Boldog augusztust mindenkinek! Naptárilag is beléptünk a nyár utolsó fejezetébe, amit nem kevésbé ígérnek melegnek, mint a júliusi hónapot. Kicsit érintjük ma még Tusványost, mert a múlt heti adás lement, mielőtt a mennyei manna megszólalhatott volna a hegyeinkben; szó lesz még arról, hogy milyen orbitális fizetése volt Demeter Szilárd feleségének, mint a Médiatér Egyesület külföldi pénzkapcsolatokért felelős papírtologatójának, és néhány nem kevésbé fontos helyi, hungarikum hírrel is jövök.

Sziasztok! Ez itt a Tilos a Bé, az uh.ro zajcsökkentő műsora, én Kiss Anna vagyok, és a héten is találtam pár olyan hírt, amitől illik megbotránkozni, szóval lássunk is neki, felkészülni, rajt!

Csúszócsoki és hálapénz

A hálapénz intézménye sajnos még mindig olyan erős szokás, hogy a rendelkezésünkre álló adatok szerint Romániai ismét dobogós valami olyasmiben, amiben pont nem kéne. Számomra is újdonság volt, hogy az Egészségügyi Minisztérium kérdőíveket küld ki az előzetesen kórházi ellátásban részesített betegeknek, ahol azok az intézményben tapasztaltakat értékelhetik. Ahhoz képest, hogy 2004-ben feltételezhetően napi egymillió dollárnyi csúszópénz került az orvosok zsebébe, 2023-ban ez jóval kisebb szám lehet, bár megmondani pontosan nagyon nehéz. 

2016 óta havi bontásban gyűjtik az adatokat arról, hogy a páciensek megítélése szerint milyen az ellátás. Például a 2024 júniusában kiküldött kérdőívek 13,35 százalékát töltötték ki, ami arányaiban nézve kevés, de mégis jelentős ezek száma: 37.925 darabot jelent ez a százalékarány. Természetesen fenntartásokkal kell kezelni az eredményeket, főleg ha az intézményeken belüli korrupciót és visszaéléseket akarjuk jobban feltérképezni, hiszen az idős generáció kevésbé tölt ki online kérdőíveket. Továbbá módszertani problémák is felmerülnek, ami leginkább az „új miniszter jobban tudja a réginél” kórképpel magyarázható. 

De leginkább azt nem tisztázzák a csúszópénzekre vonatkozó kérdések, hogy a páciens fizetési hajlandóságára gondolnak-e inkább, vagy arra, hogy az egészségügyi személyzet kerek-perec kérte volna ezt a juttatást. És hát nálunk ugyebár sokan mennek úgy az orvoshoz, hogy a negyed kiló Jacobs és a Merci csoki alapból be van készítve, mert az egészségügyi biztosításunk csak dísznek van. Noha az elmúlt években számos lebukott korrupt orvos esetéről hallhattunk, a jelenség továbbra is él és virul, hiszen berögzött reflexekről lévén szó, és nem utolsó sorban a szeretteinkről, nem szeretünk kockáztatni. 

Vass Levente, az RMDSZ egészségügyi szakpolitikusa, volt államtitkár a Transtelexnek adott interjújában azt mondja, hogy a hálapénz helyett alternatívára lenne szükség. Mert noha a hálapénz rossz, és azok fizetnek, akik a legbetegebbek és a legkiszolgáltatottabbak, ennek az eltűnése majd demotiválja az orvosokat. Mert azok az orvosok, akiknek több ezer lejes fizetés jön be stabilan a számlára, ez nem elég. Mert a hippokratészi eskü is csak jól néz ki a hatodév végén! Mert miért végezne el egy orvos egy hatodik műtétet is az ötödik után, ha fix ugyanannyi jön be neki hó végén? Na, minek? Hivatástudatból? Na, persze! 

Mondjuk bennem felmerül a kérdés, hogy mi is lenne, ha a főorvos nem maga szeretné elvégezni a hatodik sérvműtétet, hanem hagyná a rezidens orvosait is a műtőasztalhoz kerülni. Mert valamiért Vass Levente arról már nem nyilatkozik, hogy évente hány orvosit végzett fiatal szakember megy külföldre dolgozni, mert a romániai orvosok nem engedik labdába rúgni őket, nem tudnak tanulni és gyakorolni. Vass Levente javaslata továbbá az, hogy a magán- és állami szektornak jobban össze kellene dolgoznia, így biztosítani a hozzáférést mindenkinek, hogy majd mindenki ott fizessen, ahol jobban esik neki. Mi mindenképp a megoldások országa vagyunk, és erre sokan büszkék is szoktak lenni.

Orbán Viktor azt üzente…

Orbán Viktor hadat üzent az agresszív törpéknek, akik mernek avokádót enni, slimfit nadrágot hordani, és tejet tölteni a kávéjukba. Mindamellett, hogy ismét jó szoros keretek közé helyezte, hogy ki hogyan lehet igazi magyar, felkúrta a lengyelek és az új USR-vezető, Elena Lasconi agyát. Mire Ciolacu csak annyit kérdezett a sajtótól, hogy akarják-e, hogy megtiltsa Orbánnak, hogy betegye a lábát erre az ősmagyar földre? Na jó, persze nem így kérdezte, de azért ez vicces lett volna. Ennyi volt tehát az idei nagy durr, a Jóisten földi helytartója kinyilatkoztatott, majd hazament. 

Hogy miért, miben látunk problematikát az Orbán beszédben, azt Szilágyi István kollégám már megírta, így nem ismételném, tessék elolvasni az UH-n. Benne is feltevődik a kérdés, hogy mi értelme van megint elmondani ugyanazt, mint ahogy bennem is feltevődött, hogy érdemes-e ide megint beemelni a témát, és arra a következtetésre jutottam, hogy igen, érdemes és kell is. Ha nem akarunk a politikai apátia legmélyebb bugyraiba alásüllyedni, akkor igenis mindig el kell mondjuk, hogy miért és mit gondolunk másként. Még akkor is, ha ettől nem leszünk elég jó magyarok. Már hogy bizonyos diskurzusok szerint.

Újrahasznosító, bérelt automaták 

Annyira bejön nekünk a palack-visszaváltás, hogy máris leterheltük a rendszert. Merthogy a kisebb településeken, falvakban nincsenek visszaváltó automaták, így az ott élők a legközelebbi városokba cucukáztatják az összegyűjtött visszaváltani valót. És ott meg hosszú sorokban állnak, ameddig sikerül visszaváltani azokat. Most pedig jön a dobálózás, hogy pontosan kinek is lenne a felelőssége megoldani ezt a problémát. 

Városokban ugyebár a nagyobb bevásárlóközpontok beszerezték maguknak az automatáikat. Falusi kisboltoknak viszont ez egy túl nagy megerőltetés lenne, mivel egy ilyen automata 30 és 120 ezer euró között mozog. Tánczos Barna szerint a helyi önkormányzatoknak kéne kézbe venni ezt a problémát, hiszen ha megjelennek a kisebb településeken a visszaváltó gépek, akkor az máris tehermentesítené a nagyobb városok infrastruktúráját. 

Hargita megyében már el is indult egy teszt program: Csíkszentdomokos, Csíkszentkirály és Gyimesbükk önkormányzatai kibéreltek egy-egy automatát, amely majd az egész települést szolgálja ki, és Tánczos szerint az egész környezetvédelmi minisztérium azt lesi, hogy ez hogyan fog működni. Bukarest tehát most három hónapig tartja fürkésző tekintetét ezeken a székely településeken. Mindenesetre az megint kibukni látszik, hogy nagyon szépen kitalálták ezt a programot, de az apróbetűs részt nem töltötték ki rendesen. Úgyhogy azt most oldja meg az apróbetűs település, ha kell neki automata.

Jobban keresünk, mármint egyesek

A Babeș–Bolyai közgazdászai romániai béreket elemeztek és kiderült, hogy az elmúlt tíz évben szinte megháromszorozódtak a fizetéseink: 2013-ban még csak 1.579 lej volt az éves nettó átlagbér, 2023-ban már 4.584 lejnél tartunk. Az átlagbérek vásárlóereje közel a duplájára nőtt, de a 41 megye közül mindössze ötben, és Bukarestben haladja meg az átlagkereset az országos átlagot, és a többi 36 megye az átlag alatt marad. Ez magyarul annyit tesz, hogy ebben az öt megyében és Bukarestben olyan nagyok a bérek, hogy az átlagot felhúzzák a 4500 lejre, miközben a többi 36 megyében jóval az átlag alatt keresnek az emberek. 

Ezt leginkább az a példa szemlélteti a leginkább, hogy 2014-ben Hargita megyében 1.251 lej volt az átlagbér, míg Bukarestben 2.441 lej, így a kettő közötti szakadék 195 százalékot tett ki. 2024-re ez a szakadék mindössze 180 százalékosra csökkent. Némi örömre ad okot az a ténymegállapítás, hogy a bérek növekedésének a dinamikája, az üteme az elmúlt tíz év átlaga felett van. És ez megfigyelhető Hargita, Maros, Kovászna, Bihar, Máramaros, Arad és Szilágy megyékben is.

Ne legyen már tűz, babám!

Tűz ütött ki szerdán Szatmárnémetiben az éppen felújítás alatt álló Pannónia Szálló épületében. Úgy tűnik, hogy valakik belopódzhattak és egy eldobott cigarettacsikk okozhatta a tűzesetet, amit szerencsére a helyszínre érkező lánglovagok – írja a maszol.ro – sikeresen megállítottak. Kereskényi Gábor kénytelen volt felszólítani a kivitelezőt, hogy jobban biztosítsa a helyszínt. Ha már Szatmárnak ennyit kellett várnia arra, hogy a magyar kormány mozdítson valamit az omladozó épületen, nehogy már most még le is égjen?!

Alternatív diákhitel kultúrfeleségeknek?

Na vajon kinek lehet nagyobb fizetése Orbán Viktornál is? Na kinek? Hát Demeter Szilárd feleségének, Birtalan Andreának! Ha ezentúl bárkiben felmerülne a kérdés, hogy miért bukott meg minden idők legsikeresebb médiaprojektje, Erdély legnagyobb médiabirodalma, miért szüntettek meg nyomtatott lapokat és miért rúgták ki az alkalmazottak 70 százalékát, hát akkor itt a válasz. Ha nem is a teljes, de legalább egy része. Hát azért, hogy Demeterék jól habzsidőzsöljenek, és végre igazi példamutatás céljából az orrunk elé tolják, hogy ha jó helyre nyalsz, akkor bizony busás lesz a kifizetés.

A Magyar Hangnak sikerült kikérnie a Bethlen Gábor Alaphoz benyújtott elszámolásait a Médiatér Egyesületnek, amit noha rendesen megkuszáltak, hogy minél inkább értelmezhetetlen legyen, arra mégis sikerült rálátni, hogy mire költött az Egyesület 2021. július 1 és 2022. október 31. között. Innen derült ki, hogy a Médiatérben dolgozó újságírók, szerkesztők átlagos fizetése nettó 3.100 lej volt, a könyvelő és a félállású adminisztrációs titkár 6.000 lejt vitt haza havonta. Az egyesület vezetőjének, Mohácsi Árpád Lászlónak, nettó 11.700 lejes fizuja volt. És akkor ezután jön a hab a tortán, a „külföldi pénzügyi kapcsolatokért felelős menedzser” havi 25.400 lejes nettó fizetést zsebelt be, ez kicsivel több, mint 5 ezer euró, mondom azok kedvéért, akik így jobban értik. Tehát ennek a 25.400 lejnek a bruttója 43.419 lej volt, ami forintban 3,2-3,6 millát jelentett, és abban a periódusban még Orbán is csak bruttó 2,7 millát vitt haza a konyhára.

Birtalan Andreának természetesen minden diplomája és tapasztalata megvolt arra, hogy ellássa ezt a feladatkört, hiszen az ELTE Bölcsészettudományi Karán végzett, és az Előretolt Helyőrség Íróakadémia növendéke volt, első verseskötete idén januárban jelent meg. Költőként és slammerként hivatkoznak rá mindenhol.

Ennyit a Médiatérnek, annak a sok munka nélkül maradtak és annak a sok nyomtatott lapnak, amik már jóideje nem látnak nyomdafestéket, mert Birtalan Andrea és Demeter Szilárd zsebében landolt a fizetésük és a lapok nyomtatási ára. Ezek ám az igazi, nemzeti érzelmű, két lábbal a földön álló vagány fiatalok! Csak győzze őket pénzelni a magyar kormány.

Nő itthon az antiszemitizmus

Az Elie Wiesel Intézet szerint erősödött az antiszemitizmus Romániában az elmúlt évben. Az éves jelentésből, amely a 2023. májustól 2024. áprilisig terjedő időszakot fedi le, kiderül, hogy a gyűlöletkeltő üzenetek főleg az online platformokon, utcai tüntetéseken, vandál cselekmények révén terjednek, de a román vezetők is következmények nélkül hangoztattak antiszemita és holokauszttagadó üzeneteket a parlamentben, gondoljuk itt Diana Șoșoacă-ra például. Megállapították, hogy szakadék van a központi hatóságok elkötelezettsége és az antiszemitizmus visszaszorítását célzó közpolitikák helyi szintű végrehajtása között. 

A vizsgált időszakban náci jelképek kerültek fel temesvári és segesvári zsinagógák falaira, és középületekre Bukarestben és Jászvásáron. Továbbá közintézményekben szerveztek olyan rendezvényeket, amelyek a két világháború közötti román fasiszta mozgalom képviselői előtt tisztelegtek.   

Ez volt a Tilos a Bé mára, én Kiss Anna voltam, próbáljatok meg ma eggyel kevesebbet utálni, és megengedni másoknak, hogy úgy legyenek magyarok, ahogy akarnak. Akkor talán egy fokkal jobb közösségben fogunk élni. Na szevasztok.