Fotó: GÁL ELŐD
A gimis lánnyal az iskolája előtt beszélgettünk felkészülésről, Facebookról, önuralomról és az érettségi eredményekről, amire senki nem számított.
A tied lett a legmagasabb jegy a városban, 9,73-as átlagot értél el az érettségin. Milyen érzés ez?
Én kisebb jegyre számítottam. Nem terveztem, hogy 9,73 legyen, gondoltam, hogy a 9,50-es átlagot jó lenne elérni, de az is inkább álom volt. Aztán nagyon meglepődtem.
Hogy ünnepeltél, amikor megtudtad az eredményt? Látom, fesztiválkarkötő van a csuklódon.
Igen, gondoltam, hogy azon a hétvégén úgysem tanulnék semmit, akkor már valami hasznossal töltsem el, elmentem fesztiválozni. Amikor kijöttek az eredmények, akkor anyu mondta, hogy menjünk el valahova együtt ebédelni. Aztán este mentünk a Gébe a többiekkel.
Hogyan készültél a vizsgákra, oszd meg a titkot: hogyan lehet hatékonyan tanulni?
A felkészülés számomra inkább abból állt, hogy négy év alatt tanultam felmérőkre, de soha nem külön az érettségire. Tizenkettedikben is inkább a felvételire készültem, majd az érettségi előtti másfél hetet nagyon megnyomtam, egész nap tanultam. Szerintem ez határozott, mert a rövidtávú memóriám mindig jobban működött. De sokat jelentett, hogy már volt alapom, nem mindent ott szedtem fel az utolsó másfél hétben.
A leckéket általában egyszer átolvasom, utána részletekben megtanulom, utána pedig még egyszer elmondom az egészet, a román tartalmakat például így tanultam meg. A magyar, az sokkal egyszerűbb, mert elolvasod, megjegyzed a lényeget, és újrafogalmazod. Matekből a gyakorlás segít. Mondjuk, én olyan sokat nem gyakoroltam, mert el voltam foglalva a többi három tantárggyal. A biosztanulás hasonlít a románra, csak ott meg is lehet érteni a dolgokat, nem kell folyamatosan memorizálni.
A felkészülés alatt félre tudtad rakni az okostelefont?
Letöröltem a Messengert, Facebookot és az Instagramot róla. Mindenki mondta, hogy nincs szíve letörölni, én megtettem, mert tudtam, hogy ha ott marad, minden ötpercenként megnézem, és úgy nem lehet haladni. Elég jól kibírtam nélküle, én is meglepődtem.
Azelőtt mindig, mikor felébredtem, legalább háromnegyed óra elment arra, hogy telefonoztam az ágyban. Már le voltam fáradva, mire felkeltem. Így meg teljesen más volt. Csak este kapcsoltam be a laptopot, amikor már nagyon közel volt a vizsga, három napig nem léptem fel sehova.
Hogy nézett ki egy napod, beosztottad, mire mennyi időt szánsz?
Volt egy beosztásom, persze már első nap eltértem tőle, de aztán minél közelebb kerültünk az érettségihez, annál többet tudtam tanulni, és valahogy behoztam. Reggel fél 8 körül keltem, fél 9-körül elkezdtem tanulni, és ment este 10-11-ig is, ebédkor talán tartottam szünetet. Ez így elég durvának hangzik, de nem volt olyan szörnyű amúgy. Ez csak az utolsó másfél hét volt, azelőtt nem volt ilyen kemény, mert még mindenféle programok voltak, amikre el akartam menni, Gerebenes évzáró, a városnapok is akkor voltak, annyira még nem húztam bele a tanulásba.
Melyik tűnt a legnehezebb vizsgának?
A magyar. Az meglepett, mert olyan verset és költőt kaptunk, amit nem tanultunk. Igaz, hogy tudtunk elemezni, de nehéz vers volt. A harmadik tétel is elég érdekes volt, nem úgy voltak megfogalmazva a kérdések, ahogy az eddigi években.
A román meg, megszoktuk, hogy ilyen. Igaz, be kellett magolni egy csomó elemzést, az azért volt nehéz, de ha megtanultad, azt le lehetett írni, nem volt meglepetés. A matek kivételesen jól sikerült, eddig nem ment ilyen jól. A biosz pedig könnyű szokott lenni. Főleg, hogy felvételire is kellett tanulni.
Ha te állíthatnád össze az érettségit, az hogy nézne ki?
Magyarból mindenképp olyat adnék, amit tanultunk. Románból pedig szerintem ott kezdődik a baj, hogy anyanyelvi szinten tanítják és az irodalmi nyelvre fókuszálnak. Sokkal jobb lenne úgy érettségizni, hogy nem tartalmakat magolsz. Alapból úgy kéne tanítani, mint egy idegennyelvet, és akkor lehetne olyan az érettségi, mint egy nyelvvizsga. Nekem most szerencsém volt, mert azt az elemzést kaptam, ami a legjobban ment, azt le tudtam írni, de általánosságban a magyaroknak nehéz. Én is úgy érzem, hogy nem tudok románul.
A többin nem változtatnék. A biosz nagyon könnyű, a matek se túl nehéz, de nagyon jó tanárnőnk volt, lehet, azért tűnik úgy.
Hogy birkóztál meg a stresszel, ami ilyenkor úrrá szokott lenni a diákokon?
Annyira nagyon nem éreztem, inkább csak a vége felé, az utolsó napokban. Akkor már nem tudtam összpontosítani, mert arra koncentráltam, hogy nincs elég időm. De szerintem nem vittem túlzásba a stresszelést. Utolsó éjjel gondolom, senki nem tudott aludni, de amikor már ott vagy a teremben, és megkapod a tételt, nincs baj. Akkor már eltűnik a stressz, és arra figyelsz, hogy hogyan kell megoldani a feladatot.
A családod, tanáraid mit szóltak az eredményedhez?
Anyu nagyon örült, szerintem még jobban, mint én. Aztán hívtak a rokonok is, meglepett, és jólesett, mindenki gratulált. Szerintem mindenki meg volt lepődve, nem csak én. Nem számítottak volna rám az emberek, nem voltam soha a legjobb tanuló.
Az orvosi egyetemre készülsz felvételizni, mi vonz téged benne?
Genetikával szeretnék foglalkozni, és a tanárnőm javaslatára inkább az orvosit próbálom meg, mint a biológia egyetemet, mert az változatosabb, több lehetőség közül lehet válogatni utólag.
Gondolkoztam teljesen más területen is, a biológia mellett az angol érdekelt mindig – ezért is jöttem kilencediktől természettudományok-angol osztályba – tehát az alkalmazott idegennyelvek szak lett volna a másik opció, végül az orvosi mellett döntöttem.
A felvételire hogyan készülsz?
Most, hogy kijöttek az eredmények, kicsit nehezebb koncentrálni, de nagyjából ugyanúgy, mint az érettségire. Még mindig nincs Messenger, Instagram. Az érettségi után letöltöttem őket, de most letöröltem megint.
Hogy érezted magad iskolásként?
Nagyon jó volt ez a négy év. Próbáltam mindenben részt venni, hogy ne csak a tanulásról szóljon, és sikerült is, úgy látom. Néptáncolok, cserkész vagyok, benne voltam a suliújság, az Ébredés csapatában és a diákszövetségben is.
Mit tanácsolnál a tizenegyedikeseknek, hogy készüljenek jövőre?
Semmiképpen se hagyják ki a rendezvényeket, mint például a gólyabált, mert nem éri meg. Én is gondoltam évközben, hogy lehet, többet kéne tanulnom. De utólag rájöttem, hogy abban az egy hónapban, ha van alapod, akkor nagyon jól fel lehet készülni. Nincs okod évközben stresszelni, hogy többet kéne készülni, és ide most nem megyek el inkább. Persze, nem muszáj minden buliban ott lenni, de a fontosabbak ne maradjanak ki, legyenek élményeid is, ne csak tanulj.
