Fotók: a szerzők felvételei

Talán a legfontosabb kérdés a Gimiről nem fogalmazódott meg mindenkiben, de lappangani ott lappangott: milyen az igazi Gimi? Ez az iskola tényleg kap hideget és meleget egyaránt bőven. Van, aki az egekig magasztalja, és van, aki porba kívánná az egészet. De pontosan mi is fogalmazódik meg az emberekben a Tamási oly sokat emlegetett neve hallatán? A barátaira gondol, esetleg egy banda elkényeztetett ficsúrra? Arra, hogy milyen jó lenne oda járni, vagy hogy mekkora szerencse, hogy csak hírből hallani róla?

Ezekre a kérdésekre először az utcán kerestük a választ. 

Átöltöztünk, hogy az egyenruhánk ne befolyásolja az emberek véleményét, bár így sem akartak sokan publikusan véleményt formálni.

Az első válaszolni is hajlandó megkérdezetteink bányais lányok voltak, akik szerint tényként lehet kezelni, hogy az iskola színvonala jó, de a teljesítményhez képest többen túl sokat gondolnak magukról, és lenézik a többi iskolába járó diákot. Elmondták már azt is, hogy több gimis tanár tanított már náluk.

Egy refis fiú sincs túl jó véleménnyel a gimisekről. Személyes tapasztalatai alapján fogalmazta meg véleményét, elmondása szerint sok ismerőse van a Tamásiból.

Volt aki ezzel szemben szintén tapasztalatból azt mondta, hogy sok jó fej embert ismer ott, és nevetve hozzátette, hogy az épületben még soha nem járt.

Két abszolváló előtti diákot is sikerült elkapnunk, akik annak ellenére, hogy vannak gimis barátaik, nem kívánkoznak oda. Az utcán megkérdezettek között olyanba is botlottunk, aki a Gimibe járt, és bár nem tudja, milyen sztereotípiák vannak elterjedve a diákokról, elmondta, hogy mennyit változott a tanítás az évek alatt. Az utolsó utcán megkérdezett ember egy középkorú nő volt, aki a következőket nyilatkozta: „Nagyon jó. Ott járt a fiam is iskolában. Nem nagyképűek mind, szó sincs róla, ugyanannyira oszlik ez meg, mint bármely más iskolában”.

A mi szemszögünk bemutatása érdekében 

megkérdeztünk néhány gimis diákot is. Első interjúalanyunk egy kilencedikes matek-infós diák, Hadnagy Lóránt volt, aki szerint a Gimi „ugyanolyan, mint az OB, csak nehezebb”. Vele nem fordult még elő, hogy szívatták volna azért, mert gimis. Az ő esetükben feltettük ezt a kérdést is. 

A tizenegyedikes matek-infós Szőcs Bencének már szóltak be amiatt, mert gimis, de szerinte a suli vagány, nagyon jó a társaság.

Ugyanígy gondolja ezt a tizedik évfolyam természet-angolra járó diákja, Andrészek Mátyás is, aki szerint az iskola színvonalas és nem igaz a sztereotípia, amit a város állít róla.

Szerettünk volna tanárokat is megkérdezni, és Tarzícia nővér válaszolt is, de azt mondta, annyit lát, hogy sokat változtak a diákok, de nem ebből a szempontból, inkább a telefon, ami nagyon befolyásolja őket. „Túl vannak hajtva, de ez azért van, mert van képességük rá” – jegyezte meg.

Utolsó megkérdeztettünk, Varga Boglárka tizedikes diák szerint ez egy nagyon jó iskola, számára kellemes csalódás volt ez. Mivel ő messziről jött, és így látatlanban csak a testvére és apukája elmondásai alapján ismerte az iskolát. Ők szintén a gimiben végeztek. Szerinte mi, gimis diákok ugyanolyan diákok vagyunk, mint akárki más, nem lehet azt mondani, hogy kevésbé nagyképűek, vagy jóval nagyképűbbek lennénk, elvégre mindenhol előfordul bármilyen ember, ezt így nem lehet általánosítani. Illetve ő abszolút nem járt úgy, hogy emiatt rosszul érezte volna magát, soha nem fordult elő ilyen.

A Lógj velünk! programban középiskolás diákokkal ismertettük meg a média, újságírás világát. Miről volt szó? Az újságírói hivatásról, a sajtóműfajokról, a történetírásról képen, videón és szövegben, a címadásról. A cikk ennek a képzésnek a gyakorlati részeként valósult meg. A programot Székelyudvarhely Polgármesteri Hivatala támogatta.