Tudom, hogy nincs bocsánat

46 éves vagyok. Alkoholista. Csak túlzottan fontos számomra a tiszta ész. És a sört is utálom. Ezért nem iszom rendesen. Inkább futok.

A szerző fotója.

Punk is vagyok. Csak beszari. Ezért inkább jazzt hallgatok. És anarchista is vagyok. Csak lusta a romboláshoz és gyáva a konfrontációhoz. De ezt öniróniába csomagolt cinizmussal és blazírtsággal leplezem.

Ha valaki megkérdezné, hogy így képzeltem-e tizenévesen a jövőt egy bentlakás zuhanyzójában gitározgatva a pajtikkal, akkor elég nagy hazugság lenne, ha azt mondanám, hogy igen. De az sem lenne igaz, ha azt mondanám, hogy nem. Mert bár nem tudtam, hogy mit szeretnék, de azt tudtam, hogy azt fogok csinálni, amit akarok, és úgy, ahogy én akarom.

Többnyire így is volt.

A cikk az előfizetőink számára folytatódik!

Ne maradj le a végéről! Már havi 15 lejért elolvashatod a cikkeink legjavát. Fektess be te is a szabadságba!