Ha valaki megjárja magát Rómában, vagy Firenzében vagy valami más olasz turista-városban, onnantól kezdve van egy összehasonlítási alapja. Ezt lehet sznobul vagy nem sznobul előadni, és a határ a kettő között nagyon vékony.
Hozzám az olasz konyha mindig is nagyon közel állt. (kikacagja saját magát) A szénhidrát-zöldség, a szénhidrát-hús kombinációk szerintem hozzátartoznak már a genetikai állományomhoz.
És a szűkség.
Nem, ez nem helyesírási hiba. Az időszűke, a pénzszűke, az ötletszűke. Viszont, ha lehet ilyent, akkor hozzáadnék és tovább adnék még valamit az állományomból: a maradékok felhasználása.
Úgy képzelem, hogy a mindenkori Rossi család úgy építette a házát, hogy a mindennapi tevékenység a pizza és a pasta gondolata köré illeszkedjen.
A pincében a borok, a sajtok és a sonkák, az udvaron a tyúkok, a kertben a koktélparadicsomok és a bazsalikomok, a kinti kertben olívafák, a távolabbi földek pedig telis-teleültetve aranyszínű búzával, amiből Rossi mama a konyhában lisztfelhőben forgatja a pizzatésztát. Hát igen, a szomszéd konyhája mindig jobban van berendezve.
Voltunk mi is olaszba (sic!)
egy pár éve, és mivel a művészet és az építészet után, enni szeretünk a legjobban, elég sokat ettünk. Nem sorolok fel mindent, bár minden felsorolható, de kettő meg egy tapasztalatot kiemelnék. Az első, hogy egy este elkapott az eső az utcán éhesen, úgyhogy bementünk az első étterembe.
A legegyszerűbb pizzákat kértük, mert állítólag a mindenhússal-megkent ezeregy-feltétes pizza nem pizza. Szóval ültünk átfagyva éhesen, és ettük a páreurós, életeink legjobb pizzáit egy totál random étteremben. Egy másik alkalommal megkerestük a legjobbnak értékelt kézműves laskás helyet Rómában.
És elmentünk egy hipszter lyukacskába két szűk utca kereszteződésében, ami teljesen üres volt. Álltunk az ajtóban, és féltünk. Én egy carbonara-t rendeltem. Nem, nem a fehérszószos zacskós-porverziót rekonstruálni-vágyó tejszínes dolgot. Hanem a pecorinós, tojássárgás, szárított sonkás, szerecsendiós és borsos dolgot. Tudod, mit döntöttünk el akkor? Hogy egy életünk van, hogy az evésnek van következő szintje, és amíg meg nem halunk, igényesek leszünk azzal, amit magunk elé rakunk.
És a plusz egy, hogy az utolsó nap nem volt már energiánk döntéseket hozni, és beültünk egy klasszikusnak tűnő étterembe, hogy megegyem életem legrosszabb bolognai spagettijét.
Na de ez nem egy turista-blog, bocsi.
Hazajöttünk, legoogliztuk, és az életünk onnantól megváltozott. (szarkasztikus kacagás) Kiderült, hogy bolti száraz laskát főzni ugyanannyi idő, mint frisset csinálni. Nincs lemérve, de merek fogadni. Kiderült, hogy 100 g liszt és egy tojás az egy ember adagja – BUMM!
De ez nem a római viasz, mert van, akinek már csak a nagymamája, de nekem még anyukám is csinált húslevesbevaló laskát otthon vasárnap reggelente. Mennyi száraz, nyers laskát megettem akkor. Szóval igazából nincs ebben semmi olasz, de el kellett mennünk a kontinens másik oldalára, hogy visszatérjünk valamihez, ami mindig is itt volt.
És innentől a határ a csillagos ég,
mert erre konkrétan bármit raksz rá: gourmet lesz. És itt jön be a maradékok felhasználásának gondolata. Az x-számú sajtos pasta titkos hozzávalója a sajtfiókban száradó összes sajt összefőzése valamennyi tejszínnel és frissen őrölt színes borssal. De még a legegyszerűbb az avasodás-szélén-lévő vajas, két-hete-megbontott fehérboros, zsályás és frissen őrölt színes borsos pasta is olyankor készül el, amikor lusták vagyunk vásárolni, és hirtelen kell villantani a konyhába. Amúgy nem viccelek bármit raksz rá erre a friss pastára, működni fog.
Mit kell tenned, hogy nyerj?
Advent idején minden szombaton közzéteszünk egy receptet, amit előzőleg kipróbálunk. Készítsd el az ételt, fotózd le, és ha van kedved, írd meg nekünk néhány sorban, hogy milyen lett, hogy érezted magad közben. Azok között, akik mind a négy ételről elküldik a fotót a következő héten kedd éjfélig a jatek@uh.ro e-mail címre, ínyenc nyereményeket sorsolunk ki karácsony előtt. A tárgyba írd be: Adventi betűleves 1, 2, 3 vagy 4 attól függően, hányadik heti receptről van szó.
Mit nyerhetsz?
- fődíj: hatfogásos exkluzív vacsora két főre a Schwarz étteremben, amit 2022 első félévében fogyaszthatsz el
- második díj: ebéd két fő részére a hamarosan nyíló ZsebCafé étteremben
- harmadik díj: borcsomag a Teomo italszaküzlet jóvoltából.
Mivel más is rájött erre, csilliárd-millió recept kering a világhálón. És ha beállítod a szűkség-szűrőidet, akkor ezt a receptet tuti kidobja. Nem is hiszem el, hogy most csináltam meg először, és nem mondjuk nyáron, amikor annyi koktélparadicsom lett a kertben, hogy azt nassoltunk. Na de jövő nyáron.
Egy doboz koktélparadicsom 5-8 lej között van, egy blokk feta szintén. Pénzszűke csekk. Nem kell semmit mérni, pácolni, dinsztelni, de még csak vágni vagy kavarni sem. Időszűke csekk. A végeredmény simán üti a legbonyolultabb pasta-szósz receptek szintjét. Ötletszűke csekk.
Az adagolás attól függ, hogy hányan esztek, és mennyire szószosan szeretitek, de két adag laskához elfogyott:
- egy doboz koktélparadicsom
- egy blokk feta (amekkorában árulják)
- valamennyi olívaolaj
- frissen őrölt színes bors
- egy fél bokor bazsalikomlevél
Beraktam a fetát a jénai közepére, köréje borítottam a megmosott paradicsomot, leolajaztam, beborsoztam, letakartam sztaniollal, s kb. fél órát sütöttem alul-felül sütőben 200°C-on. Aztán levettem a sztaniolt, s légkeverésesen még addig sült, amíg elkezdett barnulni a feta széle és a paradicsom. Ne égesd el – de azon túl saját ízlés. Ezt így egyből melegen lebotmixereltem egy fél bokor bazsalikom levéllel, s cső.
De a jénaiba rakhatsz még rozmaring szálakat is (amiket ne botmixerelj le) vagy fokhagymát (amit igen), és a friss bazsalikomot helyettesítheted friss vagy szárított oregánóval a végén.
Ha előző nap akarod a laskát elkészíteni, akkor meg is száríthatod, de nincs mit ezzel annyit foglalkozni, tényleg nem több idő. Mi a konyharobot és a nyújtó-vágó segítségével az egy vacsorához-való pastát annyi idő alatt készítjük elő, amíg bugyog neki a víz. Nem vicc.
Hozzávalók laskához:
- 1 tojás/ember
- 100 g liszt/ember
- csipet só/ember
Amíg a sütőben fonnyad a paradicsomos cucc, futhatsz is neki a laskának. Ha nincs konyhai robotod, akkor kézzel összegyúrod az adagnakvalódat. Hidd el, nem kell semmi más, elvileg minden esetben egy nedves felületű, ruganyos, keményebb sárgás tömböt kapsz. Ezt nem kell állni hagyni. Ha nincs nyújtód, akkor ügyesen sirítővel olyan vékonyra nyújtod, hogy a szélei már papírlapszerűen kondorodjanak fel. Lisztezzed nyugodtan, ha ragad. Egy utolsó lisztezéssel, csavard fel, és vágd olyan szélességű hernyókákra, amilyenekre szeretnéd enni. Fövéskor kicsit még megduzzad, de idővel reflexből fogod érezni, hogy mekkorát esik jól a szádba belerakni. (pf.)
És akkor bugyogó sós vízbe belerakod főni max. 2 percet, hogy al dente legyen. Nem puhára főzzük a laskát, sokkal élvezetesebb érezni a textúráját, mint csirizt enni. És már szedheted is ki egy tálba, vagy ha jól menedzselted az idődet, akkor egyből a szószra. Nem kell visszarakni a tűzre. Én nem reszeltem rá semmit, de valamennyi frissen őrölt színes borsot el tudok rá képzelni.
Lehet nyugodtan hümmögni.
