertartást hajt végre, mely előtt bűnös szívvel leborulunk, és térden állva hirdetjük: ez a vackor folytós, nem leves.
Pálinkának sem jó, az állatok szokták megenni, mondja Andrási Géza, a házigazda. Július végén kezd érni, és általában a búcsúkor már le van érve. A búcsú augusztus 6-án szokott lenni. Mikor hullni kezd, már rohad meg a töve. A fa életkorát úgy saccolja, hogy vele egyidős lehet. A nagyapja 1958-ban halt meg, s ő volt az oltómester.
Íme a Hulló vackor Malomfaláról. Egyetlen más vackorral sem egyezik a gyűjteményünkből, pedig oltott fa. Valószínűleg nem lehetett nagyon közkedvelt, elterjedt fajta, egyetlen nagy erénye korai érési ideje.
És, íme, olvasóink türelmetlenségét kielégítve, itt van a világ leghíresebb vackorfája, a malomfalvi focipálya mellett. Hogy miért ez a leghíresebb? Matematikai természetazonos aromával ízesített bizonyításunkat a télen megjelent Ellepték Malomfalvát a vackorjehovisták című anyagunkban olvashatják. Quod erat demostrandum: szemüveget a bírónak! Ez a vackorfa egy amolyan szent hely minden vackorista számára.
A focipálya melletti vackorfa Nagy Józsi nevét viseli. Ez egy ilyen referencia. Mert hogy valakinek az udvarában van egy vackor, amit Nagy Józsinak tart, az nem jelent semmit, lehet, hogy nem az. Ilyet már tapasztaltunk. De ha mindenki azt mondja, hogy a világ legismertebb vackorfája Nagy Józsi, akkor az biztos, hogy az, és akkor ezentúl mindent ehhez hasonlítunk. Ami ez a fajta, az Nagy Józsi, ami nem ez, arra hiába is mondja bárki, hogy az, nem hisszük el. Hogy ki volt Nagy Józsi? Kérjük, olvassa el Körözik Nagy Józsit, a nyomra vezetőnek jutalom jár című anyagunkat, amiből úgysem fogja megtudni.
Balázs vackor a Piros János bá féle kertben. Erről nem sikerül használható gyümölcsmintát szedni, idén elég gyenge termés várható vackorból, sok fán egyetlenegy gyümölcsöt sem találunk.
Ha gyümölcs nincs is, Zsolt azért szed levelet mindenből, és azokat beszkenneli otthon. A levélbélyegek legalább annyira fontosak tudnak lenni a fajta beazonosításában, mint a gyümölcs bélyegei. Például a Nagy Józsit is az alapján lehet a legkönnyebben beazonosítani, hamarosan megmutatom.
Így néz ki egy minta. Egy kisebb, légmentesen lezárható zacskóban a levelek, amik a gyümölccsel együtt bekerülnek egy nagy zacsiba. Ez már más vackor, időközben átkerültünk az Incze-kertbe, és egy olyan fáról gyűjtünk, amelyik a gazda, Jakab Mózes szerint Magról kelt vackor.
Íme a Magról kelt vackor. Úgy egyeztünk, hogy az éretlen gyümölcsöket nem úgy fotózzuk, mint az éretteket, mert semmi értelme felvágottat fotózni belőle. És egyébként is, ezeket a képeket csak arra szánjuk, hogy beazonosítsuk, melyik fa melyik fajta.
Ahhoz, hogy több vackor gyümölcsét lefotózhassuk és megkóstolhassuk, jobb lett volna augusztus közepére tenni ezt a körutat, csak Zsoltnak az túl késő lett volna, mert úton van magjának ötödik gyümölcse, egy újabb leányka, és otthon szeretne lenni a nagy pillanatban. Nem is igazi vackorista ez a Zsolt. Hát mi a fontosabb neki, a vackorok vagy a család?
Az Incze-kertben található második vackort szomorúan szemléljük. Balázs vackor lenne, de csak lenne. Az alja még él, de ki tudja meddig. Most kell átoltani, míg nem túl késő.
A télen szedtünk oltóvesszőt róla, s a Kossós vackorról is szedtünk, ami most száraz, de Zsolt nem emlékszik, hogy melyik fája eredt meg és melyik nem. Én pedig alig várom, hogy leadjam ezt az anyagot és kiszaladjak a gyümölcsösbe, megnézzem, élnek-e még ezek a fák, mert elég sok oltásomat letörték a vadak az elmúlt hetekben. Nagyon, de nagyon kellene egy villanypásztor a kert köré, már ki is néztem, csak nincs idő semmire, nemhogy villanypásztorszerelésre.
Tovább haladunk, megérkezünk Bakó Kati kertjéhez. Ez az a hely, ahol dr. Szani Zsolt vezérünk felvette a „malomfalvi kerítések réme” titulust. Azóta a kerítést teljesen újba rakták. „Az új kerítéssel elégedettek vagyunk” – nyilatkozza Zsolt a sajtónak. „Csak kérjük a kulcsot a lábtörlő alá tenni” – teszi hozzá édesapja, Szilárd.
Szerencsére most nem kell vezérünknek átmásznia a kerítésen, mert kintről elérünk néhány gyümölcsöt. De alig-alig érjük el. Ez a fa nem vackorász-barát magatartásról tesz tanúbizonyságot. A legeslegalsó ágai is 6 méter magasan vannak, a 4 méteres ollóval lábujjhegyre kell állni, hogy valamit is le lehessen szedni róla.
Mikor először itt jártunk, erre a vackorra azt mondták volt, hogy Balázs vackor. Aztán második idejövetelünkkor azt mondta egy bácsi, hogy ez semmiképp nem Balázs vackor. Kérdeztük, akkor mi, azt válaszolta, hogy nevesincs. Azóta két néven is szerepel a térképünkön. Most ellenben, a gyűjtött példák elemzése alapján kiderült, hogy ez a Nevesincs Balázs vackor nem más, mint a Nagy Józsi. A bizonyítékok közül a legkézenfekvőbb, és itt térek vissza arra, hogy milyen fontosak a levél bélyegei, a levélnek a lecsapott, egyenes vége. A Nagy Józsinak van olyan levele, mintha a végét ollóval levágták róla.
Habár nem kellett átmásznia a vackorért, egy karizmatikus vallás vezetőjének kell vigyáznia az imidzsére, ezért dr. Szani a sajtó számára felvesz egy ilyen pózt, mintha épp landolna a kerítésről. Hálásak vagyunk érte.
Tankó Zoli, aki a télen a legfinomabb vackorpálinkáját itatta meg velünk, most nincs otthon, de a felesége beenged a kertbe. Ahol felborul picit a térképünk.
Ami eddig Balázs vackorként szerepelt a térképünkön, az egyértelműen Nagy Józsi. Látszik is a bal oldali levél hegyén az egyenesség.
Ami pedig eddig Józsi vackorként szerepelt a térképen, az meglepődésünkre nem Nagy Józsi, hanem egy számunkra teljesen ismeretlen vackor. Teljesen egyedi, az ötvenvalahány vackoros gyűjteményünkben nem találunk hozzá hasonlót.
Az asszony ugyanolyan kedves a vendégekkel, mint az ura, Tankóék vackorpálinkája ugyanolyan finom, mint télen. A gond csak az, hogy már csak vagy két deci maradt belőle.
Egy vackorjehovistának a vackorpálinka olyan, mint egy katolikusnak a misebor (a gyengébbek kedvéért mondom, ez csak vicc. Ha valaki komolyan veszi, mert nagyon katolikus, ne rám haragudjon, hanem magára).
Itt szeretném felhívni a gazdák figyelmét, hogy ha van előző évekről megmaradt vackorpálinkájuk, ne pazarolják azt holmi gyütt-ment bekopogtató vackoristákra, hanem legalább egy fél litert rakjanak félre belőle, mert idén kevesebb lesz mindenütt a termés, és ennek ellenére az a terv, hogy szervezzünk egy vackorpálinka kóstolót és versenyt, ahova szívesen látunk minden vackorista gazdát vackorjának nemes levével.
Meglátogatjuk a 66. szám alatt lévő két csodálatos Nagy Józsit is. Az első, az út melletti bővebben terem, a hátsó, a patak melletti, alig-alig, éppen csak, hogy találunk rajta három szemet egy fotóhoz. Valószínűleg a patakhoz közelebb másképpen mozog a fagy, mert hisz a gazda azt mondta vót, hogy azonos fajtájú a két fa. Megállapítjuk, hogy igaza volt a gazdának, Jakab Mózesnek. Mindkét fa határozottan Nagy Józsi, és genetikailag azonosnak tűnnek. Sőt, az is kiderül, hogy a 67-es szám alatt lakó, eddig ismeretlenként futó nagy, legalább 150 éves vackor is Nagy Józsi, fajtája azonos a szomszédban lévő két fával.
Itt, a 67-es szám alatt ismerkedünk meg Szilveszter Jánossal, aki maga is gyümölcsszakértő, 1968-ban Kolozsváron tanult gyümölcstermesztést Palocsaytól. Ő maga is olt, és érdekességként említi, hogy nem Gyümölcsoltó Boldogasszony hordozza az oltás kezdési időpontját, hanem nagypéntek. Azaz nagypéntek táján kezdtek el oltani régen. Azt is elmeséli nekünk, hogy fent oltja a fákat, mert ha lent meghagyja a vadat, akkor az nem édes, csak a nemes édes, a vadak pedig, például a nyulak, csak az édeset szeretik. Mutat is egy oltványt, amit ő oltott, és meglepetésünkre egy újabb vackorfajta kerül fel a térképre: a Téli vackor. Ezt a fajtát Siklódról hozta át ide vendéglátónk, gyermekkorának meghatározó fajtája volt, s átmentette ide.
Szilveszteréktől az ott vendégeskedő Magyari Lenke néni visz tovább, hogy van neki is egy vackorfája, fogalma sincs, hogy milyen, de megmutatja. Öreg fákkal szegélyezett kertjét megmászva meg is találjuk a vackorfát, de az egy közönséges vadvackor, nem egy régi oltott fajta. Így nem kerül fel a térképre. Gyakran megesik ez kereséseink közben. Így az általunk feltérképezett malomfalvi vackorfák száma 16 marad, azaz már csak 15, mert a Kossós vackor meghalt.
A begyűjtött mintákat komplex kognitív vizuális analízisnek vetjük alá. Értsd: jól megnézzük. Amióta állami egyetemre járok, tudok ilyen nagy semmiket mondani akadémiai szinten. Szóval megvizsgáltuk a malomfalvi mintákat, összevetettük őket a többi falvakból vetett mintákkal, és arra a következtetésre jutottunk, hogy szinte biztosan állíthatjuk, tudjuk melyik a Nagy Józsi vackor, az ezen a néven begyűjtött minták szinte egyöntetűen mutatják. Találtunk emellett több vackort is, ami más néven futott, de valójában Nagy Józsi. Az általunk most meglátogatott négy faluban begyűjtött mintákból a legtöbb fajta Nagy Józsi. Tehát az eddigi gyűjtésünk alapján ez a legelterjedtebb fajta környékünkön, még a bakbűz-palackféreg-füge néven futó konkurenciáját is megelőzi gyakoriságban. Malomfalván főleg ez dominál.
Hőn szeretett vezérünk, dr. Szani Zsolt vackordiktátor képével búcsúzunk innen Malomfalváról, de hamarosan jelentkezem a többi faluban végzett hasonló munkánk leírásával. Éljenek a vackorok! Dőljön a vackorpálinka és a vackoraszalvány! Apropó, szerezzetek vagy építsetek aszalót, és oltsatok vackort, mert hamarosan, azaz tíz éven belül valamikor bejelentjük a vackoraszalvány-versenyünket is. Folyamatos meglepetésekre lehet számítani itt Vackorországban.
