Rajzolta: May Linn Clement / dagogtid.no

Korábban is foglalkoztunk azzal, hogy Trump békét ígért a kampányban, de csak káoszt tud adni. 

Ez meglátszott az amerikai tőzsde esésén is, és a fogyasztói hangulaton is kezdett látszani, két és fél éves mélypontra esett a Michigan Egyetem fogyasztói hangulatindexe. Hacsak nem csap a környezete a kezére, Trump kaotikus, folyton változó ígéretei és fenyegetései hamarosan a világgazdaságon is meg fognak látszani.

De a gazdaság csak egy a sok okozott probléma közül. 

Három nagyobb eseményt nézzünk meg: 

• J. D. Vance alelnök Oroszország helyett Európát nevezte biztonsági kockázatnak februárban Münchenben, 
• majd a hírhedt Zelenszkij fogadtatás Washingtonban február végén, 
• és végül a március eleji ötnapos katonai segély és hírszerzés leállítás, amely megnehezítette Ukrajna védelmét.

Úgy tűnhet, ezek csak Ukrajnára korlátozódó dolgok. 

De az üzenet világos volt Európa és a világ számára, még akkor is, ha nem feltétlen akarták minden elemét elérni a Trump adminisztráció tagjai. Mégpedig az, hogy a mai 

Amerika pillanatok alatt a szövetségesei ellen fordulhat. 

A mostani adminisztráció nem fűz különösebben erős szálakat más országokkal csak azért, mert azok is demokráciák. Sőt. 

Az Amerikánál jobban teljesítő demokráciák még zavarják is a Vance körüli csoportot az adminisztrációban ideológiai és kisebb részt gazdasági alapon. 

Bár folyamatosan tranzakcionálisként jellemzik Trumpot, igazából a pénz nem garancia semmire: Zelenszkijt kirúgták a Fehér Házból, nem várták meg, hogy aláírná-e az egyébként eléggé kizsigerelő ásványkincs-szerződést, és Tajvan ellen is vámokkal fenyegetett Trump, annak ellenére, hogy milliárdos befektetéseket visz Amerikába. Ha Tajvan tovább pumpál pénzt az amerikai csipgyártásba, azzal hosszú távon csak Amerikát gazdagítja, és megfosztja önmagát attól a stratégiai erőforrástól, ami miatt ma még reménykedhet amerikai segítségben, ha Kína elkezdi az inváziót ellene.

Ők gyártották, ők kapcsolják le?

Úgy néz ki, hogy amíg Trump erősebb nyomást akart gyakorolni az ukránokra, addig az amerikai fegyverek működése sem volt felhőtlen. Egyesek szerint lekapcsolhattak rendszereket az amerikaiak, más források szerint csak a koordinátákat nem adták át a HIMARS-oknak.

De végső soron az az eddig rettegett probléma mászott elő a szőnyeg alól,  hogy az amerikai fegyver, amire az európai országok elég nagy mennyiségben költenek, igazából nem védelmet jelent, hanem biztonsági kockázatot.

Egyetlen ország sem teheti meg, hogy az F-35-ös repülői, a légvédelme, a HIMARS rakétatüzérségi eszközei egy gombnyomással lekapcsolhatóak legyenek úgy, hogy abba semmi beleszólása nincs (a modernebb eszközök erősen függnek a szoftverektől, az pedig az eredeti eladótól). Főleg nem Oroszországgal határos országok, amelyek fölött Trump (vagy bármely következő amerikai elnök) különalkukat köthet az oroszokkal.

A csillagok háborúznak

Nem segített ezen az sem, hogy tizedikén Elon Musk a lengyel külügyminiszterrel, Radosław Sikorskival is twitteres szóváltásba keveredett a Starlink szatelites internetszolgáltató esetleges lekapcsolása miatt.

Musk ugyanis arról posztolt, hogy ha lekapcsolná a Starlinket, akkor összeomlana az ukrán védelem, amire SIkorski finoman jelezte, hogy a lengyelek 50 millió dollárt fizetnek évente, hogy a Starlinkek működjenek Ukrajnában, és ha nem megbízható a szolgáltatás, akkor más opció után kell nézniük. Innentől az amerikai fél mélyebbre süllyedt, nem is részletezzük. 

Nem vásárolsz magadnak biztonságot

De a következtetés világos Japántól Nagy-Britanniáig: hiába költ Lengyelország egészen kolosszális 60 milliárd dollárt amerikai fegyverekre, ezzel egyáltalán nem vásárolt magának biztonságot. Ahogy senki más sem.

Innentől pedig logikus az európai válasz, hogy ha Amerika se ingyen, se pénzért nem véd meg, akkor miért is vennénk drága és megbízhatatlan amerikai fegyvert, miközben az európai gyárak meg kapacitáson alul működnek. 

Lőpor rovatunkban az orosz-ukrán háború eseményeiről töröljük le a port.

Ráadásul, ha Amerikai vámháborút kezd velünk, akkor annál inkább szükség lesz minden, a kontinensen befektetett eurócentre. És amilyen szomorú ez a helyzet, Európa még mindig fényévekkel jobb helyzetben van, mint a Kínához közel fekvő demokráciák. 

Az Ukrajnát kizsigerelő amerikai ásványkincses szerződés üzenete az olyan veszélyeztetett országok számára, mint Tajvan: hogyha támadás alá kerülsz, mi elvesszük a maradék vagyonodat is, és nem segítünk túlélni. Japán, Dél-Korea hirtelen újra kell hogy értékelje, a hadserege mennyire áll készen, mennyire függ az amerikai fegyverektől, és az atombombára mennyire lesz szüksége a jövőben a puszta túléléshez, illetve szuverenitása megőrzéséhez. 

Putyin oldaláról mindez

Putyin azt látja, hogy az orosz gazdaság kezdte megérezni a szankciókat, és hirtelen Amerika szinte a segítségére siet azzal, hogy el sem kezdődtek a tárgyalások, és már arról beszélnek az amerikaiak, hogy Ukrajnának le kell mondania területekről, nem lesz soha NATO-tag. Sőt, kicsivel később harctéri előnyt adnak az oroszoknak azzal, hogy lekapcsolnak Ukrajnának adott hírszerzést és fegyvereket, amire válaszull az oroszok gond nélkül bombázhattak újra civileket. 

Ha még a tárgyalás elkezdése előtt ennyi, úgymond ingyen segítséget kap Putyin, akkor felmerül a kérdés: miért ne fokozza a támadásokat az orosz fél, hogy majd felkínálja az enyhítést mint engedményt, ha arra van szükség? Miért ne húzza az időt a tárgyalásokon, ha látja, hogy Trump bármit elenged nekik a mihamarabbi tűzszünetért? Miért állna le most, a siker kapujában?

Az orosz fél nem azért indított háborút, nem azért vesztett sok százezer embert, szenvedett el gazdasági nehézségeket, hogy most Amerika eldöntse helyette, hogy mikor és hogyan lesz fegyverszünet.