Nem szeretnéd, mégis igent mondasz. Nem akarod, mégis megteszed. Képtelen vagy nemet mondani. Sőt, akkor is teljesíteni akarsz, ha nem kérnek meg rá, vagy nem várják el tőled. Mindig jobbra és többre törekszel. Ismerős az érzés? Mások kedvére tenni, mások elvárásainak megfelelni, más felelősségét átvállalni, azon pörögni, hogy elég jó vagy-e, jól csinálod-e, fárasztó tud lenni, épp ezért, jó, ha tudod, hol van az egészséges határ: mi az, ami már megfelelési kényszernek számít, hol van az a pont, ahol áldozattá válsz?
Már gyerekként mindenki megtanulja,
hogy vannak szabályok, amiket be kell tartani. Rájön, ha megfelel a szülőknek, jó jegyet kap az iskolában, jól viselkedik, nem lázad, ha csendben van, akkor „jó” gyereknek címkézik őt.
Később pedig nap mint nap tucatnyi elvárással találja szembe magát a családban, munkahelyen, baráti körben, társadalomban. A többiek pedig megszokják, hogy vele mindent lehet, ő az, aki a munkában mindent elvállal, még azt is, ami nem az ő dolga, ő az, aki a családban mindent megcsinál, ő az, aki sok mindent eltűr. Így nehezen tolerálják, ha mégis határokat húz, ki meri fejezni, ha valami nem tetszik neki.
Közben az egyén meg fél. Fél, hogy mások elhúzódnak tőle, megharagszanak, ha kifejezi vágyait, elmondja véleményét. Fél, hogy elveszíti más emberek szeretetét, az elismerését, barátságát. Fél a magánytól, attól, hogy mi történik, ha eltávolodnak tőle. Az önbizalma is kevés, hiszen nehezen hiszi el, hogy őt önmagáért szerethetik, úgy gondolja, sokkal inkább azért kedvelik, ha tökéletesen megcsinál valamit, kiszolgál másokat, bizonyít. Ezért próbál mindenben a tökéletességre törekedni.
A másokhoz való igazodásban vagy megfelelésben
van egy egészséges mérce,
de amikor már valaki nem veszi figyelembe a saját igényeit, csupán a másiknak akar megfelelni, a másikhoz próbál idomulni, megpróbál mindenben egyetérteni vele, bizonyítani neki, de közben legbelül haragszik másokra és magára is, az már kóros.
Nagy ára van, ha valaki mindenáron meg akar felelni: azt is eredményezheti, hogy egyszer csak kitör, időről időre „összeomlik”, ilyenkor értetlenül állnak az emberek körülötte, hogy miért nem fejezte ki hamarabb gondolatait vagy meglepődnek, mondván „nem ilyennek ismertük”. Emellett csökken az önbizalma, kétségbeesik, kérdéseket tesz fel magának, hogy miért használják ki az emberek, elveszti önmagát. Megjelenik az önvád, önmarcangolás, a fájdalom is, a görcsös igyekezet. A stressz és szorongás következtében pedig könnyen kialakulhatnak fizikai tünetek, például gyomorpanaszok, erős szívdobogás, légzési nehézségek.
Mit tehetünk, ha
megfelelési kényszerrel, a „nem vagyok elég jó érzéssel”, ha határtartási problémákkal küzdünk?
Nem könnyű kialakult szokásokon, viselkedésen változtatni, de a lelki egészség miatt ez elengedhetetlen lépés. Nem biztos, könnyű lesz: megtörténhet, ha kiállsz magadért, elveszítesz embereket, barátokat és konfliktusaid lesznek, de minden könnyebb lesz később. Az első lépések nehezek lesznek, de ha bátorságod van kiállni magadért, akkor ez meghozza a gyümölcsét.
Az önismeret fejlesztése fontos folyamat a megfelelési kényszer leküzdése és az önbizalomnövelés útján, közben rájöhetsz, hogy milyen következményei vannak az állandó megfelelésnek, milyen sérüléseket okoz, milyen negatív színezetű érzéseket kelt, és arra is ráeszmélsz, hogyan tudod kifejezni a vágyaidat, kéréseidet, hogy meg is hallják azokat.
A jó emberismeret sem jön rosszul, hiszen sokat segíthet, ha rá tudsz jönni, ki az, aki ki akar használni, ki az, aki a határaidat meg akarja sérteni, ki az, aki manipulálni akar.
Ha pedig úgy érzed, jól jönne egy társ, aki segít visszavezetni önmagadhoz, amelynek következtében jobban tudod érvényesíteni magadat, jobb lesz az önbecsülésed, helyreállnak saját egészséges határaid, akkor fordulj bizalommal egy pszichológushoz vagy mentálhigiénés szakemberhez, és kérd az ő segítségét.
