Fotó: Egyed Ufó Zoltán | archív
A Székelyudvarhelyi Városi Kórház közleményét az intézmény és a székelyudvarhelyi válságstáb közötti konfliktusról, melyről a Kiborult a bili a kórházigazgatóra című cikkben írtunk, kommentár nélkül tesszük közzé. A továbbiakban a kórház hivatalos közösségi oldalukán szerdán megjelent, Lukács Antal kórházmenedzser által aláírt bejegyzést olvashatják szó szerint.
Ezúton az Udvarhelyi Hírportál-on megjelent, Egyed Ufó Zoltán, a válságstábbal közösen összeállított sajtócikkjére szeretnék válaszolni, mivel, mint intézményvezető, kötelességemnek érzem, hogy megvédjem a Székelyudvarhelyi Kórház intézményét, csapatát és azt a munkát, amit eddig tettünk. Személyesen úgy vélem, hogy az ilyen jellegű alaptalan vádaskodásokra nincs értelme – és ebben az időszakban nincs idő rá – hogy reagáljak, de arról A Kórházról van szó, amit az utóbbi 15 évben sikerült talpra állítsunk, ami számos hozzáértő szakember és egészségügyi csapat érdeme volt. Ez ugyanaz a csapat, amelyik biztosította, hogy udvarhelyszéken nemcsak a város, de a térség lakósai minőségi egészségügyi ellátásban részesüljenek.
Sajnálatra méltó, hogy a városvezetés által koordinált COVID-19 válságstáb a cikkben részletezett elakadásukat, a „krízis” helyzetet csak úgy látta megoldhatónak, hogy a sajtón keresztül az intézményünket vádolják azokért a helyzetekért, amelyek azért alakulhattak ki, mert számos esetben bebizonyosodott, hogy nem a COVID 19 járvány megelőzése és intézményünk felkészültségének megsegítése volt a cél, hanem az, hogy a jelenlegi városvezetés politikai célú kampánya keretén belül tett eredményeket gazdagítsa.
Kérem tisztelettel, hogy minden szakember azon a téren vádaskodjon, vagy azt bíráljon felül, amihez van szakmai rálátása és tapasztalata. A kórház menedzsmentet, annak hatékonyságát és az intézményünk egészségügyi ellátását eddig sem egy „egészségügyi / válság stáb” irányította és remélem nem kell sem a közvéleménynek, sem a városvezetésnek elmagyarázzuk, hogy ez egy komplex, folyamatos tevékenység és nem csak kampányidőszakban „felkarolt” ügy.
Ebben a helyzetben, hogy ilyen lejárató cikk készült intézményünkről és legfőképp személyemről, csak annyit tudunk tenni, amihez értünk: ismertetjük a konkrét tényeket az alábbiak szerint. A következőkben idézzük a cikk felvetéseit (szerk.: félkövér betűkkel), és válaszolunk azokra (szerk.: dőlt betűkkel).
Elsőként Lukács Antal kórházmenedzsert kerestem meg az ügyben, de ő immár hagyományőrző módon nem reagált megkeresésemre, a telefont nem vette fel, vissza nem hívott. Hetek óta nem válaszol a hívásaimra, az e-mailekre sem reagál, gyakorlatilag egyszer tudtam vele beszélni, amikor legelőször hívtam, s még nem ismerte a számomat.
Nem keresett meg ez ügyben a cikk szerzője, egy e-mailt írt a két sürgősségi orvos Csíkszeredából való visszatérésével kapcsolatban, amire nem kívántam válaszolni, ugyanis nem lett volna mit részletezni ezzel kapcsolatban. Megjegyzem, hogy az uh.ro két telefonszáma is le van mentve a telefonomban, mint kiderült az egyik a főszerkesztőé, a másik telefonszámon is egy uh.ro alkalmazott válaszolt. Úgy tartom, hogy Egyed úr akkor járt volna el helyesen, ha ír egy e-mailt a vádaskodásokkal kapcsolatosan, hasonlóan ahogy eljárt egy kevésbé fontos információ (a két sürgősségi orvos) esetében.
Második körben a válságstábhoz fordultam. A városi válságstáb (hivatalosan Válságkezelő Csoport) a városvezetésből, helyi vállalkozókból, vállalatvezetőkből, szakemberekből és orvosokból áll. A körülbelül másfél hónapja megalakult csoport végigkísérte az egész folyamatot, kezelte az adományokat, segítette a kórházat és a várost felkészülni a helyzetre.
Ha a kérésre történő kiterjedt tesztelés hiányát kifogásolja, akkor a kórház keretén belül működő Válságparancsnoksághoz (Comandament de criză) kellett volna forduljon, ugyanis az úgynevezett RT-PCR gép a kórház tulajdonát képezi, és a beszerzése a SC AMS 2000 Trading Impex SRL (Mihai Dobre úr képviseletében) és a Székelyudvarhelyi Városi Kórház (a manager kápviseletében) között történt sikeres szerződés eredménye.
Még mielőtt a PCR-labor megérkezett volna, a válságstáb felajánlotta, hogy teszteljék le a kórházi személyzetet, magánúton, és ők megteremtik erre a pénzt és megoldják a szervezést is. Kérlelték erre az igazgatót, aki nagy nehezen belement, és mindent megígért, csak hogy elnapolja a témát. Március 27-én a gyűlésen készült feljegyzésbe is beleírták, hogy „A Municipiumi Kórház a fertőző osztály teljes személyzetét és a fertőzőre beutalt betegeket a lehető legrövidebb időn belül tesztelteti COVID19-re magán szolgáltatónál”. Semmi nem történt azóta, semmi, hangsúlyozzák a válságstáb tagjai. A fertőző alkalmazottai a mai napig nincsenek letesztelve.
Nem tevődött fel ilyesmi a PCR gép beszerzése előtt és amióta a kórház beszerezte ezt a gépet folyamatosan történik a tesztelés. A Válságparancsnokság dönti el a tesztelés sorrendjét, ütemezi azt, annak függvényében, hogy milyen tünetek jelentkeznek egy-egy osztályon bentfekvő pácienseknél. Eddig a sorrend a következő volt: Gyerekgyógyászat, Orr-Fül-Gége, Sürgősség, Fizioterápia. A Fertőző osztály személyzetének a tesztelése most zajlik, mindez természetesen szakorvosokkal közösen, azok szakmai tanácsaira támaszkodva.
A válságstáb első javaslatai között szerepelt a PCR laborgép. Az igazgató eleinte hallani sem akart róla. Gazdasági tanulmányt akart íratni róla, ami egy időigényes folyamat lett volna, és a válságstáb szerint egy ilyen helyzetben teljesen indokolatlan. Nem volt ínyére a dolog, és csak 3-4 gyűlés után hagyta magát meggyőzni, március közepén rendelték meg a gépet.
Az állítás szerint az első találkozasomra utal a válságstábbal, amire Dr. Lőrinczi Gabriella és Fazakas Zsuzsanna kísért el. A találkozón részt vett még Hajdó Csaba, Komoróczy Zsolt, valamint Gálfi Árpád polgármester is. Képtelen állítás, hogy hallani sem akartam a PCR laborgépről, amikor a kórház két éve járja az útját a molekuláris biológia szakterületének a megalapozására a kórházon belül. Ez bele van foglalva az általam összeállított kórházi stratégiába és ebbe beletartozik értelemszerüen egy PCR gép is.
Ez alkalommal jeleztem, hogy a kórház lehető legelőnyösebb feltételekkel be tudja szerezni ezt a gépet, konkrétan szállítás, beüzemletetés, egyéb fogyóanyagok beszerzése után 60 nappal kezdődő részletfizetéssel. Értetlenül állunk a válságstáb tagjainak az első találkozónkról szóló beszámolója előtt, ugyanis nagy egyetértéssel zárult le a beszélgetés, amelyen még arról is szó esett, hogy közös célok vezérelnek. Sikerült közösen megfogalmazni egy alapvetést, egy mottót, „Legyünk másoknál egy lépéssel előbbre”. Sőt, Venczel Attila jegyző pozitívan méltatta azon állításom miszerint az emberi kapcsolatok többet érnek, mint egy kereskedelmi kapcsolat.
Továbbá, gazdasági és szakmai tanulmány összeállítására kötelez a 98/2016-os számú közbeszerzési törvény és erről tájékoztattam is a válságstábot.
Fontos megjegyezni, hogy bizonyos PCR géphez tartozó kellékeket az Albert Schweitzer Alapítvány segítségével sikerült beszerezni.
A válságstáb felajánlotta, hogy a labornak szükséges helyiség kialakítását 1-2 nap alatt elvégzik, ingyen, az anyagokat is biztosítva, non-stop, három váltásban történő munkával. Ezt a kórházigazgató visszautasította, és elvégeztette a munkálatot egy céggel, egy hét alatt, 50.000 lejért, állítja a válságstáb. Később egy beszélgetésben elismerte, hogy a labort szerelő cég jöhetett volna hamarabb is szerelni, de nem volt még kész a helyiség.
Arra, hogy felajánlották az említett munkálatokat, válaszul arról tájékoztattam a válságstábot, hogy milyen körülményekhez kell igazodjon és milyen követelményeknek kell megfeleljen egy ilyen helyiség. Összesen három helyiségre volt szükség, öt légkondicionáló berendezésre, valamint bútorzatcserére, illetve mindezt egy úgynevezett körforgásba kellett illeszteni. Tájékoztattam továbbá arról, hogy lehetetlen 1-2 nap alatt elvégezni ezeket a munkálatokat mindaddig, amíg nem ismerik a munkálatok mennyiségét és nincs tudomásuk róla hogy mit is kell kivitelezni. Ugyanakkor lehetetlen és törvénytelen éjjel-nappal dolgozni figyelembe véve hogy a szomszédságában ott található az újszülött osztály. Mindez azt bizonyítja, hogy nem tartottak helyszíni szemlét és így a megítélésük is téves volt. A 100%-osan kórházi költségvetésből (PCR gép és labor) megvalósított munkálatok befejezésekor a válságstáb gratulált, és profi módon elvégzett munkaként értékelte mindezt. Ezt tagadják?
A válságstábnak sikerült meggyőznie a laborgép szállítóját, hogy hétvégi munkával üzemelje be hamarabb a labort. Ezt az igazgató nem vette jó néven, fel volt háborodva, hogy hogyan merték őt kikerülni, mert számára kínos, hogy nem veszik őt komolyan.
Ez hamis állítás. A PCR-t beszállító cég velem tartotta a kapcsolatot mivel a helységek előkészítésének az előrehaladatát is figyelembe kell venni. Az hogy a válságstáb inszisztens módon zaklatta telefonokkal a cég képviselőjét, az tény, mivel nekem ezt visszaigazolták. Ugyanakkor egyeztettünk Dr. Pálfi Gyöngyvérrel, aki efektív irányítja a labort, és pontosítottuk az optimális leszállítási időpontot, figyelembe véve a munkálatok előrehaladtát és a labororvosok felkészítéset.
Közel egy hét késéssel, csak felszólításra küldte el a DSP-nek az igazgató a hivatalos beindításhoz szükséges dokumentációt. Ezért csak április 16-án tudja átadni a DSP a gépet, ami már április 1-jén itt volt a városban.
Mihez képest „közel egy hét késéssel”? Ahogyan a labor elkészült és a gép megérkezett, másnap a működési engedélyhez szükséges dokumentáció a Hargita Megyei Közegészségügynél volt (április 15-én). Következő nap, április 16-án megálapították, hogy teljesítve vannak a feltételek és ugyanaznapi dátummal kiállították a működési engedélyt, amit még aznap átküldtek. Április 17-i dátummal iktattuk a kórház titkárságán.
Megjegyzendő, hogy az április 14-i adminisztratív tanácsülésen, a Közegészségügy képviselője, Mihók Enikő javasolta a nemzeti programban valo résztvételt, amely segítségével meg tud térítődni az elvégzett tesztelések ellenértéke. Ellenvetések is voltak, ugyanis ez a típusú finanszírozás kizárhatja a magánteszteléseket. A magánteszteléseket meg kell fizetni
A labor üzemeléséhez szükséges személyzet képzését, külső szakemberek bevonását többször is szorgalmazta a válságstáb. A március 25-i gyűlésfeljegyzések között szerepel, hogy a kórházban 5 labororvos van, akinek van képesítése PCR-működtetésre. Az igazgató megígérte, hogy kiképzik az embereket, és külsős szakembereket szerződtetnek le, de utólag nem vont be egyetlen külsőst sem. Jelenleg csak két orvos tudja kezelni a gépet egy vásárhelyi képzés után, és még egy személy betanítható.
Nem ígértem meg. Nem ígérhettem meg külsősök bevonását, egyrészt mert a Közegészségügy rendelete szerint és a törvény értelmében csak orvos kezelheti a tesztelőgépet. Másrészt meg nem indokolt ez az intézkedés, tekintettel arra, hogy a kórháznak öt labororvosa van. Közülük három szerezte meg a képesítési bizonylatot, eleget téve ezzel az előírásoknak a személyzetet illetően.
A fertőző osztályt kivéve a mintavételt a teljes Udvarhelyszéken, az egyetlen járványtanász tudja végezni, akinek emellett még az ankétok összeállítása és elküldése is feladata. A tesztelés kibővítésének a menedzsmentjére, a háttérmunka elvégzésére ajánlott a válságstáb emberi és szervezési erőforrást, de az igazgató nem igényelte, sőt rossz néven vette.
A mintavétel és az ankétok összeállitasa nem háttermunka, hanem a fertőzött személyek beazonosításának az első és legfontosabb lépése. Egy járvanyügyi orvos munkáját nem végezheti el egy külsős.
Nem zárkóztam el. A válságstáb és a kórház keretén belül működő válságparancsnokság egyetértett a tesztelések szakszerű kibővítésével a katonai rendeletek és az ezen a területen érvényes törvények keretein belül.
De még egy járványtanász csatlakozásán múlott ez a szintű együttműködés, ugyanis nagyon ritka ezen szakember. Nemcsak Udvarhelyszék, hanem a Közegészsegügyi Igazgatósag is igénybe veszi a szolgáltatásait a kórház szakorvosának.
Folyamatosan félreinformálta az igazgató a válságstábot. Például a tesztelések számának megduplázását lehetővé teszi egy automata nukleinsav-extraháló készülék (remélhetőleg jól fordítottuk, mert mindenki csak úgy emlegeti, hogy extraktor). A kórház április 7-én írásban közölte, majd utána írásos dokumentumokban többször megerősítette, hogy ezt a készüléket leszállították, ott van a kórházban. Április 20-án véletlenül derült ki egy beszélgetésen, hogy még nincs leszállítva. Állítólag cikkünk írásának pillanatáig (május 1.) sincs a kórházban, mert május elseje miatt még mindig nem szállították ki. A válságstáb állítja, ezt akár magánúton is be tudták volna szerezni, de az igazgató nem adott erre lehetőséget, azzal, hogy folyamatosan tévinformációkat szolgáltatott.
A válságstáb feladatköre, gondolom, nem a kórházi beszerzések és a vezetőseg által aláírt és eddig megkötött szerződések, valamint a bennük leszögezett szállítási feltételek lekövetése. Mivel a beszállító a kórház vezetőségével, a laboratórium vezető főorvosnőjével és személyemmel leszögezte a szállítási feltételeket, már a szerződés megkötésekor tudtam, hogy teljesiteni fogjak ezeket.
A beszállító igérete szerint az automata extraktor a géppel együtt kellett volna érkezzen, ezt azonban nem tudta teljesíteni, csak késve. A beszállítóval folyatott legutobbi egyeztetés szerint a napokban kell érkezzen a PCR gépet kiegeszítendő termék.
Tehát az irántam tett igéreteket továbbítottam, így nem tudom mire véljem azt a fenti állítást, hogy „folyamatosan félreinformaltám a válságstábot, majd véletlen kiderült az igazság…” Én voltam az, aki az április 20-i beszélgetésen megadtam a hozzávetőleges időpontját a leszállításnak.
És miért nem vették meg azt a magánúton beszerezhető extraktort? De nem a kórház pénzéből.
A kórház nem raktár, hogy lélegeztetőgépeket tároljon
Az igazgató március 19-én azt nyilatkozta az uh.ro-nak, hogy saját költségvetésből is rendelt lélegeztetőgépeket és a napokban kezdik leszállítani őket.
Március 23-án azt állította, meséli a válságstáb egy tagja, hogy a kórház éppen kapott az igazgató megrendelésére 4 darab MINDRAY SV 300 típusú lélegeztetőgépet, aznap szerelik össze. Többször rákérdeztek, gyűlésmemóba foglalták, és csak napokkal később, amikor kérték, hogy megnézzék a készülékeket, derült ki, hogy valójában nincsenek, és meg sincsenek rendelve.
Próbáltak utánajárni, de senki nem merte nekik megmondani a kórházban, hogy ezek a gépek valójában nincsenek és nem látta őket senki. Ha a menedzser úr azt mondja, akkor vannak. Meg sem voltak rendelve, az az igazság, sem március 19-én, sem 23-án, állítják a válságstáb tagjai, csak március 25-én, majd március 27-én.
A Szent Pio Egyesület 3 darab Maquet Servo Air lélegeztetőgépet vásárolt Mexikóból. Elképesztő viszontagságok és nehézségek árán, sok ember rengeteg munkájának és idejének a befektetésével sikerült ezeket hazahozatni, majd átadni ezeket a kórháznak.
Az átadás után egy héttel informálisan tájékoztatták a válságstábot, hogy hiányzik a gépekből a fogyóanyagként megjelenő szűrő. A válságstáb két vonalon is megrendelte a megfelelő szűrőket a svéd gyártmányú gépekhez, de állítja, hogy az igazgató saját beszerzési csapatát is ráállíthatta volna ennek a néhány százlejes tételnek a beszerzésére. Az átadás utáni harmadik héten kaptak egy undok levelet az igazgatótól, amiből kiderült, hogy nem szívesen vállalja „megőrizni” a gépeket.
Nem is az a tény zavarja a válságstábot, hogy nekik kellett megvásárolniuk a fogyóanyagot, hanem az a stílus, ahogyan az igazgató megnyilvánul az adományokból megvásárolt lélegeztetőgépekkel kapcsolatban. Idézek a levélből:
„A 3 lelegezteto gephez kezbesitett szurok nem megfeleloek (mas tipusu es generacios gepekre valok), tehat ennek kapcsan javitani kell az onok listajan ahol ugy szerepelnek, hogy hasznalatba adtak es hasznaljuk. Ebben a pillanatban megorzes alatt vannak. Hasznalhatatlanok. A megorzest nem szívesen vallaljuk.”
Intenzív terápiás szakorvosok javaslatára mondtuk vissza a március 19-i rendelést módosítas céljából. Másodjára nem négy álló (fix) lélegeztetőgépet rendeltünk, hanem ehelyett 2 mozgó (mobil) es 2 álló (fix) lélegeztetőgápet rendelt a kórház március 26-i dátummal, a Mendelson LTD, illetve a BTL Transilvania forgalmazóktól. Így van, rendelésünk dátuma nagyjából egyezik azzal amit a szerző jelöl meg.
Ami a Szent Pio Egyesület által Mexikóbol vásárolt lélegeztetőgépeket illeti, a legapróbb lépésekről tájékoztattam a válságstábot az észak-amerikai csatlakozó problémájáról külön, két ízben a szűrőkről is külön, és a spanyol nyelvű software-ről is külön. Jóhiszeműségemnek legyen az a próbája, hogy amíg mi megpróbáltuk beüzemelni, sajnos ezekbe az akadályokba ütköztünk.
A spanyol nyelvről lefordított software-en és az ehhez szükséges speciális adathordozó problemáján dolgozunk és utána elkezdhetjük a készülék üzembehelyezését. Felajánlottam a segítségemet – nem megtiltottam – a két műszerész szakember bevonásával.
Az általam említett „megőrzes” szó arra vonatkozott, hogy mivel ezen gépek tulajdonjoga nem a kórhazé, csak használati joggal rendelkezünk, könyvelőségi szempontból nem sorolható be alapeszközként. Véleményünk szerint túl értékes gépekről van szó ahhoz, hogy úgymond „hányódjanak”. Örülnénk, ha mielőbb működésbe kerülnének, de amíg a jogi feltételek és működése nem oldódik meg, addig valóban még használhatatlanok.
Elfogadhatatlan kommunikáció és viselkedés
Nemcsak a lélegeztetőgéppel kapcsolatos kommunikációja ilyen a menedzser úrnak. Nincs intézményi külső kommunikáció, állítja egy szakember. Az igazgató nem elérhető a sajtó számára, s ha igen, akkor félrevezet. A kórházi honlap utolsó híre 2018-ból volt, Facebook-oldaluk nem volt. Miután felrótták ezt az igazgatónak, felkerült a honlapra az adományozó levél, és készítettek egy Facebook-oldalt is. Nincs sajtószóvivője a kórháznak, azaz van, a menedzser, aki nem válaszol a sajtó telefonhívásaira.
Törvény és a kórház akkreditációs folyamata írja elő a kötelező tartalmakat a kórházak honlapjain. Ezeket maradéktalanul közöljük és frissítjük, román és magyar nyelven, amennyiben változtatnivaló merül fel. 2018-ban szűnt meg egy udvarhelyi TV társaság azon szolgáltatása, hogy be lehessen illeszteni a video-riportjaikat a video megosztó felületről. Azóta, a sajtó saját felületein közli a kórházzal kapcsolatos híreket, beszámolókat. Minden eseményre, átadásra, tudományos konferenciákra hivatalosak voltak a sajtó képviselői.
Ezúttal tájekoztatjuk, hogy igenis van szóvivője a kórháznak: a menedzser. Hiányában a szóvivő az orvosigazgató, vagy az általa kinevezett személy.
Nincs intézményi belső kommunikáció. Az uh.ro-nak adott március 13-i válaszaiban az igazgató azt mondta, a kórház fel van készülve, hivatkozik ránk a válságstáb egyik szakembere, majd folytatja: a válságstáb információi szerint nem történt tájékoztatás, esetenként szándékos félretájékoztatás történt a személyzet számára a felkészülési stratégiáról, a COVID-kórház jellegből adódó intézkedésekről, védőfelszerelések meglétéről. Ez utóbbiak nem is voltak meg. Bizonyított, hogy megvezették a személyzetet a rendelkezésre álló védőfelszerelések számát illetően. Mind a mai napig nem küldték el az osztályos intézkedési terveket, múlt hétfőn kérték a kórházi osztályokat ezek elkészítésére. Valószínűleg néhány osztályon, mint a fertőző, sürgősségi, ezek már régebb elkészültek, mert ők élesben működnek néhány hete, de intézményi átfogó megbeszélés nem történt.
A válságparancsnokság tagjai rendszeresen összeültek, operatív módon együttműködtek, az osztályokról beérkező javaslatokat kronológiai sorrendben megtárgyalták és ezek kapcsán születtek az intézkedések. A jegyzőkönyvek megtalálhatók a kórház titkárságán valamint a jogi irodában.
Az intézkedési tervek sem a fertőző, sem a sürgősségi esetekben nem külön készültek. Krízishelyzetben nem beszélhetünk intézkedési tervről csak egy-egy osztályra, hanem az egész kórházat átfogó belső szabályzatról van szó, ide értve a járóbetegrendelést is. Természetesen vannak osztályok melyek kiemelkedőbb kórháztámogatást élveztek, mint a többi klinikai fektető, ahova nem voltak beutalva COVID-os esetek. Cáfolom a fenti, tényként beállított kijelentéseket.
Titoktartási nyilatkozatokat írattak alá az alkalmazottakkal. A válságstáb egyik tagja kitör: Ebben a feszült, idegrendszert próbára tevő időben – amikor az orvosoknak, ápolóknak támaszra, felkészítésre, motiváló gesztusokra lett volna szüksége, mit kaptak? Egy titoktartási megállapodást mint mellékletet a munkaszerződés mellé. Mindezt, nagyon úgy tűnt, csak azért, hogy a városháza irányába ne jussanak el infók a belső viszonyokról, készletekről, műszerezettségről, a felkészülés aktuális helyzetéről.
A doktorok, asszisztensek nem mernek nyilatkozni. Teljesen egyértelmű a megfélemlítésük, zsarolásuk a menedzser részéről. Titoktartási szerződéseket írat alá az alkalmazottakkal, félévre vagy egy évre köti a munkaszerződéseket, hogy zsarolhasson mindenkit, vagy aki nem zsarolható, azzal megtehesse, hogy nem újítja meg a szerződését, állítják.
Teljes információs kontrollt tapasztaltak a válságstáb tagjai, ha valamelyik alkalmazottról az igazgató megtudta, hogy szóba állt velük, azonnal számonkérte. Kifejezetten rossz hangulatot észleltek a kórházban, senki nem mer mondani semmit, szó szerint semmit, mert fél, hogy emiatt milyen megtorlás érheti.
A titoktartási nyilatkozatokat prefektusi javaslatra kellett megerősíteni, tekintettel a jelenlegi helyzetre és az etédi eset kapcsán kiszivárgott informaciókra.
Ezen titoktartási nyilatkozat minden alkalmazottat érint, nem tartalmaz semmilyen törvénytelen, visszaélő vagy zsaroló dolgot. Ez az irat egy alkalmazási feltétel nemcsak a kórházunk, hanem más közintézmény és magáncég esetében is.
A próbaidő a munkatörvénykönyv, illetve kollektív munkaszerződes által előírt joga a munkáltatónak. Az illető osztály visszajelzi, hogy a személy megfelelő-e az adott munkakörre és ennek függvényében rendeződnek a viszonyok az alkalmazó és az alkalmazott között.A munkaszerződést pedig lehet meghatározott és meghatározatlan határidőre kötni.
A személyzeti problémák kizárólag az intézményvezető feladatköréhez tartozik, egy nagyon komplex folyamat, és nem lehet egy mondatban vagy akár egy oldalban válaszolni és leírni mindazt amire a szerző utal.
A válságstáb szerint az igazgató picit el van szállva. Egy tag meséli:
Amikor kiderült, hogy háttérkórház leszünk, mi mondtuk el neki, nem tudta, sőt azt mondta, hogy nem igaz, mert ő elintézte, hogy Csík lesz az. Ehhez képest kiderült, hogy ő is részt vett azon a videókonferencián, ahol ez a döntés született. Úgy tűnik, többnyire alternatív valóságban él.
A kommunikációs nehézségek, tiltások, a beszerzések nyomán kialakult nézeteltérések és az esetleges COVID-veszély súlyosságának eltérő megítélése eredményeként a javaslatcsomag átbeszélése sem történt meg, írja a válságstáb egy beszámolóban. Ugyanebből a beszámolóból idézek: a kórházzal való kommunikáció nehézkes, esetenként félrevezető, az együttműködés gátolt, emiatt számos alkalommal futottunk zsákutcába, vesztettünk napokat a fölösleges körök megtétele miatt. Egymást nem erősítettük, hanem egymás munkáját akaratlagosan (menedzseri döntések), ill. akaratunkon kívül (pl. az általunk kért jelentések kórházon belüli kozmetikázásával) nehezítettük.
Többszöri kérés ellenére a mai napig (április 29.) nem kaptuk meg a Covid-háttérkórházi jellegből adódó intézményi dokumentumokat (átszervezések, belső/külső kommunikáció, képzés, átképzés dokumentumai stb.)
Mielőtt a Székelyudvarhelyi Városi Kórházat kijelölték Covid-háttérkorháznak, volt egy ezt megelőző videokonferencia amelyen részt vettek a székelyudvarhelyi és a csíki korház, valamint a megyei tanács és a prefektúra képviselői is. Ezen a találkozón az a közös döntés született, hogy a Csíkszeredai Sürgösségi Kórház lesz előterjesztve, mint háttérkórház a központi hatóságoknak, amit a prefektus is megerősített a székelyudvarhelyi látogatása alkalmával.
Ezen javaslat azonban nem lett elfogadva, így a székelyudvarhelyi korházat neveztek ki hátterkorháznak.
Az ezt követő videokonferencián részt vett az összes korházvezető az országból.
Bármilyen kimutatást, beszámolót vagy tájékoztatót kérnek tőle, mindig terel, hárít, késlelteti a munkát. Mintha szándékosan csinálná.
Zakariás Zoltán fordult hozzám ilyen jellegű kérésekkel, többnyire a személyes e-mail címemet használva. Arra a kérdésemre, hogy milyen minősítésben kéri ezen iratokat, azt válaszolta, hogy az adminisztratív tanács elnökeként, azonban elemezve a 95/2006-os számú egészségügyi reformtörvény adminisztratív tanács feladatkörére vonatkozó cikkelyeit, kiderül, hogy ezen kérések meghaladják ezt a feladatkört.
Amennyiben hivatalos és jogilag alátámasztott formában érkezik ilyen jellegű kérés, szívesen rendelkezésére bocsájtjuk ezen iratokat megtekintés és jegyzetelés céljábol, azonban az intézmény hivatalos dokumentumait nem viheti el.
A menedzser óvatos, megfontolt, kivár, az intézmény érdekeit védi, nem hárít és ennek meg is van az eredménye, mint ahogyan a fentiekben már említettem, a sürgetés indokolatlan a legtöbb esetben, a kapkodás nem szül jót.
Most miért nincs megemlítve ez a jó viszony?
https://www.udvarhely.ro/osszesites-a-szekelyudvarhelyi-v…/…
Jobban szeretné ő költeni pénzt
A válságstáb legtöbb tagja beszámolt arról a jelenségről, hogy az igazgató szeretné, ha eszközök helyett a pénzt kapná meg adományban, amit majd saját beszállítóinál költhetne el. Amikor megjelentek a válságstábnál a vállalkozók, hogy kisebb, nagyobb vagy még nagyobb összeggel támogatnák a kórház eszközvásárlását, az igazgató rossz néven vette, hogy nem neki adják a pénzt, hanem megkérdezik, hogy konkrétan mire van szüksége, s megveszik a gépet vagy felszerelést, nem pénzt ajándékoznak a kórháznak.
Ide vezethető vissza a lélegeztetőgépek kapcsán érkezett durcás levél is, amit fentebb már említettünk.
Vannak érdekes dolgok, állítják a válságstáb tagjai. Például a laborhelyiség kialakítása, amit ők megoldottak volna ingyen és gyorsan, de az igazgató ragaszkodott, hogy kiadjon érte tízezer eurót, és várjon egy hetet rá. Azok a maszkok, melyeket a válságstáb 25 lejes áron tud beszerezni, az igazgatóhoz 38 lejes áron érkeznek be. Egy gépért, amit a válságstáb 85.000 euróért tudott volna beszerezni, az igazgató potom 10.000 euróval többet fizetett az általa választott beszállítónak. Sajnos, abba nem tudtak beleszólni, mert a nem az adományozott pénzből volt kifizetve.
A válságstáb szerint az igazgató mindent elkövetett, hogy a félmillió eurónyi adományt a saját kizárólagos érdemének állítsa be. Noha még a nyilvánosságra hozott táblázatot sem tudta elkészíteni.
A válságstáb egy végtelenül hiú embernek ismerte meg az igazgatót. Amit nem ő csinál, az nem is létezik.
Egy tag sérelmezi: Velünk való levelezésében nem átalott sértő dolgokat állítani a magánadományokkal kapcsolatban. Ehhez pedig igazán vastag bőr kell legyen az arcon.
Úgy érezzük, akkor lettünk volna jó fiúk az adományozó vállalkozókkal együtt, ha átutaltuk volna neki az összes pénzt, és nem tettünk volna fel egyetlen kérdést sem.
Na itt fogyott el a türelmem.
A cikk szerzője azt állítja, hogy az adományokat pénz formájában kértem, hogy azokat majd én költsem el, és ezt a válságstábtól, vagy annak tagjaitól tudja. Bekezdéseinek többsége úgy kezdődik, hogy: „válságstáb”. Érdekes. Tehát a válságstáb kiönti a bilit, az újságíró szétkeni annak tartalmát, és az alanynak joga van lemosni azt és utana eltakarítani maga után. A válságstáb és a cikk szerzője hazudik, és nemhogy félretájékoztatja az olvasókat, hanem lejárató cikket írnak közösen rólam. Szóval: az újságírónak nem kell leellenőriznie a szolgáltatott információkat, nem kell megkérdezze azt akit megszólít, hogy mire alapozza az állításait, egyáltalán, nem kell visszakérdezzen? Tehát ő megírta, megírtam én is az ellenkezőjét, és ki-ki döntse el… Mindkét fél meg lett szólaltatva, és így minőségi tájékoztatással szolgáltuk a kedves olvasót?
A válságstáb benyomása az, hogy az igazgató hiú, nem tudja miről van szó, csak néz ki a fejéből és alternatív valóságban él. Terel, hárít, megtéveszti az alkalmazottakat, zsarolja őket, és kellenek az adományok pénz formájában. Az az érzése a válságstábnak, hogy akkor lenne jófiu, ha az összes pénzt a menedzser ölébe borítaná.
Tanúim vannak, szerződések támasztják alá az ellenkezőjét. Minden adományozóval vagy adománygyüjtővel való tárgyaláskor a következő eljárást javasoltam: mi közöljük azt, hogy mire van szükségünk és azokat beszerzi az illető civil szervezet a kórház számára. Ennek szellemében köttettek meg a támogatási szerződések, nem fordítva.
Nézzük csak meg közelebbről: a válságstáb (nem tudjuk kik) beszámol a vállalkozók (nem tudjuk kik) beszámolójáról egy jelenségről. Ez, finoman szólva egy látványos következtetés. Kik a válságstáb tagjai? Hajdó Csaba és Komoróczy Zsolt, mint „külsős tanácsadók” vannak feltüntetve a válságstáb szervezeti diagrammján, az egyetlen dokumentumon, amit a Polgármestei Hivatal megosztott velünk a válságstábról.
Nem láttunk polgármesteri rendeletet a felállításáról, nem tudjuk mik a hatáskörei, soha nem kivatkoztak a „külsős tanácsadók” semmilyen hatáskörre, pedig szerintem ez a dokumentum kellett volna legyen az elsődleges forrása a cikk szerzőjének.
A cikk szerzője lényegében nem fogalmaz meg saját következtetést, egy dolgot állít, hogy megkeresett ebben az ügyben, ami nem igaz.
Továbbá, a maszkok: nem 25, nem 38, hanem 17 lejért szerezte be a kórház. Az említett gép árában a helység kialakítása, beüzemeltetése is benne van, nem drágább, mint a „külsős tanácsadók” által „beajánlott” gép. Az a gép nem lehet akármilyen. Be kell illeszkednie egy létező rendszerbe.
Nem értem, a cikk szerzője hogy nem tudta leellenőrizni a következő állítást: „A válságstáb szerint az igazgató mindent elkövetett, hogy a félmillió eurónyi adományt a saját kizárólagos érdemének állítsa be.”. Csakis valamiféle nyilvános gesztussal probálkozhat valaki érdemek lenyúlásával. A cikk szerzője maga, utána tudott volna járni, hogy tettem-e ilyen nyilvános gesztust.
Persze, értjük. A „válságstáb” nevében eljáró „külsős tanácsadók” által képviselt „egyes vállalkozók” (nem biztos hogy ugyanebben a sorrendben) úgy gondolják, hogy kérésre, tömeges tesztelést kell végezzen a kórház. De „sajnos”, a kórház keretén belüli tesztelés megszervezése a Válságparancsnokság felelőssége, és „nem tudnak beleszólni”.
Tesztelni, tesztelni
A válságstáb felteszi a kérdést: miért nem akar tesztelni a kórházmenedzser?
Nem vagyok egyáltalán a tesztelések ellen, sőt, a tesztelések most is folyamatosan történnek az ezt szabályozó rendeletek és eljárások keretein belül.
A tények azt bizonyítják, hogy a testvérkórházakkal közösen számos szűrővizsgálatot végeztünk menedzseri funkcióm betöltése alatt.
Egyetértek azzal, hogy az alkalmazottak tesztelése az elsődleges kötelességünk, hisz a személyzet megbetegedése képes az egészségügyi ellátást romokba dönteni, nem szeretnénk Szucsava vagy Déva színtjére jutni.
Amit elsőként elárulhatok Önöknek, hogy jelentős lépéseket tettünk egy immunologiai analizátor beszerzése ügyében, amely képes az antitestek kimutatására a Covid fertőzésen átesett személyek esetében, de ez a gép még számos más orvosi szakterületen is nagy segítségül szolgál.
Ezt nem osztottam meg a válságstábbal, mivel „rákattantak” volna úgy a beszállító cégre mint a témára. Ez megoldaná a közeljövőben a lakosság szűrését.
Köszönjük a figyelmüket!
U.I.:
Tisztelettel kérjük, hogy ebben a válságos időszakban – és nemcsak! – ne keltsék a pánikot a lakosok körében és a közvéleményt ne érzékenyítsék alaptalan álhírekkel vagy hasonló „tényfeltárást” mellőző közleményekkel, mert az egészségügybe vetett bizalom sokkal jobban segíti a pácienseket, a lakosokat, hogy átvészeljék ezt a világjárvány okozta bizonytalan helyzetet. Nem tartjuk korrektnek vita-platformnak (vagy ahogy szokták mondani „szennyes teregetésnek”) használni a közmédiát és engedjék meg, hogy végezzük a munkánkat, amelyet ebben az időszakban feszített tempoban szükséges teljesítsünk, a törvényes előírások betartásával.
Lukács Antal,
Székelyudvarhelyi Városi Kórház, menedzser
