A francia válogatott és a PSG volt mestere is gratulált a fiúknak a döntők után. Szécsi, Szabi és Bogyó mesélnek.

Fotó: GÁL ELŐD

Fantasztikus érzés, nem lehet leírni, hogy mit érez az ember abban a pillanatban – Szécsi Barna arról, hogy milyen megnyerni egy világkupát.

Nem is tudtam felfogni, amíg nem jött a díjkiosztás, amíg nem kezdődtek el a himnuszok. Az egyik legjobb érzés volt életemben, biztos, hogy soha nem fogom elfelejteni – folytatja.

A frissen bajnokká avatott Szécsi csapatának, a Góbék Teqball Teamnek fél tucat érme van már a sportág előző két világkupájáról, ezzel a világ legsikeresebb teqball műhelye. A csapat Reims-i világkupára delegált háromfős csapattal: a világbajnokkal és a párosban bronzérmet szerző Lázár Zsolttal és Ilyés Szabolccsal beszélgetek.  

A sportcsarnokban találkozom a fiúkkal. Ilyés éppen egy futsalkupán vesz részt, Szécsi pedig az FK este hattól kezdődő meccse előtti összetartásra hivatalos. A mindenki által Bogyónak ismert Lázár is befut. Szécsi kérdezi, miért van még a melegítőjén a ROU feliratú matrica, ő már rég leszedte. Csak miután leveszi, szól neki, hogy viccelt, az ő melegítőjén még rajta van.

Hello, teqball!

A fiúk először egy kis udvarhelyi teqball történelmet oktatnak, ami nem túl hosszú, hiszen a sportág is csak néhány éve létezik, 2016-ban mutatták be hivatalosan.

Ilyés Szabolcs Budapesten találkozott először a görbített asztallal, amikor a magyar fővárosban mesterizett sportmenedzsment szakon. Mivel gyermekkorában ő is a Szejkén lábteniszezők sorát erősítette, hamar kedvet kapott a magyar feltalálású sportághoz és Koffol Gáborral közösen egy bajnokságot is sikerült megnyerniük.

A feltalálókban – akikkel közben Szabi is kapcsolatba került – felvetődött a kérdés, hogy miért ne ismertetnék meg Székelyfölddel is a teqballt, így érkeztek Udvarhelyre az első asztalok, amelyeken 2017 tavaszán már lejátszották az első bajnokságot.

„Egyéni versenyt hirdettünk, éppen Lázár Zsolt és Szécsi Barna játszották a döntőt, Barni nyerte. Utána összeszedtünk még pár embert, aki lábteniszből és fociból jött, és volt kedve ehhez. Ők aránylag hamar megtanulták a sportágat, és akkor alakítottuk meg a Góbék Teqball csapatot kezdetben négy emberrel, ami közben nyolc főre duzzadt” – mesél Szabi a kezdetekről.

Bogyó Székelykeresztúr csapatát erősíti a megyei bajnokságban, de a lábtenisz számára sem közömbös, 5-6 évig versenyszerűen űzte, így hamar kedvet kapott a teqballhoz is. Szécsi Barni egy kicsit nehezebben kötelezte el magát az új sportág mellett, hiszen az FK Székelyudvarhely játékosaként az SzFC korosztályos csapatainál tart edzéseket. Elég sűrű a programja, mégis az első próba után tudta, hogy erre időt kell szakítania. A fentebb említett barátságos torna után, Ilyés meg is kérdezte tőle,

mit szólna, ha részt vennének a világkupán?

„Kérdeztem, hogy világkupa, így egyből? Arra fel kell készülni, nem mehetünk csak úgy oda egy világkupára, hogy jöttünk” – emlékszik vissza reakciójára Szécsi, aki csak beadta a derekát, úgyhogy kezdődhetett a három hónap intenzív felkészülés napi 3-4 óra teqballozással.

A fiúk videofelvételeket néztek, ezek alapján az volt a célkitűzésük, hogy bejussanak a legjobb nyolcba. Mint utólag tudjuk, ezt szerencsére sikerült bőven túlszárnyalniuk és párosban behúzniuk az első világkupát, éppen a hazai pályán játszó magyarokat megverve a döntőben.

Budapesten, az egyéniben Lázár Zsolt a harmadik helyen végzett, és Szécsi Barna is bejutott a legjobb nyolcba.

„Meg kellett teremteni az időt, én Keresztúron 2-3-ig dolgozom. Testnevelő tanár vagyok és onnan legtöbbször ebéd nélkül jöttem Udvarhelyre és hat-hét órakor fáradtan mentem haza a családhoz. Otthon kicsi gyerek van” – mesél az edzésekkel járó áldozatokról Bogyó, majd az edzések technikai részéről és a csapat összeállításáról beszélgetünk.

A szervák gyakorlása prioritást élvezett, ami az idei franciaországi világkupán ki is fizetődött. A fiúk szerint edzéseken látszik, hogy ki erősebb, ki gyengébb, ki tud jobban csapatban játszani, és ismerve az erőviszonyokat, ki tudták választani, hogy végül ki induljon.

„Fontos lesz a jövőben, hogy selejtezőt rendezzünk, már Magyarországról voltak erre kérések. Mi arra nem voltunk felkészülve, hogy meghirdessük és meghívjunk más városokat is, de a jövőre nézve ez a cél” – ecseteli Ilyés, aki úgy gondolja, jelenleg a legjobb felállításokat sikerült indítani Reimsben.

Barni egyéniben a legerősebb, és míg a párosban Ilyés fogójátékosként játszik, Bogyónak a csapása nagyon erős. Jól kiegészítik egymást, mondja. Ha most egy selejtezőt kellene szervezniük, akkor az a saját műhelyük házibajnoksága lenne.

„Van három kiemelkedő egyéni játékosunk, Barni remekül tudott edzeni Lázár Zsolttal és Hadnagy Istvánnal, aki szintén nagyon erős egyéniben. Ő elindult a magyarországi selejtezőn és harmadik helyezést ért el. Ha bejutott volna a döntőbe, akkor jó esély lett volna rá, hogy győzzön, és az nagyon nagy szó lett volna, hogy Magyarországot is a Góbék Teqball Team képviselte volna”.

Mindhárman egyetértenek abban, hogy csapatuk többi tagja sem vallott volna szégyent Franciaországban.

Hello Reims!

A franciaországi világkupa gyakorlójában barátságos meccsen sikerült nyerni a legnagyobb esélyes magyarok ellen, igaz, élesben a sors nem hozta össze őket, mert a montenegrói előbb Lázárt és Ilyést verte meg az elődöntőben, majd a magyarokat a fináléban.

Bogyó elárulja, nem számoltak Montenegróval, a legfőbb cél a sorsolásnál az volt, hogy kerüljék el a magyarok ágát. „A csoportmeccsek során aztán már láttuk, hogy a brazilokat simán verték meg, a csoportot veretlenül hozták, ott már látszott, hogy ők is veszélyesek, a tornagyőzelemre is esélyesek” – idézi fel.

Amikor az előzetes erőviszonyokról beszélünk, azért Barnitól megtudom, hogy a többi ellenfél számolt a székely fiúkkal: „az első évben sikerült megnyerni, annak csak híre ment. Fel volt téve YouTube-ra a döntő, cikkeztek is róla, amikor volt a sorsolás, be is mutattak, mint a tavalyi év nyerőpárosát, úgyhogy el akartak kerülni minket. Minden csapat, amikor hallotta, hogy Románia, akkor mondták, hogy csak ne veletek, vagy, hogy ne verjetek nagyon meg, félig viccesen, félig komolyan”.

„Fantasztikus érzés…

A mérkőzések alatt, mivel általában stresszes vagyok, régen nagyon megmaradt bennem az, hogy mit szólnak be a nézők. Én ezeket a külső tényezőket próbáltam tudatosan kiküszöbölni. Amikor belépek a pályára, abszolút nem foglalkozok azzal, hogy hány néző van, kik azok.

A reimsi döntőben arra gondoltam, hogy én most edzésen vagyok, Hadnagy Isti ellen játszom, ezt a szervát fogja adni, ezt kell, hogy csináljam. Amikor lejárt, és megéreztem, hogy vége van és megnyertem, akkor kezdett az egész kijönni belőlem, a sok munka, az, hogy a családom nélkülözött” – mesél Szécsi.

A teremfocista itthon is rengeteg gratulációt kapott, többek között a magyarországi futsal válogatott edzőjétől, régi egyetemi tanáraitól, ezek nagyon jól estek neki. Sokan hívták fel, hogy megkérdezzék, igaz-e, hogy róla van szó?.

A srácok nem csak az itthoniaktól kaptak gratulációt, a francia válogatott és a PSG volt kapitánya, a világbajnok labdarúgó Laurent Blanc ment oda hozzájuk gratulálni a döntők után. El is mondta nekik, mennyire tetszik neki a sportág, és már ő is vásárolt egy teqball asztalt, amit a gyerekei előszeretettel használnak.

A francia volt labdarúgó sztárok – Robert Pires és William Gallas is jelen voltak szakkommentátorként – mellett Reims polgármestere és a francia sportminiszter is ott volt a gálán. A fiúk szerint dugig telt a 3-4000 férőhelyes csarnok.

„Kábé tizenöt kamera vette a meccseket, komoly lassítások voltak, statisztikák – abban első szervák, megnyert pontok, labdaérintések, ki nem kényszerített hibák – ilyeneket még nem is láttunk” – mesél lelkesen Bogyó a szervezésről, amit Szabi világszínvonalúnak nevez, Barni szerint viszont hagy kivetnivalót, a buszok menetrendjét, a mérkőzések kezdetét illetően.

Próbálták profiként megélni az egészet, úgy odafigyeltek a pihenésre és az étkezésre mindvégig az eredmény érdekében, hogy még Párizsban, amikor leszálltak, az Eiffel-tornyot sem nézték meg. A sport körül forgott minden. „Reggel hatkor keltünk, akkor volt a reggeli, hétkor már buszunk volt, este kilenc körül kerültünk haza, akkor már nem volt bennünk az, hogy na, most még induljunk el várost nézni” – magyarázzák.

Még csak ünnepelniük sem sikerült egy igazit. Lejárt az esti gála, kilenc-tíz körül volt, amire rendbe szedték magunkat, elmentek a hotelbe, ott voltak kettőig egy közös partyn, és háromkor már indult a transzferjárat Párizsba. Onnan reggel indultak vissza Kolozsvárra.

„Folytatódik a munka,

most volt egy hét pihenő, aztán megint kezdjük a teqballozásokat, persze, össze akarunk ülni a csapattal, hogy ünnepeljük meg ezt az első és harmadik helyet. A jövőt illetően Afrikában biztos, hogy lesz egy nagy nemzetközi verseny, utána lesz a tokiói olimpia köré építve egy ázsiai verseny is és 2022-ben – ugye, az ázsiai olimpiai bizottság elismerte, mint hivatalos sportágat a teqballt –, az Ázsiai Játékokon már biztosan ott lesz a sportág.

Ezen kívül hallottunk olyan híreket, hogy a világkupák számát egy éven belül meg szeretnék sokszorozni, tehát egy több állomásos, pontokkal, ranglistákkal tarkított sorozat lesz. Akkor még jobban oda kell állni a felkészülésre, egy egész évi programot kell felépítenünk arra, hogy ottmaradhassunk az élmezőnyben” – mondta a Szabi a jövőbeni tervekről.

Egyetértenek abban, hogy rohamosan fejlődik a sportág, és egyre nehezebb lesz ott maradni. Szabi szerint egyéniben Barni be tudja biztosítani, hogy hosszútávon is ott legyen az élmezőnyben. Párosban viszont, ha van egy jó fogó, van egy jó csapó elől, és a kettő, ha összeáll és jó taktikával állnak fel, akkor nagyobb eséllyel törhetnek be a legjobb csapatok közé.

„Úgy, ahogy mi megtanultuk ezt a játékot, lehetséges, hogy előbukkannak más teqball játékosok is a jövőben. Bízom benne, hogy nem így lesz, de nem jelenthetjük ki, hogy Barni ott lesz a jövőben. Az biztos, hogy meg fogok tenni mindent” – kozmetikáz Barni, akivel muszáj picit kekeckednem és megkérdeznem, hogy futsal vagy teqball.

„Annyira különböznek egymástól, hogy nem is lehet hasonlóságot kapni, csak annyit, hogy mindkettőt lábbal játsszák. A futsalt azt már régóta csinálom aktívan, mondhatni, hogy abból élek, a teqball meg annyira megtetszett és olyan sikereket értünk el benne, hogy az is már egy szenvedéllyé vált, úgyhogy választani nem tudnék. Az időbeosztás nyilván nehéz, ahogy lejár a futsal-edzés, egy gyors kaja valahol a városban, után futás a teqballra, majd a gyerekeknek edzést tartani. Úgy nézett ki egy napom, hogy reggel kilenckor eljöttem otthonról s este hétre hazaértem. Elég nehéz volt ezt így a család mellett, de szerencsére a munka meghozta a gyümölcsét.

Bogyó gyorsan meg is köszöni mindenkinek, hogy idáig fejlődött a Góbék Teqball Team. A játékosokon kívül Koffol Gábort említik meg külön, ő egyszemélyes stábként volt jelen Reimsben. „Ügyintéző, gyógytornász, sajtós…” – sorolják. Kiemelik, hogy Kovács Tamás és Márton Áron személyében két udvarhelyi játékvezető is volt a világkupán és nagyszerűen állták a helyüket, úgyhogy reménykednek, ezután is számol velük a szövetség.

A fiúk az edzések mellett fesztiválokon vesznek részt, hogy népszerűsítsék a sportágat, és van is egyfajta terjeszkedés, de még mindig nem tudtak betörni úgy más városokba, hogy odaadjanak egy asztalt, és ott rendszeres teqballozás alakuljon ki. Romániában legalább öt megyében kellenne megjelennie a teqballnak, és kellene, hogy legyen kétszáz leigazolt játékos, hogy létrehozzák az országos szövetséget. Elmondják, a magyar szövetség is csak idén fog megalakulni. Ennek ellenére a sportág fejlődése nem áll meg, és

te is kipróbálhatod.

„Van egy oldalunk a Facebook-on, a Góbék Teqball Team, ha ott nekünk írnak, akkor mi mindig biztosítunk teqball játéklehetőséget. Nyilván először beállunk és segítünk játszani. Például párosban egy jobbacska teqballos mindig beáll egy kezdő mellé és akkor tud egy jó meccs lenni. Amikor valaki oda alakulnak, hogy tudnak magukra is játszani, akkor tudunk nekik asztalt biztosítani, mi akkor megyünk egy másik asztalra” – búcsúzik Szabi.

Nagyon szívesen várják az érdeklődőket. A csapaton kívül – ami most már a világ legeredményesebb teqball műhelye – van több olyan személy, játékos, akik rendszeresen eljárnak velük és ők rövid idő alatt olyan szintet tudtak elérni, hogy már presztízs meccseket játszanak közösen.