Úgy élje meg a gyerek, mintha nem lenne gubanc a világban

Továbbra sincs plüssmackó és otthonról hozott nyunyóka, a rongybabáknak még legalább egy év kényszerpihenő jár, és a Csip-csip csóka is biztosan elmarad a hétfőtől kezdődő óvodai tanévben, de lesznek helyettük könnyen fertőtleníthető fa- és műanyag játékok, gyakori kézmosások, kötelező távolságtartás, és a szabályok lajstroma is bővül eggyel.

A higiéniai szabályokra az idei tanévben is különösen nagy hangsúlyt fektet az óvodai személyzet.

Az új szabály,

miszerint hat ezrelékes fertőzöttségi mutató fölött is nyitva tarthatnak az óvodák, mindenképpen pozitív változást jelent, vélik a megkérdezett intézményvezetők Antal Csilla, a Ficánka, Fancsali Éva, a Kipi-kopi, Koncz Melinda, az Eszterlánc és a hozzá tartozó szombatfalvi alintézmény, Lukács Kinga, a Csillagvár napközi és a városi bölcsőde igazgatója –, hiszen az online óvodai oktatás mind a gyerek, mind a szülő és az óvónők számára nehezen megvalósítható volt abban az esetben, ha be kellett zárni az intézményt.

A gyerekeknek pedig szükségük van az óvodai életre, arra, hogy folyamatosan közösségben legyenek, állítják mindannyian.

Színes, mosolygó nyilacskák segítik a gyerekeket a Csillagvár napköziotthonban, hogy a helyes irányba haladjanak, a csoportjuknak kijelölt helyen.

A tavalyi évhez hasonlóan azonban idén sem léphet be szülő az intézmény épületébe, a kötelező lázmérés után az óvoda személyzete kíséri fel a kicsiket a csoportokba, és az öltöztetésben is ők segítenek. 

Ez a szabály alaposan megnehezítette tavaly mind a szülők, mind az óvodai személyzet dolgát, jelentik ki egyöntetűen az igazgatók, de születtek végül köztes megoldások is, melyeket idén is alkalmaznak:

– Ötösével jöhetnek be a szülők a gyerekekkel negyedóránként, így nem alakul ki tömeg, és nem történik meg az sem, hogy az ajtóban egy vadidegen rángatja ki a kiscsoportos gyereket a szülő kezéből, magyarázza Koncz Melinda, milyen megoldáshoz folyamodtak az Eszterlánc napköziotthonban, amihez a pedagógusok leleményessége is társult: „meséket mondtak a csoportokban, melyekben a gyerekek voltak a hősök, amiért be tudtak a szüleik nélkül jönni az intézménybe. A kicsik pedig büszkék voltak magukra, hogy egyedül vették az akadályt” – meséli az intézményvezető.

Csak semmi plüssjáték és rongybaba

– ők most ki vannak iktatva a csoportból, ahogy a labdajátékok és az érintéssel járó közösségi játékok is – mondja Lukács Kinga, a Csillagvár napköziotthon igazgatója. Helyettük a műanyagból vagy fából készült játékok kerültek előtérbe és minden olyan eszköz, ami könnyen fertőtleníthető. Noha a játékok tisztítását az óvodai személyzet végzi, a gyerekek is szívesen kivették belőle a részüket, hiszen újdonság volt számukra, hogy a nap végén letörülgethetik kedvenc játékaikat az óvó néni felügyeletével, meséli az igazgató.

A Kipi-kopi napköziotthonban a játékok folyamatos tisztántartását úgy oldják meg, hogy két külön dobozba gyűjtik a játékeszközöket: egyikbe az aznap használtak, míg egy másikba a már fertőtlenített játékok kerülnek, de olyan intézmény is van, ahol a poharakat és csészéket is lecserélték: helyettük saját kulacsuk van a gyerekeknek az Eszterláncban, és a kézimunka kellékeiket is külön doboz őrzi.

Bár nincs Csip-csip csóka és labdajáték, 

mivel a járványügyi szabályok miatt a közösségi játékokat is át kellett szervezni, van helyettük több olyan foglalkozás az óvoda udvarán, melyek kevesebb testi kontaktussal járnak, és egymástól távolabb tudnak lenni a gyerekek. Ám nem így a szabad játék esetében:

– Nehéz betartani a távolságtartást az óvodában, ahol a kisgyereknek szocializálódnia kell. Elképzelhetetlen az, hogy a szabad játék időszakában úgy tudjanak lenni, hogy közben betartják a másfél méteres távolságot és nem játszanak egymással – mondja Fancsali Éva, a Kipi-kopi napközi igazgatója, és ebben a megkérdezett intézményvezetők mindegyike egyetért, ahogy abban is, hogy az elmúlt időszaknak pozitív hozadéka is volt: hamarabb önállósultak a gyerekek.

– Mivel a szülőknek nem szabad, egyedül jöttek be reggel a kicsik a hátizsákjukkal az épületbe, megtanultak köszönni: „jó reggelt, csókolom óvó néni”, majd megkeresték a folyosót, saját csoportjukat. Most nem sürgette őket az, hogy a szülő késik el a munkából, ehelyett saját tempójukban, ahogy tudtak, átöltöztek, a dada néni pedig segített nekik összefogni a ruhákat.

Tulajdonképpen ez már két és fél hónap után nagyon szépen kialakult bennük. Ügyesen csinálták a gyerekek – sorolja az előnyöket Lukács Kinga igazgató.

Van, ami nem változik, noha kellene

Nagy problémát jelent az évek óta fennálló személyzethiány, jelzik mindannyian a megkérdezett napközi vezetők, és emiatt aggódnak a leginkább az induló tanévben. 

Tizenegy csoport, kétszáztíz gyerek, három épület, mindössze három dajkával, takarító személyzet nélkül – vázolja a helyzetet Antal Csilla intézményvezető, hozzátéve, nemcsak a város, hanem az egész megye szintjén problémát jelent a dajkahiány. A koronavírusjárvány óta pedig a dada nénik szerepköre is megváltozott: legtöbb idejüket takarítással és fertőtlenítéssel töltik, emiatt pedig túlterheltek.

Ugyanez a helyzet állt fenn az Eszterlánc és a Kipi-kopi napköziotthonokban is, de a Csillagvárban sem jobb a helyzet, ahol százkilencven gyerekre csupán hat dajka jut, holott a normák szerint minden csoportnak járna. 

Az egészségügyi személyzet esetében sincs másképp, ott is hiányosságok vannak: a legtöbb napközinek egy asszisztens jut két épületre, annak ellenére, hogy a rendelet szerint minden óvodában lennie kell egy egészségügyi személyzetnek, váltó asszisztenssel együtt.

– Mivel az óvoda nem csak oktatási intézmény, hanem itt gondozás és nevelés is folyik, ez egy fájó pont, hogy nagyon kevés a kisegítő személyzet, főként, amikor a legnagyobb szükség lenne rá: egy koronavírus-járványban, amikor a pedagógusok számára az jelenti a kihívást, hogy „úgy éljék meg a gyerekek a mindennapokat, mintha nem lenne olyan nagy gubanc a világban” – összegez Koncz Melinda napköziotthon-vezető.

Higgadtság, türelem és partnerség

– ezeket sorolták fel a megkérdezett intézményvezetők akkor, amikor arra kértem, fogalmazzák meg tanácsukat a szülőknek az új tanévre. Volt, aki azt tanácsolta, hogy amennyiben lehet, a gyerek napi szinten látogassa az intézményt, más arra kérte a szülőket, hogy próbáljanak meg közreműködni, és higgyék el, hogy az óvodai személyzetnek is éppolyan nehéz, mint a családoknak. Egy másik tanács szerint pedig bízzanak a választott intézményben és személyzetben, akiknek átadják gyerekeiket, hiszen a jó kapcsolat és a kölcsönös bizalom az, ami segít abban, hogy a gyerekek a megfelelő fejlesztésben részesüljenek.