FOTÓK: Egyed Ufó Zoltán és Gál Előd
Egy új nyelv elsajátítása egy másik kultúra és világszemlélet megismerését jelenti, de mi van akkor, ha a nyelvtanulás kín, kényszer, káromkodás?
Az uh.ro által szervezett beszélgetés-sorozat, az Alibi legelső alkalmán Székelyudvarhely, és egyben Székelyföld egyik legégetőbb, múltat, jelent és jövőt érintő problémájáról, a román nyelvtudás és nyelvtanulás deficitjeiről tartott előadást Egyed Gergely romántanár, november 27-én a Zsebben.
Lemaradtál róla? Iratkozz fel itt a hírlevelünkre, és a következők alkalommal biztos, hogy időben értesülni fogsz a rendezvényeinkről!
Edit házigazdaként a beszélgetés felvezetőjét egy amúgy kedves, vicces Caragiale-részlettel indítja, románul; a sűrűn lefoglalt Zseb felső részéről veszem észre, hogy egy középkorú férfi szemei kikerekednek, amikor meghallja a főszerkesztőt:
– Most ez románul lesz?
Később ez az úr fogja megkérdezni Gergelytől – aki a Vitamag tanfolyamok romántanára –, hogy felnőttoktatással is foglalkoznak-e, ugyanis a többségi nyelv nem-birtoklása nem csupán az iskolásoknak jelent kihívást, a munkaerőpiacon is hatalmas hiányként tátong.
„– Scuipă-l, să nu mi-l deochi!
Maiorul şi-a fumat ţigareta până la carton. Apoi se repede la mingea pe care i-am adus-o eu şi-ncepe s-o trântească. Mingea sare până la policandrul din tavanul salonului, unde turbură grozav liniştea ciucurilor de cristal.
– Ionel! astâmpără-te, mamă! Ai să spargi ceva… Vrei să mă superi? vrei să moară mama?” – Ion Luca Caragiale: Vizită…
Edit, mint a felolvasás után kifejti, anyaként kudarcnak élte meg azt a pillanatot, amikor az 1901-ben megjelent Vizită… számára is ismeretlen, archaikus vagy a köznyelvben ritkán előforduló szavaival kellett házi feladatot írjon akkor ötödikes lányával. Harminc évvel ezelőtt, édesapjával ő pontosan így tanulta a román irodalom neves alkotójának D-l Goe című karcolatát, csak akkor még reménykedett abban, hogy majd az ő gyereke más tanterv szerint tanulhat. A 2017-ben bevezetett új tanterv, mely alapján a kisebbségek idegen nyelvként tanulhatják a románt, nem hozott változást. A szerző, a módszer és az eredménytelen nyelvoktatás maradt.
Egyed Gergely felvázolja a román nyelvoktatás kudarcának okait.
Szerinte a nyelvtan nemhogy fölösleges, káros.
A gyerekek nem a nyelvtan tanulása által, hanem annak ellenére sajátítják el a nyelvet, ha ez egyáltalán sikerül.
A nyelvtanulás és a nyelv elsajátítás közötti különbségeket mutatja be. Úgy gondolja, hogy a nyelvoktatással az a probléma, hogy tantárgyként kezelik a nyelvet és tanítani akarják. És a nyelvből amit kényelmesen tanítani lehet, leadni lehet, az a nyelvtan. De a nyelvet elsajátítani kell nem tanulni, ennél fogva tanítani sem lehet. A tanár a diák segítője a nyelvtanulási folyamatban.