Fotók: Máté Emőke

Két hónappal ezelőtt, december 5-én egy esemény bolygatta fel a szentegyházi lakosok életét. Piros, de nem a Mikulás. A város alsó részébe újabb szupermarket tette be a lábát, nevezetesen a Penny üzletlánc. Van, aki nagyon örül, a legkisebb dolgokért is oda megy, egyesek közömbösek, mások elkeseredettek és dühösek. 

Ez utóbbi csoportba tartoznak a helyi kiskereskedések, akiket az előző három szupermarket nyitása is megviselt pénzügyileg, ez utóbbit azonban a szomszéd települések vállalkozói is megérezték. 

Szentegyháza lakosága a legutóbbi adatok szerint meghaladja a 6.500 főt, a városban pedig nagyjából tíz olyan kiskereskedelmi egység található, ahol élelmiszert lehet vásárolni a polgármesteri hivatal adatai szerint. Ezek a boltok eléggé szétszórtan helyezkednek el a település területén. Van, aki sokat kell sétáljon, másoknak szó szerint a szomszédságukban van az üzlet. A legtöbb ilyen egység átlagosan 2-6 alkalmazottat foglalkoztat. Az áraik változóak, de ahogyan alább olvasható lesz, nincsenek túl nagy eltérések.

Hetven százalékkal esett vissza a bevétel

Épp egy félnapos áramszünet alatt sikerül eljutnom néhány kisüzletbe, megkérdezni, hogyan vélekednek a kialakult helyzetről. Kissé hunyorogva, de legalább nyugodtan tudunk beszélgetni. 

Egy főként zöldséget és gyümölcsöt áruló egységbe térek be először. „Hetven százalékkal esett vissza a bevétel, abban reménykedünk, hogy a szezon visszahozza a vásárlókat” – meséli a bolt tulajdonosa. Elmondja, ilyenkor ők is csak azt tudják árulni, amit mindenki más, de nyáron és ősszel az országban termett zöldségek és gyümölcsök várják a vásárlókat, amit remélhetőleg szívesebben megvesznek, mint az import árut. 

A következő utam a henteshez visz, ahol meg sem próbálnak mosolyogva fogadni, látszik, hogy nagyon frusztrált mindenki. Kérdésemre „így is sok az üzlet, minek ide még több?” – kérdéssel válaszolnak, fel vannak háborodva, el vannak keseredve. 

Szemközt a Harmopan-nak van egy üzlethelyisége, itt mosolyogva fogadnak, és hamar kiderül, hogy van is okuk rá. Látszólag a kuncsaftok nem pártoltak el a pékségtől, minimálisan csökkent a vevők száma. A kiszolgáló hozzáteszi még, hogy a közeli iskola diákjai náluk vesznek tízórait, ami sokat dob az üzlet forgalmán.

„Békés konkurencia voltunk egymásnak eddig” – feleli D.T., egy másik helyi kisbolt tulajdonosa. Kérdésemre elmondja, annak ellenére, hogy számos másik kiskereskedéssel kellett osztozni a vevőkörön, eddig nem volt baj, jól megvoltak egymás mellett. 

Majd a Penny nyitása utáni napokról kezdünk beszélgetni, kiderül, hogy akkor mindenki az újdonságra ment, mellőzték a kisboltokat, de az ünnepekkor annyi vásárló volt, hogy nem tűnt fel, hogy új seriff van a városban. D.T. felvilágosít, hogy bármennyire szeretnék, „egyszerűen vannak olyan áruk, amiket nem tudnak olcsóbban adni, mint a Penny”.

„A Coca-Cola és a Pepsi beszállítójával próbáltam beszélni, hogy lehetne-e alkudni az áron, de nem lehetett. A Penny, mivel nagy tételben vásárol, olcsóbban jut hozzá termékekhez, amivel mi nem tudjuk felvenni a versenyt.”

Néhány utcával kintebb, a tömbházak között megbúvó Sárgarózsa kiskereskedésbe megyek, ahol épp elcsípem Bató Lászlót, a bolt tulajdonosát. Elmeséli, hogy még a kilencvenes évek végén nyitotta a boltját, azóta szolgálják ki főleg a környékbelieket. A Penny nyitása rájuk is hatással volt, napi negyven vásárlással rövidítette meg őket. Az előző két üzletlánc, a Perfect és a Profi nyitását is megérezték, de nem ennyire. 

A területet, amelyre az üzlethelyiség épült, a Penny megvásárolta. A szentegyházi polgármesteri hivatal munkatársától, Szikszai Lajostól megtudtam, hogy a terület nem a város tulajdonában állt.  

„Itt, Szentegyházán arra neveltek minket – azért tanultunk, azért végeztem mérnöki egyetemet – hogy a vasgyárban dolgozzunk, szerettük is. Aztán 30-35 éves korunkban kihúzták alólunk a széket, bezárt a gyár, nem maradt semmi. Nagy nehézségek árán felépítettünk egy új életet, és erre jönnek ezek az üzletek, akik nem kérdezik, hogy akarjuk-e őket, jönnek, és újra belerúgnak a székbe. Nem fair a verseny, mert mi nem ugyanonnan indulunk, mint ők, az állam nem nekünk kedvez. Minden újabb áruhozatal drágább, egyszerűen nem lehet olcsóbban hozzájutni” – magyarázza. Hozzáteszi, hogy nekik a nyári hónapok és a december a „szezon”, olyankor a turisták és a szülőkhöz, rokonokhoz hazalátogatók akkorát lendítenek a bolton, hogy ki tudják húzni belőle a többi hónapot. 

Felszegtől az alszegig

Több kisboltban is utalnak rá, hogy nem csak a Penny körzetében lévő boltokra van hatással az új kereskedelmi egység, az egész települést érinti a kérdés, sőt, a szomszédos Lövétét is, de a szentegyháziak által kedvelt és gyakran látogatott lövétei bolt tulajdonosa nem kívánt nyilatkozni a kérdésben. 

Ellenben sikerült elérni a város felső részében, „a faluban” helyet kapó Perfekt üzletvezetőjét, Dániel Mónikát.

„Húsz százalékkal kevesebb vásárlónk van naponta. Vannak, akik már visszatértek hozzánk, de még nem az igazi. A visszatérők azt mondják, a Pennyben nem lehet megtalálni a megszokott helyi cégek – mint a Gordon vagy a Keresztúri – termékeit, a saját márkás termékek pedig nem annyira váltak be a vásárlóknak” – feleli, és megjegyzi, hogy szerinte sokan a kényelem miatt választják a Pennyt, mivel nagy az üzlethelyiség, kényelmesen lehet férni a sorok közt, ami a legtöbb kisboltra nem igaz. 

Piros pólóban

A másik oldal képviseletében a Penny alkalmazottaival beszélgetek. Szerintük az akciók csalják oda az embereket, sokaknak az egy-két lej is számít. Az egyik hölgy az üzletlánc egy másik településen működő egységében dolgozott korábban, azt mondta, oda is a promóciókért látogattak el leginkább az emberek.  

Egy másik alkalmazott is az árakkal érvel, azt mondja, ő is oda járna, még ha nem is dolgozna ott. Kérdésemre, hogy kopott-e a kezdeti varázsa a szentegyházi Pennynek, azt feleli, hogy valamivel kevesebben vásárolnak, mint az első hetekben, de még mindig nagyon sokan, „Kápolnásról is idejárnak”. 

Mindenki a pénzét oda viszi, ahová szeretné

Nos, kápolnási vásárlót nem találok az üzletben, de lövéteit igen. Sok új információra sajnos nem teszek szert, a hölgy először jár a boltban, kíváncsiságból jött, tetszik neki a nagy kínálat, de nem tudott még véleményt alkotni. Néhány perccel később egy nyugdíjas korú hölgy annál inkább: „mindenki a pénzét oda viszi, ahová szeretné” – jelenti ki. Hozzáteszi, ő gyakran jár a Pennybe, pedig a központban él, van a közelében több helyi tulajdonossal rendelkező kisbolt is. Élvezi, hogy tud nézelődni, nagy a választék, nem kell mindenért egy másik helyre menni – zárja rövidre mosolyogva. 

Mihály Éva helyi lakossal találkozom a növényi tejekkel megrakott polc előtt. Ő néhány utcával távolabb lakik, úgyhogy csak akkor tér be ide, amikor valami különlegeset keres, amit esetleg egy kiskereskedőnek nem éri meg, hogy a polcra rakjon, mivel nem lenne rá kereslet. Éva egyébként a közelebb eső, kisebb üzleteket részesíti előnyben. 

Mennyi az annyi?

Jártamban-keltemben szóbahozom még a témát, így tudom meg, hogy sokan azért mennek a Pennybe, mert ott friss az áru és nem olyan drága. És, ha már az árak, végeztem egy gyors terepszemlét, hogy mégis mennyi az annyi.

A Penny, a Profi, a Perfekt, a Daczó üzlet és a Sárgarózsa árait vetettem össze. Olaj, liszt, egy kilogramm kenyér, egy kilogramm krumpli és 10 darab tojás került a képzeletbeli kosárba, mindenből a legolcsóbb. Január 17-én ezekért a termékekért a Pennyben 34,36 lejt, a Profiban 33,56 lejt, a Daczó üzletben 39,49 lejt, a Perfektben 40,93 lejt, a Sárgarózsában pedig 39,05 lejt kellett volna fizetnem.

Nem lehet általánosítani, hogy egyik üzlet drágább, a másik olcsóbb lenne. Termékenként változnak az áraik. A Pennyben például a legdrágább a krumpli, de ott olcsó a liszt, a Daczóban drága az olaj, de ott a legolcsóbb a krumpli. 

Ti hogy szoktátok?

Vásárlási szokásaikról Veres Izolda és Orbán Orsolya helyi lakosokkal beszélgetek. Izolda leginkább aszerint választ üzletet, hogy mi esik útba, de vannak dolgok, amikért mindig ugyanoda megy, például tudomása szerint a hentesáru a Daczóban mindig friss. „A Pennybe bemegyünk néha, mert nagyon olcsó a kutyakaja, s abból elég sok kell, és ha valamit látok, ami még olcsóbb, megveszem” – fejtegeti. 

Ha a kisboltokban kisebb a választék, de frissebb az áru, azt választja, ha pedig ismeri egy adott bolt tulajdonosát, csak azért is oda megy, hogy ne a multikat támogassa. „Szerencsére, kevesebbet vásárolunk a multikban. De ha nem lennének, simán meglennénk nélkülük is. Így viszont néha-néha bemegyünk az olcsóbb termékek miatt” – mondja.

Orsolyának is a vásárlás típusától függ, hogy épp mikor és hol költi el a pénzét. A heti nagybevásárlásokat nagyobb üzletekben szokta végezni, olyankor az akciókat is figyeli. „De a napi vásárlás mindig a helyiben történik. Friss zöldség, gyümölcs, kenyér, virsli és persze a last minute vásárlások” – magyarázza, hozzátéve, hogy a nagyok árban verhetetlenek, de például a Porfiba nem nagyon jár, mivel nem kaphatóak olyan „helyibb” termékek, mint a Lactis, Gordon vagy Bertis, az áraktól sincs elragadtatva, valamint személytelennek tartja az üzletet. 

„A Penny ezzel szemben nagyon jó árakkal dolgozik, és bár beszélek románul, ragaszkodnék hozzá, hogy nálunk magyarul is legyen minden kiírva. A helyi üzletekben a megbízhatóságot értékelem a legjobban, a kedves kiszolgálást, ez mondjuk a nagyobbakra is jellemző nálunk. Néha, ha picit drágább is, a kisboltot választom, mert tudom, hogy friss a termék. A vásárlási szokásainkon nekünk sokat nem változtatott a Penny, maximum annyit, hogy minden nagybevásárlásért nem megyünk Csíkszeredába” – mondja.

Kinek van igaza? 

A kisboltok és a szupermarketek mellett és ellen is lehet érveket sorolni. A nagy boltokon végig kell mindent járni, ezért lehet, hogy olyasmi is belekerül a kosárba, ami nem volt tervben, viszont esetenként jobbak az árak és minden ott van egy helyen. A kis üzletekben lehet, hogy magasabb az ára egyes termékeknek, de, ahogy fentebb olvasható volt, a vásárlók tapasztalatai szerint friss, nem mellékesen pedig egy helyihez kerül a kenyér ára, nem egy cégóriáshoz. Egy strigula itt is, egy ott is. Szerinted hová billen a mérleg?