Érdekes olvasói levelet kaptunk hétfőn, október 7-én arról, hogyan lett iszapbirkózásra alkalmas, közlekedésre kevésbé egy székelyudvarhelyi utca a Szászok tábora zónájában.
A szerző felvételei
A környéken lakó Márton István arról írt nekünk, hogy az elmúlt hat évben szomszédaival közösen több alkalommal is a városházához fordult az Egyenes utca rendezése miatt. Szerették volna elhárítani az esővíz-elvezetés hiányából származó árvízveszélyt, örültek volna, ha lesz rendes aszfaltozott útjuk, esetleg zöldövezetük, ne adj’ isten közlekedési táblák, közvilágítás, a közműhálózat fejlesztéséről pedig még szó sem esett. Márton István szerint a felsoroltakra vonatkozó beadványok nagy része iktatva is volt, azonban a legjobb esetben is csak annyi visszajelzést kaptak, hogy „majd a jövő évi költségvetésbe és munkaprogramba belefoglaljuk egy terv elkészítését”.
Jól sejted, nem történt semmi.
Aztán szeptember 25-én arról írtunk, hogy az idei útkarbantartási munkálatok részeként a város több pontján fog zajlani a köves utak gyalulása, feltöltése és hengerelése, de „sok más utca mellett sajnos az Egyenes utca sem volt tervbe véve” – írta levelében a panaszos lakó. A munkálatok hírén felbuzdulva 26-án újabb beadvánnyal fordult a polgármesteri hivatalhoz, amelyben arról érdeklődött, hogy a szóban forgó utca és a hozzá tartozó, városi tulajdonban lévő bekötőutca részei miért maradnak ki idén is a rendezésből.
– Egy tucat család lakik itt már több mint 5 éve, cégeink vannak ide bejegyezve, ugyanúgy adót fizetünk, mint a szomszéd utcákban, a saját befektetésünkből megvalósuló közművesítési munkákra ásási illetéket és garanciát kért a hivatal, amit többszöri kérésre is elfelejtenek visszaadni. Az önkormányzat, a polgármester a mi és a gyerekeink terhére is veszi fel a városfejlesztési kölcsönöket, mégis az utcánk a legminimálisabb fejlesztésből/rendezésből is kimarad. Amióta az Egyenes utca létezik (10 éve a város tulajdona), a város egyetlen kavicsot sem hozott és semmilyen közművesítési munkát nem szervezett vagy finanszírozott ebben az utcában. Mikor fogják a polgármesteri hivatal vezetői Székelyudvarhely részeként kezelni az Egyenes utcát? – áll a portálunkhoz eljuttatott e-mailben.
Válasz nem érkezett ezúttal sem,
helyette másnap, szeptember 27-én, péntek délután megjelentek a munkagépek és még aznap végeztek is. „Már a köszönőlevelet fogalmaztam magamban, amikor geológusként kicsit összeráncolódott a homlokom, mert láttam, hogy az első tehergépkocsi elkezdte az erősen agyagos (abból is a rosszabb, erősen duzzadó, sárga, kaolinos-szmektites-montmorillonitos) fövenyt leönteni. A munkások viszont megnyugtattak, hogy nem az, amit látok, és máshol is így szoktak alapozni. Az is gyanús volt, hogy bár ezt az anyagot sebtében legyalulták, nem fedték le semmi tartós réteggel, a munkagépek, amilyen gyorsan jöttek, úgy elvonultak” – írja levelében olvasónk.
Márton István elmondása szerint az említett munka az Egyenes utca Siménlok utcával, illetve Szigethi Gyula Mihály utcával való kereszteződései közötti szakaszt érintette, körülbelül 60-70 méteren.
Azóta nem jártak arra a munkások, de az eső szétmosta az „új utat” és a közlekedő járművek az agyagos töltést „a magánerőből felújított bekötő utcára is széthordták”. Volt, aki kipróbálta az új útszakaszt, de belesüllyedt és alig tudott kijönni onnan.
– Míg korábban legalább száraz időben járható volt a parlagon hagyott úthely, most már száraz időben sem járható a puha és mélyen kiárkosított agyag. Mivel az esővíz-elvezetés nincs megoldva az egész negyedben, így most a Zöld utca lakói is még inkább félnek az újonnan megjelent árkoktól, ami még inkább rájuk vezeti a negyed esővizét – folytatja Márton, aki azóta sem kapott választ a polgármesteri hivataltól. Abban sem teljesen biztos, hogy a szeptember 26-i levele és a 27-ei munkálatok között van összefüggés, és nem csupán a véletlen műve. A munkásoktól megtudta, hogy aznap, szeptember 27-én délelőtt kapták az utasítást.
Márton István hozzátette, hogy bár geológus, a geotechnika és az útépítés nem a szakterülete, érckutatóként dolgozik a bányaiparban és egyetemi vendégoktatóként is foglalatoskodik. Azonban az agyagásványok az ő szakterületében is előfordulnak, és napi szinten foglalkozik velük.
A helyszínen – ahová szerdán, október 9-én látogattunk ki – már a bekötő út közepétől látszik a sárga domb, amit az autók csúszkáló kerekei hoztak össze. Annak ellenére, hogy két napja száraz, napos időjárás van, a vájatokban még áll a víz, gyalog is érződik, hogy sík és lágy a felület, a nyirkosabb részeken el lehet süllyedni.