Kedd kora délután a Művelődési Házba látogattunk, a fiatal bútorfestők napjaiba szerettünk volna bekukucskálni, de az asztalok mellett senkit sem találtunk. A gyerekek épp a napi ebédjüket készültek elfogyasztani, amit kicsit sem bántunk, hiszen legalább volt bőven időnk nézelődni a készülő munkák között.
A képeket SZÁSZ ZSUZSI készítette
Cirka fél órával később szállingózni kezdtek kifele a már jóllakott csemeték, akik nagyon izgatottan fogadtak minket. Gyorsan összebarátkoztunk, s pillanatok alatt információk millióit zúdították ránk. Megtudhattuk, hogy egytől-egyig kiválóan érzik magukat,
„Olyan menőőő ez a tábor! Főleg, hogy még ételt is kapunk!”
– hangzottak el az aranyos, megmosolyogtató szavak egy kislány szájából. A bútorfestés folyamatát is ismertették velünk: legelső lépés a csiszolás, ezt követi az alapozás, ha ez megszáradt, jöhet a minta, majd a legjobb rész, a festés – először a szárak és a levelek zölddel, legvégül pedig a virágok. Sőt, egy fortélyt is elárultak nekünk, és figyelmeztettek, ha netalántán bútorfestésre adnánk a fejünket, a virágokat először mindeképpen sárgára fessük, s csak azután vigyük fel a piros színt, így ugyanis szebb végeredmény kapunk majd.
További tudnivalókat Bencze Ilona tanárnő osztott meg velünk. Elmondta, hogy a táborba való jelentkezéshez nem voltak kötelező előzetes tudnivalók, emiatt a gyerekek csoportja igen sokszínűen állt össze: voltak olyanok, akiknek teljesen új volt a technika, mások már 2-3 éve ismerkednek vele, évközben szakkörre is járnak. Bár kisiskolás diákok jelentkezésére számítottak, ehhez képest a legkisebb résztvevő előkészészítős, a legnagyobb pedig nyolcadik osztályos tanuló volt.
Azt is kiemelte, hogy a hangsúly bár a bútorfestésen van, közben más elfoglaltságaik is vannak: ebéd után például elsétálnak a sétatérre és ott fogyasztják el a desszertet, különböző feladatokat oldanak meg csapatokban – ahol a pontokért a Farkasok, a Vadmacskák és a Legjobbak csoportjai küzdenek meg egymással –, és végül rengeteget játszanak, így könnyebben összecsiszolódik a társaság.
Titkosírással írt életek
A tábor végén mindenki hazaviheti a saját munkáját. Ha pedig ez nem volna elég motiváció, a legjobb alkotások utalványokat és biciklit is nyerhetnek. Végül röviden bevezetett a motívumok világába, és mesélt nekünk néhányról: a tulipánról, a nászéjszaka utáni nőről, a díszes nőről, a puffadt szegfűről és az apáról.
Lelkesen magyarázta az udvarhelyszéki minták rendszerét, a titkosírást, melynek segítségével könnyedén összerakhatunk egy egész élettörténet, ha ismerjük azt. Sőt, még ez sem feltétlenül szükséges – mondta – , hiszen olykor zsigerből érzi az ember, hogy mit, miért és hova rajzol.
Állítása szerint a gyerekek meglepően nyitottak a magyarázatokra, kíváncsiskodó kérdéseik is ezt bizonyítják. Ezt azért tartja hasznosnak, mert az elméleti tudásuk is gyarapodik, amit majd a későbbiekben más területeken is felhasználhatnak.
A hangulat családias volt, a munkák szépek, a szervezők és a gyerekek kedvesek.
Jó hír, hogy nem ez volt az első, sem pedig az utolsó lehetőség a táborozásra. Augusztus előző heteiben már volt művészetterápia és zománcfestés is a Művelődési Ház udvarán, a következő héten pedig a tűzzománcozni vágyó felnőtteket várják. Még nem késő táborozni egy jót és kihasználni a nyár utolsó napjait!
