Sokszor az apró dolgokon múlik az, hogy valaki jól érzi-e magát otthon. Ha nincs is uszoda, de van egy gondozott, tiszta strand, ha nincs is terelőút, de az utak rendben vannak, ha nincs is botanikus kert, de virágok, fák vannak a köztereken, már nem is olyan rossz udvarhelyinek lenni. Nem azt mondom, hogy nem szabad nagyot álmodni, de közben nem kéne megfeledkezni arról, amink már megvan. Ha annak se tudjuk gondját viselni, hogyan is tudnánk még többnek?

„Szerencsére” a nagy beruházásokra még várni kell, így jóformán a műszaki osztályra számíthatunk, hogy addig is élhetővé tegye a mindennapjainkat. A folyamatban lévő és 2022-re betervezett városgazdálkodási munkálatokról Fülöp-Székely István műszaki igazgató számolt be azon a sajtótájékoztatón, amelyen a leköszönő városmenedzser a fejlesztésekről. 

Május 10-én így fogalmazott: „a műszaki osztály a háziasszonya a városnak: az látszik, ha nem végzi a munkáját”. A felsoroltak alapján két héttel később körbejártam hát a várost, látszik-e, amerre járt, s mire figyelhetne oda egy kicsit jobban.

Ahogy az feltűnhetett már,

zajlanak a nyári útkarbantartási munkálatok.

A köves utakkal nagyjából a végére értek már, mondták, de hagytak pénzt őszre is. Néhányat be is jártam, egyelőre úgy tűnt: a Szeles, a Móricz és a Keresztvápa is egészen jól járható, de valószínűleg elkerülhetetlen, hogy a május-júniusi esőzések újból kimossák a gödröket. De legalább nem lesz akkora por.

Idén az aszfaltozás új rend szerint zajlik (ami dicséretes): a kivitelező éjjel marja ki a felületeket, nappal pedig aszfaltoznak, hogy ne zavarják a forgalmat – az alvászavarokért pedig elnézést kérnek. Külön figyelnek a gázfeltörések okozta lövészárkokra, ígérték.

A város útjain fel is tűnt az utóbbi hetekben, hogy tataroztak, az éktelenkedő, de hasznos foltok teszik a dolgukat – bár van olyan is, ahol csak hepét csináltak a hupából. Már csak azokat a fránya aknatetőket kellene megemelniük, amiket egyelőre jobb megjegyezni és kikerülni. Kivéve ha biciklivel vagy, és pont leszorít egy kamion. Akkor nincs menekvés, kapaszkodj és készülj fel a csattanásra.

Csendélet a Gyepesből.

Mintha csak az autósok városa lenne Udvarhely, a sajtótájékoztatón szó sem esett arról, hogy mi lesz a babakocsival, kerekesszékkel járhatatlan járdákkal, szegélyekkel? Azt tudjuk, hogy parkoló autóknak, főleg terepjáróknak ideális, de – ha mi meg is szoktuk – vajon a folyamatosan érkező turisták mit szólnak a látványhoz? Esztétikusnak biztosan nem találják.

Nem csak a lakónegyedekben siralmas egy-két helyen az állapot, hanem a történelmi városközpontban is, érdemes megnézni például a könyvtár előtti járdát, de a ferences templom előtt sem különb. Igaz, ha meg volna tákolva, azt se tennénk ki a vitrinbe, de legalább járható volna.

A kockaköves burkolatokon is már alig látszik, hogy pár éve újrarakták őket. Ez például az a pont, ahol az Ady Endre a Szentjános aszfaltjával találkozik, de az utca alsó felében egy mély tengelytörő kráter is képződött. Útnak már nehezen nevezhető a Baróti és az Eötvös utca is, csak a dzsippezés szerelmeseinek ajánlott.

Nekik nagy kedvenceik lehetnek a Kossuth utcai feljárók is. Értjük, hogy történelem meg hagyomány a kockakő, csak a szöggel van egy kis probléma, meg a – nem a múlt tél óta – hiányzó aszfalttal.

Kíváncsian várjuk azt is, hogy vajon ez a többéves pump track pálya a Csalóka utcán így marad-e még egy évet, az extrém bringások és az autószerelők nagy örömére. Meg egy-két lövészárok itt is akad, amit a közüzemi bekötéseknél hagytak úgy, csak szólok.

Amint az utakkal „megvannak”,

következhet az útfestések, amik idő előtt elkoptak. A múltkori kivitelezővel garanciális munkát végeztetnek, majd inkább mást keresnek, aki új, remélhetőleg tartósabb festést fog végezni az előzőnél, fogadták meg a városházán.

A Bethlenfalvi úton például már nyoma sincs a biciklis nyomvonalnak, a zebrák is jól megkoptak, ráadásul koromsötétek éjszaka – pedig úgy volt, hogy ezeket is megvilágítják. Még jó, hogy sárga villogókat helyeztek ki az átjárókhoz, mert idegen sofőrnek fel se tűnne, hogy nem neki van elsőbbsége.

Két hidat is fel kellene már újítani, az egyik a Bălcescu utcai, a másik a kadicsfalvi (fent). Rájuk fér, elnézve a betonból sűrűn kivillanó rozsdás vasakat.

Egy rendszeres és kiterjedt tömegközlekedés nélkül lassan belefullad a város a benzingőzbe és a folyamatossá vált dugókba. A városháza reményei szerint nyáron átalakul majd a város közszállítása, ebben az új rendszerben szerepet kapnak az elektromos buszok is, amikre pályáztak. Persze, azokra még várni kell, egyelőre csak papíron léteznek, a Budapesttől „ajándékba kapott” járgányok pedig állítólag használhatatlanok, úgy hallottuk, talán színházi kelléknek ha jó lesz az egyik.

Bár nem szóltak, szalagot sem vágtak, azt mondják, hogy – sok-sok éves huzavona után – végre elindult az új kutyamenhely. Fülöp-Székely is reméli, hogy jobban fog működni, mint a régi. Meglestem: az biztos, hogy tágasabb, egy tucatnál több kutya is várja új gazdiját a város alsó végében.

Kevés olyan dolog van,

ami miatt nem kell szégyenkeznünk, ilyenek például a zöldövezetek, virágágyások.

Folyamatosak és meg is látszanak a kertészeti munkálatok a köztereken, parkokban, körforgalmakban. Ezekre csak egyéves szerződése van a városnak, de a következő kiírást már hosszabb időre szeretnék megkötni.

A közvilágításra máris négy évre szóló szerződést kötöttek a szolgáltatóval, remélik, hogy sikerül fejleszteni is. Szeretnék például a Szívek sétányát kivilágítani. Hadd lássuk a medvét! Szerencsére a Csalókán (fent) már nem kell, ott megoldották a lakók, de a Szászok táborában még mindig bizonyíthat a városháza. Ha már látványos elsőbbséget adott a Zöld Ligetnek.

Jó lenne folytatni az átjárók kivilágítását, mert életveszélyesek éjszaka. A látszat csal, a kameránál jóval kevesebbet lát az emberi szem, főleg egy haladó autóból.

A Csereháton is feladat vár rájuk. Amíg a város a gazdája a tömbházaknak, addig a karbantartás is hozzátartozik. Amilyen állapotok voltak egy éve, nem is csoda, hogy nem nagyon akarták megvenni őket. Rengeteg probléma van most is a tetővel, a csőrendszerek megöregedtek, szinte naponta kérik a cserét, ismerte el Fülöp-Székely. A tetőjavítások a fényképen is látszanak.

Néhány szemet szúró mulasztást leszámítva még mindig az egyik legszebb és legrendezettebb lakónegyednek mondanám. Ezt a széttöredezett lépcsőt például csak nem lehet olyan nagy dolog helyrehozni, de ha még sokáig így marad, akkor biztosan nem nyeri el a legrendezett tömbház díját. A vakolat is pattog már a régebbi tömbházakon.

A játszótereket elvileg minden évben felmérik, s elhatározzák, hogy néhányat felújítanak. Tavaly ez olyan “jól” sikerült, hogy a Kórház negyedben a köves-homokos burkolatot el is lepték a környékbeli kutyák-macskák. A lakók hiába eddig kérték a gyep visszaállítását, nem történt meg, de idén meg fog, ígérik. S akkor két év alatt talán egyet sikerül rendbe tenni, közben más is olyan állapotba kerül, hogy muszáj lesz vele foglalkozni. A Bethlen negyedi parkban például bújjbújjzöldágat lehet játszani a likas kerítésen.

Persze, megvan a városlakók érdeme is. Arra panaszkodnak a hivataltól, hogy a sétatéri biciklis táblákat nem becsülik, főleg péntekről szombatra már-már leltározni kell ezeket. Értjük, hogy mindegyikhez rendőrt nem állíthatnak, de hátha jut majd vaegy térfigyelő kamera az új pályázatból. Amúgy a városháza becsületére váljék, hogy múlt pénteken már sokadjára ki voltak cserélve a táblácskák.

S mire letoltuk volna őket azért, hogy a Gyepesben nem képesek pótolni a betört kosárpalánkot, megtörtént az is, de tény, hogy az idei szezonban sokáig használhatatlan volt. Egy hülyegyerek miatt márpedig nem kéne a többi szívjon, pláne most, hogy a minifocipályán már azelőtt felszámoltak minden sportlehetőséget, hogy nekifogtak volna a tényleges munkának.

S ha újra itt a nyár, 

akkor sem dőlhetnek hátra, még több a tennivaló a városházán.

Állítólag befejezték a folyópart tisztítását, majd kiderül a kaszálás után. Múlt pénteken a piacnál még nem, a sétatéren már látszott, hogy nekifogtak a nagy volumenű munkának. S ha a partról el is tűnik a szemét ideig-óráig (az árvizek rendszerint behordják), a köztéri kukákba sokszor már nem fér. A jó hír viszont az, hogy terveznek további szelektív kukákat kihelyezni a városban. Már csak nekünk kellene megtanulnunk használni őket.

Elvileg az utak tavaszi nagytakarítását is befejezték, de a helyzet sok helyen csak annyiban javult, hogy már nem az út szélén, hanem a járdán van a mocsok. Az autók verik fel, a nénik seprik vissza s így tovább. Még jó, hogy esik időnként, mert sokat a seprőkocsit sem látjuk, mikor szükség volna rá, s amikor igen, mintha csak szárazon seperné a port.

archív fotó a Szentimre „patakáról”

Az esővíz azonban nem csak áldás, hanem átok is. Minden nyár elején óriási gondot okoznak az áradások, ezért a csapadék elvezetésére készülnek a környező dombokon – közbeszerzés előtt állnak tervezésre. A Hunyadi utca végében például elterelnék a Küküllőbe a vizet a Berde Mózes utca udvarairól. Idén remélnek terveket, hogy jövőre elkészülhessen, de ehhez a vasút engedélyére is szükség van.

Jut eszünkbe a vasútról: ideje volna a közúti átkelőket is helyrehozni (vagy felszámolni, ahol nem jár semmi), meg a Villanytelep utcai híd is életveszélyessé vált a gyalogosok számára.

Visszatérve a nedves ügyekre: a Varga-patak medrében a támfalakat helyre akarják állítani. Az ideiglenes állóvizeket, amilyenek hirtelen és nagy esőzéskor keletkeznek, csak nagyberuházással lehetne megszüntetni, erre pedig nem látnak egyelőre lehetőséget. Ahogy mi sem, mióta a Harvízre várunk, hogy mozdítson valamit, mielőtt a friss uniós aszfaltot kellene feltörni.

Ahol víz, ott szúnyogok. Szóval nem maradhat el a hagyományos rovarirtás, remélhetőleg még mielőtt összecsípnek a futópálya tócsáiból is kibúvó kis dögök. Közben számolnak a nagyvadakkal is – medve, róka, szarvas –, amiket mind ártalmatlanítani kell, ezért vadászokkal, állatorvosokkal szerződtek, számolt be az igazgató. De hogy teljesen megállítani, elkergetni, elrettenteni nem tudják őket, azt láttuk nem is olyan rég a városközpontban.

A Kórház negyedben és a Bethlen negyedi parkban is tanyázó csókák és varjak ellen pedig maguk nevezték tehetetlennek magukat a legutóbbi tanácsülésen. Tiszta szerencse, hogy az udvarhelyi polgár szokva van zajhoz, bűzhöz, kellemetlen látványhoz, de azért valamit igazán kitalálhatnának.

Bár, amint beüt a száraz meleg, talán ez lesz a legkisebb gondunk. Szomjasabbak lesznek az emberek, ezért vízmintákat vesznek a városi kutakból, de a tapasztalat az, hogy szennyezettek. Figyelmeztetnék a lakókat is, ha valakik nem tüntetnék el a táblákat – kérik a hivataltól, hogy ne tegyék, saját egészségük érdekében. A Szabók utcai forrásnál (fent) nem találtunk ilyen táblát, egy ott lakó bácsi azt mondta, ő nem is látott sose, de azt tudják, hogy nem iható, csak locsolni használják, mióta két gyermek néhány éve epegyulladást kapott. Szóval marad a csapvíz meg a palackozott, amikor épp a szejkei sem iható.

A hivatalnál azzal is számolnak, hogy egy-kettőre megint ősz van és mifelénk bármikor lehavazhat. Ők sem szeretnék, ha váratlanul érne a tél, ezért a hótalanításon már most gondolkodnak, hogyan tudnának javítani rajta, ha „nem is lehet mindenki teljesen elégedett vele”. Ki tudja, az is lehet, hogy szerencsénk lesz, és megússzuk viszonylag szárazon, ahogy az előbbi években.