Vegyünk tíz középiskolást. Minden reggel felkelnek, magukra cibálják az egyenruhát, vagy a farmert és a pólót, sietve megfésülködnek, hátukra dobják a zsákot. Aztán elmennek az iskolába, ahol délutánig eltöltik az időt tanulással, imádkozással (Mikor lesz már vége, atyám?), csókolóznak a Love Street-en, kertészkednek, fát nevelnek, és azon tűnődnek, van-e alagút az iskolájuk alatt.

Az első nap vidáman telik: balról Imelda, a jobb szélen Dani. A háttérben mi.

fotók: a szerk., de főleg GÁL Előd, a projekt felelőse.

Vegyünk hét újságírót, akik nap mint nap küszködnek a hírekkel, a politikusokkal, betűkkel, fotókkal és filmekkel, az olvasókkal, a kommentekkel. Délben ebédelnek, aztán este hazamennek, és folytatják, amit elkezdtek.

Míg egy nap olyan történik velük, ami még sosem.

Véget ért szerdán a Lógj velünk! programunk első kiadása, ahová középiskolás diákokat vártunk, hogy belekóstoljanak az újságírói életbe.

Három háromfős csapat és egy egyéni versenyző jelentkezett. A Refiből három osztálytárs, Pálfalvi Eneh, Lukács Lilla és Lukács Rákhel voltak a vakmerők. A Gimiből két csapat is érkezett: a nagyok és a kicsik. Török Andrea 12.-es, Cseke Anita 10.-es és Molnár Szabolcs 10.-es tanulók voltak a rangidősek. A kilencedikes Nuszer Kinga, Gál Imelda és Ferencz Johanna pedig a kicsik. A magányos harcos Deák Dani volt a Mezőből.

Török Andi is vidám, csak nem ezen a képen.

Három hétig, heti két alkalommal két-két órát tartott az „elméleti” oktatás, ami abból állt, hogy suli és munka után tanítónénist-bácsist játszottunk. Szombat felkészültünk, vasárnap utánaolvastunk, hétfőn felét elfelejtettük és kedden játékosítottuk, hogy ne legyen nagyon unalmas, iskolás az egész. Túlóráztunk, paráztunk.

Első nap

szuperhőssé változtunk: megnéztük, kinek mi a szuperereje. Kiderült a mai középiskolásoknak, legalábbis azok, akik jelentkeztek, olyan önismeretük van, és ennek kifejezésére olyan szókészletük, amilyen sokaknak idős korukban sincs. A második meglepetés az volt, amikor megmutatták a munkáikat, de erről majd később.

A tréningen végig Benő szelleme kísért

Miután összemértük a szupererőnket, megismerkedtünk – nevezzük Benőnek – egy képzeletbeli újságíróval, akit olyanra rajzoltunk, amilyen tulajdonságokkal és képességekkel egy újságírónak rendelkeznie kell. Azután a műfajok következtek, előbb a tényközlők (hír, tudósítás), aztán a vélemények, majd a köztes műfajok: a riport és az interjú. Mindezt képen, filmen és szövegben. A magunk gyártotta álhírekből megtudtuk, vasárnap betört egy panda a kocsmába, akinek azt írta a pólóján: ÉN.

Vakrajz: mondd el úgy, hogy mit látsz, hogy a közönségednek fogalma sincs róla

Megnéztük, hogyan lehet izgalmas filmet készíteni egy amúgy unalmas közéleti eseményről, és hogy milyen interjút ne készítsünk, ha nem akarunk nagyon leégni. Például a legtöbb esetben nem árt, ha az anyag nem rólunk szól, hanem az interjúalanyról elsősorban. Azután jött az izgalmasabb rész: a történetmesélés képen, filmen, és szövegben.

Lilla nagyon bírta a rajzolást

Átalakítottunk egy bibliai történetet, a Pixar animációs receptje szerint, meg egy statisztikai adatokkal tűzdelt hírt a diákok telefonhasználatáról. Itt volt az első sokk: ami nem látszik egy adatrengetegben, az egyből kibújik az egyéni történetekből: a mobilozás korlátozása miatti fájdalmak. Végül a Csíki sör eseményén készült fotókat kellett saját történetbe foglalniuk úgy, hogy ne a kronológiai sorrendet kövessék.

Ezután jöhetett a nagy megmérettetés.

A feladat az volt, hogy a képzés végére készítsenek egy riportot, amiben bemutatják az iskolájukat. Amikor elképzeltük, ártatlannak tűnt a téma. Aztán elkezdtünk izgulni, mert Ufó emlékeztetett egy olyan vetületre, amire nem gondoltunk: arra, hogy mit szólnak a tanárok ehhez.

Johanna és Imelda

A szüleink úgy emlékeznek, ebben a korban elég fejlett kritikai érzékkel rendelkeztünk – szerencsére mára kinőttük –, mi lesz, ha a mai tinédzserek valami olyanba fognak, ami nem fog tetszeni az iskoláknak.

Ha lebeszéljük őket, akkor megtanítjuk már az elején, mi a cenzúra.

Ha csak sejtetjük, hogy mivel nem kéne foglalkozni, mert megüthetik a lábukat, akkor tökéletesen kontraproduktívak leszünk, és még a pályára lépés előtt megtapasztalják, mi az újságírás, különösen az erdélyi magyar média rákfenéje: az öncenzúra.

Molnár Szabolcs sokszor ellógott máshonnan, hogy velünk lógjon

Nem volt teljesen alaptalan a félelmünk, de utólag mégis úgy tűnik, az iskolák jófejek, és bírják a kritikát.

Kertész leszek, mondatokat nevelek

A három csapat egy-egy mentort kapott: Egyed Ufó Zoltán, Gál Előd és Szilágyi István segítették a gyakorlati munkájukat. Az egyéni jelentkezőnk, Dani két mentorral, Gál Barnival és Magyari Timivel indult a csatába. Megbeszélték a témát, a kivitelezés lehetséges módjait, közösen szerkesztettek, akit kellett, elkéreztettek.

Cseke Anita véleményez

Minden szünetünket a forgatással töltöttük – mesélte Cseke Anita, a Zseblak játszóházban tartott kiértékelő-díjátadón. „Először a Gimi alatti alagút témáját akartuk feldolgozni, de ahhoz nem volt elég anyagunk, így a Gimis vagy, ha… téma mellett döntöttünk az Udvarhelyi vagy, ha… mintájára. Bár Ufó nem javasolta, a végére bevágtuk a feltételezett alagútról szóló részt” – részletezte a gimis lány.

A refis lányok nagy fába vágták a fejszéjüket: Lilla, Rákhel és Eneh rengeteg interjút készített arról, hogy az idők folyamán és napjainkban ki hogy érezte magát a Baczkamadarasi Református Kollégium tanulójaként. Jöttek pozitív és negatív válaszok egyaránt, de abban egyetértettek, hogy meghatározó az élmény mindenki életében.

Eneh és Rákhel suliszagban

Dani előbb az iskolájában, a Mezőben választható szakokat akarta megmutatni, de rájött, túl nagy falat az összes szaktanárt és diákot gyakorlat közben elcsípni, ezért a saját szakjának, a kertészkedésnek a bemutatása mellett döntött.

A kis gimisek (valamiért nem választottunk csapatneveket, de majd jövőre) azt vizsgálták meg egy körkérdés erejéig, hogy tényleg beképzeltnek tartják-e a gimiseket a városban.

Végül elérkezett a nagy nap!

Hosszas egyeztetés után a december 11-ét szúrtuk ki a naptárból, hogy a Zseblakban kiértékeljük a projektet, és meghallgassuk a zsűrit. Olyan személyeket választottunk, akik dolgoztak már médiában, bízunk az értékítéletükben, de nem vettek részt a programban.

Nuszer Kinga és Ferencz Johanna

Soós Róbert, a Zebramédia reklámügynökség vezetője, a Transindex, a Maszol, a Manna és az uh.ro volt újságírója, Dávid Anna Júlia, a Zebramédia meg az uh.ro PR-osa, fotós (a Dávid-dinasztia tagja), a Székelyhon volt riportere, valamint Berkeczi Zsolt, a Harghita Business Center kommunikációs munkatársa, a Hargita Népe Udvarhely és az Udvarhely napilap volt munkatársa értékelte az alkotásokat.

Berkeczi Zsoltnak a képekkel gyűlt meg a baja

Zsolt egyből meg is hívta Danit, hogy jövőre vegyen részt a HBC által szervezett Future Makers programon, mert tetszett neki, hogy nem próbált többnek látszani, mint ami. Röviden, tömören fogalmazott, de a nyeréshez elvárta volna, hogy bővebben kifejtse a témát. Soós Robi szerint sok kezdő és középhaladó újságíró nem tud ilyen jó cikket írni.

Annácska értékelte az Andi, Szabi és Anita videós munkájában a képi fogalmazást, Zsolt, aki nem a Gimibe járt, hogy sok izgalmas dolgot megtudott róla, és tetszett neki, hogy a nehéz videós formát választották.

Szigorú a zsűri, pedig már frankón tele a pocak

A kis gimisek lecsúsztak a dobogóról, pedig Zsolt szerint a cikket becsületesen összerakták, Annácska szerint csodásan írnak, pontosan fogalmaznak, de Robi véleménye az, hogy a kérdésre (Beképzeltek-e a gimisek?) a lényegi választ nem tudták meg. Talán nem ez volt a megfelelő műfaj a témához – jegyezte meg.

Ezt a lányok is érezték, a körkérdés – amit minden újságnál a gyakornokokra szokás sózni, és nem szokás önként választani – az egyik legnehezebb válfaj. Rövid idő alatt kell az interjúalanyok bizalmába férkőzni, hogy megengedjék a fényképezést, nagyon sokan elhajtanak, vagy nem a kérdésre válaszolnak. „A tanulság az, ha legközelebb újságírók kérdeznek, válaszolunk nekik, mert átérezzük, milyen a mikrofon másik végén lenni” – mondta Kinga.

Timi megeszi a nagy falat

A címek nagyon tetszettek, nem is érti, hogy az uhások miért nem adnak ilyeneket – kedveskedett Zsolt egy mondatban minden csapatnak, főleg az uh.ro-nak, majd félrevonult zsűritársaival, a helyezésekről dönteni. Addig mi sem étlenkedtünk, inkább elmajszoltunk jó ízűen néhány Frankó pizzát.

A fődíjat,

az Árnika által felajánlott könyvutalványokat, a fotókidolgozást a Dávid fotónál és az ÁgnesCake tortautalványt – végül a Refi csapata: Eneh, Lilla és Rákhel nyerte, de a többiek sem távoztak üres kézzel: a Páva étterem és wellness biztosítja a kemény munka után a kikapcsolódást a program összes résztvevőjének, és beválthatnak egy-egy 25 lejes utalványt Frankó pizzára.

Aki nélkül ez nem valósult volna meg: Ágó.

Az óriási élményen kívül az uh.ro szerkesztősége egy fényképezőgéppel is gazdagodott a Mentés Másként Egyesület jóvoltából, amely sikeresen pályázott az udvarhelyi önkormányzat ez évi kiírására.