Van, mivel bölcsködniük az udvarhelyi tűzoltóknak

Mégsem teszik. Olyan menő eszközeik vannak, amiket még a csíkiak is csak kölcsönbe kapnak.

Minden tűzoltóságnál nyílt napot tartottak augusztus 13-án, kedden, amire a nyári vakáció miatt szervezett csoportok nem érkeztek az óvodákból, iskolákból, de néhány gyereket azért elhoztak a szüleik, hogy tűzoltósdit játszhassanak a csemeték.

Hősünk, Sándor Zsolt, a tűzoltó, nem is bonyolítja szakszavakkal a dolgokat, sorra nyitja a kincseket és titkokat rejtő ajtókat, rekeszeket, amire tátva marad minden gyerekszáj. Még az olyan nagyranőtteké is, mint a miénk.

Az udvarhelyi tűzoltók igyekeznek ma a legjobb formájukat mutatni, tiszta egyenruhában jár-kel mindenki, fényesre vikszolt autókkal álltak ki abból az óriási Sas utcavégi garázsból, ahova máskor ritkán lehet bepillantani. A garázs ugyanis katonai övezetnek minősül, így fényképezni nem szabad, de beleshettünk, és legalább elmesélhetjük, amit láttunk.

Esztétikai szempontból érthető módon bent maradtak a szocialista ipar remekei. A ‘82-ből folyamatosan szolgáló monstrumok csúnyák, sokat fogyasztanak és lassúak, de 9000 literes (!) tartályukkal messze lepipálják újabb társaikat, amelyek közül csak az egyik képes öt köbmétert szállítani. Ez azért sem mellékes, mert minden utcasarkon tűzcsap, különösen vidéken, ahol kutakból, patakokból kell szivattyúzni a vizet. A kisebb kocsikat mindig előreküldik, hogy a nagyobb bajt megelőzzék, és lassan, de biztosan érkezik a 23 tonnás erősítés. De nem bánnák, ha az egyiket sikerülne lecserélni majd. Mert ha van szebb dolog egy új, piros traktornál, akkor az egy új, piros tűzoltókocsi. Hopp, máris fent van a lurkó, hadd szóljon a sziréna!

Az újabb szerzemények közül kitűnik még az a kereső-mentő kamion, amely földrengés esetén bevethető, nagy mennyiségű felszerelést tud cipelni, összeomlott épületek alá szorult emberek keresésére, sáncba, kútba esett személyek kihúzására alkalmas. Alig egy éve van Udvarhelyen.

Viszont még mindig Csíkból kell segítséget hívni, ha valakit nehezen elérhető helyről, például erdőből, hegyről, sziklás helyről kell menteni. Kereséshez saját kutyájuk nincsen, de a rendőrséggel, csendőrséggel együttműködnek, legutóbb éppen a szejkei unitárius találkozóról tűnt el egy idős személy. Nagy meglepetésünkre egy motorcsónak is dekkol, pedig se tenger, se nagyobb folyó a közelben. De ha jobban belegondolunk, ott a zetelaki gát, ahol nem egyszer kellett a búvároknak alámerülni vízbefúlt emberek után. Szóval, kapóra jön az is időnként.

Urzică Dănuț alparancsnok immár húsz éve érkezett Udvarhelyre. Elmondja, az utóbbi tizenévben javult jelentősen a helyzet, minden évben egy-egy kicsit, talán a csíkiak állnak valamivel jobban. Két dolog viszont csak Udvarhelyen van. Az egyik az óriási felfújható matrac, amire ugrálhatnak az evakuált blokkosok vagy az öngyilkos-jelöltek, akik meggondolták magukat. A másik pedig egy nagy teljesítményű generátor, ami akkora, mint egy kamion konténere.

Innen nézve kalandosnak tűnhet, de nem egy álom a tűzoltó élete. 24 órát tart a műszak, három váltásban dolgoznak huszasával, és a 48 órás pihenőkön is készenlétben kell legyenek, mert bármikor behívhatják őket. Ha nincs riasztás, akkor sem henyélnek, minden délelőtt „tornaóra” van, edzenek, elméleti óráik vannak, szimulálnak.

Nem, nem csúsznak le a csövön, mint Amerikában, az itt nincsen. – Éjszaka pihenhetünk, de ha akció van, akkor a kaja mellől is nyomban felugrunk – mondja hősünk, és azt is, hogy legenda, hogy őket küldenék egy fára ragadt macskához, viszont egy csatornába szorult kutyát már nagy valószínűséggel ők fognak kimenteni. Sérülteket, halottakat látsz állandóan, teszi hozzá főnöke, ez nem könnyű, a baleseteknél a legcsúnyább. Az egyik holttestnek hiányzott a feje, meséli, de a sokkot kapott családtag azzal ráncigálta az egyenruhájukat, hogy biztos megtettek-e mindent, hogy megmentsék.

Amúgy a fizetés nem rossz, mondják, és már 52 évesen nyugdíjba lehet menni, de vannak bizonyos korlátok, amelyekkel együtt kell élniük. Például nem szabad csak úgy, engedély nélkül elhagyni a települést, a szabadságot már októberben előre betervezik jövő évre, és csak kivételesen lehet attól eltérni. Ha ezt nézik, úgy érzik, hogy más szektorhoz viszonyítva alul vannak fizetve, például az egészségügyben és a tanügyben már jobban lehet keresni. De, aki szereti ezt a szakmát, az nem csak a pénzt nézi, vallja az alparancsnok. „Szép ez a hivatás, és nem azért mondom, mert itt a főnök” – erősít rá Zsolt.

Büszkék arra is, hogy az egységek közti ügyességi versenyt idén nagyrészt udvarhelyiek nyerték, akiknek a megyében a legnagyobb, legsűrűbben lakott zónát, mintegy száz falut és három várost kell lefedniük. Majdnem minden nap van kiszállásuk, szerencsére nem mind tűzeset, de dolog az van bőven, nem unatkoznak, mondják.

Külön érdekesség, hogy nagyjából fele-fele arányban dolgoznak magyarok és románok az udvarhelyi tűzoltóságnál, és hetven százalék fölé tehető a magyarul jól beszélők vagy értők aránya. A parancsokat viszont románul osztják, ez a helyszínen is hamar nyilvánvalóvá válik. A csapatok 3-5 főből állnak, minden kocsiban alapfelszerelésnek számítanak a tömlők, maszkok, védőruhák, elsősegélycsomag, a vágó felszerelés. Ezzel az óriási ollóval szabadítják ki az embereket az autóroncsokból.

A 112-es segélyhívó rendszerről pedig mindig tudják, hogy éppen hányan, hány autóval kell menjenek a helyszínre. Magyarul, oroszul és talán kínaiul is beszélnek a diszpécserek, a turistaszezonban ez különösen fontos lehet – mondja Zsolt. Azt viszont sose tudhatod a telefonhívás alapján, hogy a betelefonáló eltúlozza a dolgot vagy sem – teszi hozzá a főnöke. Négy áldozatot mondanak s közben csak egy van, vagy éppen fordítva. Ezért van az, hogy ha ki kell vágni valakit az autóból, akkor mindig megy a tűzoltóval a SMURD-mentő is, hogy ne veszítsenek időt, ha elsősegélyben kell részesíteni a sérülteket. Kettő is van belőle, az egyik alig két hetes, a belsője érintetlennek tűnt.

Maguk sem értik, miért, de valamiért ez a gyerekek nagy kedvence, pedig nem is kifejezetten tűzoltójármű. Alapját egy Volkswagen duba képezi, amit egy kolozsvári szakcég alakít át. Az összecsukható targonca mellett az újraélesztéshez már nélkülözhetetlen defibrillátor, egy szívómaszk, amivel az eldugult szájüreget tisztítják, és egy olyan eszköz is helyet kap, amellyel élőben tudják közvetíteni a Telemedicina rendszeren keresztül az áldozat adatait arra a sürgősségi osztályra, ahol várják őket. Az autó tele van sínekkel, ne a vasúti sínekre gondoljunk, hanem azokra, amelyeket törés esetén használunk. A tűzoltók havonta végeznek el elsősegélynyújtási tanfolyamot, ossza meg velünk Zsolt.

Ami még ennél is menőbb, az a létrás kocsi, amilyenből a megyében még csak egy van, és amivel akár 42 méteres (!) magasságba is fel tudnak emelni. Az udvarhelyi lakók és a katasztrófaturisták eddig csupán kétszer láthatták akcióban, a rendőrblokk kigyúlásakor és a Demaco műhelyének leégésekor.

Illetve most, néhány bátor gyerekkel a fedélzeten.Félsz-e? – Nem. – Leszel-e tűzoltó? – Igen! – hallatszik földreszállás közben.

Az izgalmak csak tovább tetőznek, amikor megérkezik az űrruhás bácsi, aki megmutatja, hogyan kell szakszerűen használni az óriási vízipisztolyt. Így, ni, megy ez! Pont így csinálják, ha neadjisten kigyúl egy benzinkút, és a hőség a megszokott többszöröse, akkor ez a gönc védi meg őket az olvadástól. Nem tudjuk, hogy a kánikula elleni harcban működik-e, de az tuti, hogy ebben a tűzbiztos szerkóban igazi szuperhősnek érezhetik magukat. Melyik gyerek nem akarna azzá válni?

Aki lemaradt róla, a vakáció hevében, annak se kell búsulnia, mert alig egy hónap múlva, szeptember 13-án lesz a román tűzoltóság napja, így újra lesz alkalom a magasba törni, egy napra hőssé válni vagy legalább arról álmodozni.

Kattints a hozzászólások megjelenítéséhez

Korábbi képriportok