Szilágyi Áron (olimpiai ezüst), Milák Kristóf (olimpiai arany és ezüst) és Kós Hubert (olimpiai arany) az olimpikonjaink budapesti fogadtatásán / fotó: a Magyar Olimpiai Bizottság honlapja.
Vége! Vasárnap este hivatalosan is lezárták a 2024-es párizsi olimpiai játékokat a State de Franceban, ahonnan hétfőn, augusztus 12-én már haza is utazott a magyar küldöttség, amelynek teljesítményéről a napokban nagyon óvatosan szabad csak fogalmazni.
De nézzük is ezt a teljesítményt. Ami biztos, hogy az utolsó napok parádésra sikeredtek, be is jött a jóslatunk – igaz, másképp – és megduplázták olimpiai aranyaink számát a magyar sportolók, noha két és fél nappal a játékok vége előtt csupán 3 aranya volt a csapatnak. Ekkor hátra volt még néhány aranyesély: a vízilabdázóké, Iszmail Muszukajevé, vagy például a Márton Viviánáé. Egy szekérderék ezüstöt is jósolt nekünk a Sports Illustrated szakportál, Rasovszky Kristófnak és Gulyás Michelle-nek is.
Tévedtek.
A vízilabdázóink pénteken, augusztus 9-én este ugyanis hiába vezettek több alkalommal is egy góllal, a mérkőzés végén ihletett formában védő horvát kapus, Marko Bijac „kivédte a magyar játékosok szemét” is, bejuttatva a döntőbe nemzeti együttesét. A magyaroknak két nappal később az éremszerzés sem jött össze, az Amerikai Egyesült Államok állhatott fel a dobogó harmadik fokára. A sport ilyen – fogalmazott Varga Dénes, a sportág egyik legnagyobbika, aki utolsó alkalommal ugrott medencébe a magyar válogatott tagjaként.
Az éremvárományos birkózóink közül ketten, Iszmail Muszukajev és Losonczi Dávid is bronzért birkózhattakott elődöntős vereségüke után, és Jansik Szilárdékhoz hasonlóan ők is alulmaradtak a bronzcsatában. Két rendkívül szimpatikus fiatalembert ismerhettünk meg bennük, őszintén remélem, hogy terem még nekik babér a jövőben, még ha most sportolóként csalódottan is nyilatkoztak mérkőzéseik után. Losonczi például miután elmondta, hogy teljes pénzjutalmát jótékony célra ajánlja fel, így nyilatkozott az M4Sport tudósítójának:
„Sohasem a pénzért sportoltam, hanem hogy dicsőséget szerezzek a hazámnak, a családomnak, és ez sajnos most nem úgy sikerült, ahogy elképzeltem. Láttam, hogy mindenki szorított nekem, várták, hogy a bronzmeccsen is, sajnálom, hogy nem tudtam hazavinni az érmet. De a szurkolást köszönöm minden magyarnak.”
Üzenjük neki, hogy igenis dicsőséget hozott, ha másképpen is, mint ahogy ő számította. Pláne, hogy nagyon finoman fogalmazunk, amikor azt mondjuk, nem volt zökkenőmentes a felkészülése. A bátyja nagyon súlyos balesetet szenvedett, sokáig az életéért aggódott a család, majd hetekkel ezután Losonczi édesapjának nővére hunyt el. Dávid felkészülése élete első olimpiájára sportpszichológus segítségét is igénybe vette – írja a Sportál.
A fájdalmainkra a gyógyírt
nyíltvízi úszóink szállították, amikor pénteken, korareggel arra ébredhettünk, hogy a még mindig csak 27 éves, harmadik olimpiáján szereplő világbajnokunk, Rasovszky Kristóf az élen haladva közeledik a cél felé a 10 kilométeres versenyben. „Ezt már ki kell bírni, méterek vannak hátra” – emelte a hangját a kommentár, aki arra jóformán már figyelni sem tudott, hogy az első helyen beérő és így olimpiai bajnoki címet nyerő Kristóf mögött néhány karcsapással érkezett Betlehem Dávid, aki végül harmadikként csapott a célba.
Kajakosaink az utolsó három nap koradélutánjain szálltak vízre és bár aranyat nem, szállították az érmeket: 4 ezüstöt és 3 bronzot lapátoltak össze Csipes Tamaráék. A záróünnepség egyik magyar zászlóvivője egyéniben, Gazsó Alidával párban és az Alidával, Pupp Noémivel, és Fojt Sárával kiegészülő kajaknégyessel is a dobogó második fokára állhatott fel. A férfi egyéni 1.000 méteres versenyében Varga Ádám, párosban 2.500 méteren a Nádas Bence-Tótka Sándor kettős ért el hasonló bravúrt, míg Kopasz Bálint és a Pupp Noémi-Fojt Sára kettős ugyancsak egy bronzzal lett gazdagabb.
Nekik nem, de két olimpikonunknak is sikerült az olimpia hajrájában a „világ tetejére” érnie. Egyikük az a Márton Viviána, aki 18 évesen a tekvandó női 67 kg-os súlycsoportjában végigverte a döntőig a sportág legjobbjait, majd a döntőben két menetben legyőzte a világbajnoki ezüstérmes és kétszeres Eb-harmadik szerb Alekszandra Perisicset, így ismerhette meg nevét a világ, és a jókedvét is. Az M4 Sport stábja győzelme után vitte vissza az olimpiai faluba Viviánát és testvérét, és ha addig nem lopták volna be magukat a magyar szurkolók szívébe, íme:
Ugyanezt tette Gulyás Michelle, akinek az olimpiai részvétele is kérdése volt néhány hónappal a játékok kezdetét megelőzően. Egy országból csak ketten indulhatnak a versenyen, Gulyás az országos bajnokságon alulmaradt Guzi Blankával és Erdős Ritával szemben. Martinek János szövetségi kapitány az ő indulásukat terjesztette fel elsőként, de mivel nem volt meg a jóváhagyáshoz szükséges 50 százalék + 1 szavazat, Balogh Gábor szövetségi vezető szempontként azt határozta meg egy későbbi újraszavazás során, hogy kivel tudnak az öttusázók eredményesebb lenni. A titkos szavazáson 9-2-re nyert Gulyás, aki most vasárnap, augusztus 11-én, az olimpia zárónapján világrekorddal nyerve lett olimpiai bajnok.
Az éremtáblán
hatalmas hajrába kezdett Magyarország az utolsó három nap során és végül a 14. helyre kapaszkodtak fel 6 arannyal, 7 ezüsttel és 6 bronzéremmel.
Ezzel megelőzve Spanyolországot, Svédországot, Kenyát, Norvégiát, Írországot, Brazíliát, vagy éppen Romániát, amely végül a 23. helyen zárt 3 arannyal, 4 ezüsttel és két bronzzal. A magyarok előtt végző nemzetek között kevés a meglepetés, talán a 8 aranyat szerző üzbégeket lehetne itt említeni, de ha megnézzük, hogy cselgáncsban vagy éppen birkózásban mennyire a szűk körű elithez tartoznak, inkább csak elfogadjuk.
Az Egyesült Államok összesen 126 érmet nyert, ezzel, és a 40 aranyéremmel az első helyen végzett a 2024-es olimpiai játékokon. Kína a 91 éremmel a második lett. Franciaország számára is emlékezetes marad a hazai olimpia: a házigazdák 16 aranyéremmel zárták a játékokat, és összesen 64 érmet gyűjtöttek.
S ez elég?
A botrányhoz szokott és ragaszkodó átlag Facebookozók kommentáradata közben érdekes volt megfigyelni azt, mennyire radikalizálódott az olimpikonjaink teljesítményéről való gondolkodás. Nem lehet kimondani már azt sem, hogy ez jó vagy rossz teljesítmény lenne a magyar küldöttségről. Ha leírod, hogy nagyon sok érem ez, ami bizonyos viszonyítások szerint valóban igaz, akkor „csukott szemmel nézed végig, ahogy a kormány elherdálja ezekre az emberekre a pénzt, hogy aztán nyaraljanak egyet Párizsban”, viszont ha azt mondod, lehetett volna több is, „akkor tipikus magyar vagy, nem tudsz semminek örülni, csak hőbörögni”.
Pedig a tények azok tények maradnak, több érmet jósolt nekünk a nemzetközi sportsajtó és amikor az olimpia előtt a különböző számokban induló versenyzők névsorát nézegettem, jómagam is lehetségesnek tartottam, hogy akár a 10 aranyat is elérheti a magyar küldöttség. Nagyon jó aranyesélyeink voltak vízilabdában, kajak-kenuban, cselgáncsban és több a vívópáston is. Az is tény, hogy leszámítva a tokiói és a pekingi játékokat – előbbin 6, utóbbin 3 arany volt a magyar termés – a küldöttség sosem végzett kevesebbel, mint 8 aranyérem, és rendre az első tíz helyezés valamelyikét is megcsípték vele.
„Ennyi telik tőletek, Telex” – rendezik le a kommentelők a magyar portál írását arról, hogy bár hiába az egyik legfontosabb politikai stratégia a sport Magyarországon, a pénzbőség ellenére nem lehet beállítani fejlődésnek az idei olimpiai teljesítményt, inkább stagnálásnak az előző évek olimpiai szerepléséhez viszonyítva. Ez igaz még akkor is, ha a régiónk országai közül, Kelet Európában messzemenően mi térünk haza a legtöbb arannyal Párizsból. Makacs dolgok ezek a tények. Az is tény, hogy a magyar sportot 2019-ben irányító Szabó Tünde minden idők legsikeresebb magyar olimpiáját vizionálta 2024-re, ami 16 aranyat hozó teljesítményt jelentett volna. Elég távol voltunk ettől, és ez megkérdőjelezi sok-sok helyes elköltésének a módját, de
a sportolók teljesítményéből mit sem von le.
Ahogy Kerekes Gréta gátfutó is hangsúlyozta az elveszített reményfutama után, az olimpián a negyven legjobb van ott sportáganként. „Az ide vezető út nagyon kemény, én is 30 évet áldoztam az életemből, tényleg nem éltem normális civil életet, úgyhogy igenis büszkék lehetünk itt mindenkire, aki ide kijutott és bármit csinál szerintem” – emelte fel hangját a negatív kommentáradatra reagálva.
Igen, értékelhetünk reálisan anélkül, hogy nekiszöknénk Miláknak, Muszukajevnek vagy éppen Varga Dénesnek, mert Milák nem nekünk úszik, Muszukajev nem nekünk birkózik, Varga Dénes pedig nem nekünk vízilabdázik, és szerzi az érmeket, még ha ahogy Losonczi Dávid mondaná is, dicsőséget szeretne szerezni Magyarországnak. Engedjük el az elvárásainkat, és ha ez sikerül bármelyiküknek, legyünk hálásak neki, ha nem, próbáljunk meg lehetőleg minden támogatást megadni, hogy következőkor sikerülhessen.
Szóval most itt a hála ideje. Köszönjük!
