Boca Hunor-Lehel csendes, profi és megbízható jelenléte számtalan színházi előadás garanciája a Tomcsában: ő felel azért, hogy a nézőtéren minden jól hallatszódjon, minden zene és effektus a helyén legyen a totális színházi hatás érdekében.
Azonban Huni nem csupán hangmesterként variálja a nézői élményt, hanem saját utakat jár zeneszerzőként is, akár előadásokhoz komponál zenél, akár saját elektronikus zenei projektjét egyengeti Heatwave alkotói név alatt. Ha valaki íráshoz, munkához, elmélyüléshez vagy kikapcsoláshoz keresne – főként elektronikus – zenét, Heatwave oldalán biztosan talán valami olyat, ami felmelegíti szívét, de nem égeti szét.
Huni most egy olyan albumot ajánl az UH olvasóinak, ami immerzív élményt jelent figyelmes hallgatójának, ha az képes átadni magát előfeltevések nélkül a zenei utazásnak. Az album egyszerre lágy, pörgős, érzéki és elemi. Huni dinamikus zeneajánlója a klasszikus hangszerekkel is operáló elektronikus lemez dramaturgiájára is hivatkozik: a színházi tapasztalat elvitathatatlan ebben a szövegben is. Olvassátok, hallgassátok.
Ismerkedés egy különc fenegyerekkel
Szerintem mindenkinek volt már olyan élménye, hogy egy zenei mű hallatán azt érezte, hogy egy filmet néz, amiben ott vannak a cselekmények, viszonyok, kapcsolatok, a kérdések, a válaszok. DjRUM, avagy Felix Manuel britt jazz zongorista egyike az underground elektronikus zenei világ különc alakjainak, munkái nagyszerűséget és eleganciát sugároznak, érzelmi mélységgel átitatottak, túlmutatnak a tipikus dance/electronic music sablonok-on. A downtempo, drum & bass, dubstep és az ambient zene elemeit spoken word részletekkel, atmoszférákkal, zongoradallamokkal, valamint kamarahangszerekkel ötvözi, a harmónia és a dallam bonyolultságát kutatva.
Boca Hunor-Lehel (1991, Székelyudvarhely) Zeneszerző, hangmester. Főállásban a Tomcsa Sándor Színház hangmestere, színházi előadások zeneszerzőjeként 2017-óta tevékenykedik. A székelyudvarhelyi színházon kívül dolgozott már a nagyváradi Szigligeti Színházban, a Jászvásári Nemzeti Színházban, a sepsiszentgyörgyi M STUDIO-ban, a BBTE Színház és Film kar végzős színiosztályának a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színházban bemutatott darabján, illetve más filmes projektekben. Heatwave zenei alteregója 2010 óta egy specifikus underground műfajra fókuszál, zenéje több amerikai, angol, német kiadónál látott napvilágot, első bakelit megjelenése a németországi Alphacut kiadónál várható. Fellépett Berlinben, Prágában, Drezdában, Lipcsében, Kolozsváron, és olyan fesztiválokon, mint az Electric Castle, a németországi Fusion vagy Global Space Odyssey fesztivál. Alapító tag a 2016-ban létrejött Dub Logic rendezvény- és podcast sorozatban, ami több mint 70 nemzetközi előadónak adott eddig helyet a bemutatkozásra. Jelenleg egy multi-genre alteregón dolgozik, ami a lassabb ütemekre, poliritmikára és szinti hangokra koncentrál. A közeljövőben szeretné a dj-seteket live act-re váltani.
DjRUM zenéjét a Heatwave név alatt futó drum&bass projektem során ismertem meg. Előszeretettel használtam zenéit annak ellenére, hogy különcsége miatt sokszor nehezen lehetett kontextusba helyezni. Egy olyan világban, ahol minden szabályokra alapszik, minden sablonok közé van zárva, felüdülés olyat látni és hallani, ami eltér a kánonoktól. Természetesen a szabályok hozzák el az egyensúlyt az életünkbe, ám DjRUM zenei fenegyerek mivoltából nem egy fondorlatos katyvaszt kapunk, hanem koherens zenét, kiélezett egyensúlyt.
Az emberek közti kapcsolatok albuma
A Portrait with firewood című album legnagyobb inspiratív forrása Marina Abramović performanszművész, akit, azt hiszem, senkinek sem kell bemutatni. Az albumot Abramović – DjRUM által „zsigeri költészetnek” nevezett – The Artist Is Present című előadása ihlette, amelyben a nézőket meginvitálta, hogy üljenek vele szemtől szembe. Felix ennek nyomán haladva tovább, zenéjében az interperszonális kapcsolatok introspektívebb területeit kutatta.
Hiszem, hogy minden albumot az elejétől a végéig kell hallgatni, nem szabad külön kiválogatni a kedvenc zenéket, mert úgy elveszítjük a narratív szálat. Ám ha mégis arra kényszerítenének, hogy egy-két számmal mutassam be az albumot, akkor a Creature Pt. 1 és Pt. 2-t választanám (szigorúan együtt, sorrendben hallgatva, hisz egyik a másikra épül).
Zene ív, érzelmi utazás
Az Unblocked első dalként lefekteti a teljes album alapjait, Zosia Jagodzinska csellójátéka és a szintetizátorok közti kérdezz-felelek párbeszédével. Az ezt követő Waters Rising érzelmileg épül, tovább dagad a megjelenő zongorával, dobokkal és szubbasszusokkal, kiteljesedve Lola Empire énekesnő hangjával.
Bár ezt követően a Creature Pt. 1-ben nincsenek dobok, a dal érzelmi vonal mégis tovább növekszik – ha véletlenül valakinek nem volt meg a filmes élmény az első két szám során, itt határozottan meglesz! Felix szentimentális vonulata áthatja zongorajátékának szépségét.
Lassan az album felénél tartva Felix a maximumra emeli az eddigi játékokat, fenntartva a feszültséget, majd jön a SEX! Keményen belevág broken-beat techno-val, ami félúton lágyul zongora, vokál és cselló bevonásával.
Ám pihenjünk egy pillanatot a Blue violet introjával, ahol a finom csellójátékot egy repetitív szinti szekvencia támasztja meg. Teljesen elveszve szépségében, folyamatosan nő a feszültség, amíg félúton meglep bennünket egy a műfajban igencsak ritka ritmikával rendelkező drop. Igen, ez itt A katarzis!
A Sparrows-zal viszont már csendesedünk: csillogó ütőhangszerek, kürtök és szavak nélküli ének hallhatók a billentyűk megérkezéséig, amikor majd az „I’ll show you my scars, you’ll show me the stars” sorral kezdődően megvilágítja a mögöttes üzenet őszinteségét.
A Showreel Pt. 3-ben minden raver megkapja a neki tetszőt, hisz ebben a 9 percben, ambient-tel indítva, a rave, techno, hardcore, trance, gabber, jungle, drum&bass műfajok váltják egymást. DjRUM azonban nem engedi feledni, hogy ez még mindig a Portrait with firewood című album.
Szeretem, ha egy film hagy meg nem válaszolt kérdéseket. A Blood in my mouth-ban, az album utolsó számában, remélem, mindenki megkapja saját kérdéseit, válaszait.
