Az idei tavasszal érkező Fedila Mohamed marad, hisz aktív szerződése van, fotó: GÁL ELŐD.

Kik maradnak, kik mennek a játékosok közül? Mekkora lesz a VSK kézilabdacsapatánk költségvetése a következő, másodosztályos szezonban? Mit tehet a vezetőség annak érdekében, hogy egy újabb feljutás esetén, néhány hónappal később ne arról kelljen beszélnünk, hogy miért nem tudtunk ismét bent maradni? – ezekkel a kérdésekkel kerestem a Városi Sportklub vezetőségét, Mestert Zoltánt és Győri Istvánt.

Még nincsenek végleges számaink – mondják, amikor elsőízben a költségvetésre kérdezek rá, erről azután fognak egyeztetni a városvezetéssel, miután összeállt azoknak a játékosoknak a listája, akik a jövőben is magukra húzzák a csapat mezét. Jelenleg folynak a játékosokkal való tárgyalások.

Ami biztos, hogy tavaly egy 27 tagú kerete volt az együttesnek, hiszen első- és másodosztályos csapatot is kellett versenyeztetniük, mint minden Bölények Ligája résztvevőnek. Idén csupán a másodosztályban szerepel a VSK, így mindenképpen szükség van a keret csökkentésére 15-16 főig, így ez nem vetít előre akkora fizetési költséget, és így akkora költségvetést sem, mint a tavalyi 2.9 millió lejes – árulja el Mester, aki szerint a kiszállások, játékvezetői díjak nagyon elszálltak az elsőosztályban, ezek is kisebbek lesznek a második vonalban.

A 2,9 millióból 1,2 millió fix költség: játékvezetői díjak, kiszállások, terembérek, és a többi jut fizetésekre. Ha lenne többlet, azt mind a fizetésekre költhetnék, ami így erősebb keretet is jelenthetne, de a tavalyi költségvetés „egyszerűen

ennyire elég”.

Mit kell lehet tenni, hogy ha 1 év múlva visszajutunk, az idény végére ne találjuk ugyanitt magunkat? – kérdezem.

„Amit a legnagyobb problémának látok, hogy a feljutó csapatok későn tudják meg, hogy mire lesz elegendő a költségvetésük és lemaradnak az igazolási piacról. A most feljutó Kolozsvár és Segesvár, ha időben nem erősítették meg a keretüket, most, amit a piacon találnak, azzal már nem lesz esélyük bent maradni. Így jártunk mi is tavaly. Ezért most egy kétéves periódusra tervezünk. Ha a félszezonnál látjuk, hogy feljutunk, és megvan az anyagi háttér, már elkezdjük megerősíteni a csapatot. Az is fog segíteni, hogy ezzel a társasággal már megjártuk az elsőosztályt, és ez a tapasztalat nem fog elveszni” – válaszolja Mester, aki azt azért még egyszer kihangsúlyozza, hogy ezzel a költségvetéssel nem lehet bent maradni. A tabellán előttünk végző csapatok szinte a duplájával működnek, nem beszélve a bajnokság első fertályáról, így, ha sikerül a cél, újra feljutni, növelni kell az anyagiakat is, erről fognak majd egyeztetni a városvezetéssel, ahogy a másodosztályos költségvetésről is.

Hogy van-e esetleges hajlandóság, még nem tudják, az eddigi egyeztetések pozitívak voltak, de azt hozzáteszi Mester, hogy vissza kell szerezni a támogatókat is, akik „odalettek” az SZKC megszűnése után, és „most sem jobb sokkal a helyzet”. A 2.9 milliós költségvetésből körülbelül 20 százalékot tesznek ki a támogatók, árulja el, és ígéretet tesz, hogy amint összeáll a másodosztályos költségvetésük, tételesen bemutatja azt.

A többi csapathoz mérten kis költségvetés ellenére úgy érzi sikerült megteremteni az előző években az anyagi biztonságot, amihez az kellett, hogy ne tervezzék túl magukat, és így ne hagyják adósságban a klubot, ami a román bajnokságban elmondásuk szerint hagyomány. „Ez egy bevett szokás, hogy 1-1 klubnál 4-5 hónappal el vannak maradva a fizetések. Az elmúlt években az udvarhelyi kézilabdázásban is volt egy anyagi bizonytalanság, most arra törekedtünk, hogy ez megszűnjön, és ezt a játékosok is érezzék. Lehetett volna igazolni 6 ezer euróért is játékost, de éppen ezért nem tettük” – magyarázza. Ha a városvezetés pozitívan áll hozzájuk, egy

olyan keretet szeretnének

már most együtt tartani, amellyel reális cél lenne az, hogy rögtön a következő szezonban kiharcolják a feljutást, és év közben elkezdhetik erősíteni annyira ezt a csapatot, hogy amikor újra elsőosztályban játszhatnak, legyen ugyanígy reális cél a bennmaradás is. „A beszélgetés már elindult, most azt nézzük meg, hogy melyik játékosokat kell, és szeretnénk megtartani, és ennek fejében alakul ki majd a költségvetés, ami nyilván nem lesz akkora, mint az elmúlt szezonban” – magyarázza Mester.

Ottjártamkor is egyre-másra fordulnak meg a játékosok, most van az az időszak, amikor mindenkivel leülnek tárgyalni. A vezetők elmondják, hogy jövőre is Sipos Lóránt vezetőedzővel számolnak, őt kérték meg, hogy állítsa össze azt a keretet, amivel szeretne dolgozni, és amivel ki lehet vívni újra a feljutást, majd megalapozni azt a csapatot, amivel bent is lehet maradni az elsőosztályos bajnokságban, a Bölények Ligájában.

Az már bizonyos, hogy a szezon elején érkező kubai beálló, Claudio Leandro Ramos Madrigal távozik, vele úgy szólt az egyezség, hogy bennmaradás esetén újratárgyalják a szerződését, de nem sikerült bent maradni. Az sem titok, hogy Milosevicnek lejár a szerződése, ezt nem is szeretnék meghosszabbítani, így tőle is búcsúzik a klub.

A másik két külföldi légióst – az angolai Feliciano Couveirót, és az algír Mohamed Fedilát – kétéves szerződés köti, így maradnak az együttesnél, mivel meg is vannak elégedve a játékukkal. Győri szerint Fedilából még többet ki lehet és ki kell hozni, mivel a katari bajnokság korán leállt, és a vízumproblémái miatt igen későn tudott csatlakozni az udvarhelyiekhez, játék és éles meccsek nélkül töltött hónapokat. „Felicianóval könnyebb lett a kommunikáció?” – kérdezem a vezetőséget, mert okozott némi problémát, hogy az angolai játékos csupán portugálul beszél. „Ő és Claudio is jártak román órákra, a román volt az, amit mindenki ért a csapatban, hiszen román ajkú játékosok is vannak, kezdett beilleszkedni” – nyugtat meg Mester.

A két idegenlégióson kívül a csapat egyik húzóembere, Dedu maradása sem biztos, mivel jó szezont futott, és nagyon sok érdeklődő van, „rácuppantak a csapatok”, amelyekkel anyagilag nehéz felvenni a versenyt. A múlt szezonban egyébként is csak a fizetése egy részét állta az udvarhelyi klub, a másik részét az őt kölcsönadó temesvári csapat fizette, de mivel lejárt a szerződése, ez a lehetőség már nem adott, így a maradása érdekében biztosan a zsebébe kellene, hogy nyúljon a VSK. „50-50 százalék” – jegyzi meg Győri, majd így folytatja: „jól érezte magát, itt húzóemberként kapott lehetőséget, szereti a várost, az embereket, de nyilván neki a fizetés, és az elsőosztály hatalmas motivációval bír” – sorolták Dedu pro- és kontraérveit.

Jó hír, hogy Varró Lajos és Putnoky Szabolcs esetében már történt egy szóbeli egyezség a maradásról, most következik a szerződéskötés. Ugyanígy most folynak az egyeztetések a VSK két rutinos játékosával, Komporály Attila csapatkapitánnyal és Ferenczy Botonddal, akik közül utóbbinak kérdésesebb a helyzete. „Már az előző évben tudatta a szándékát, hogy ez az utolsó éve” – ecsetelte Győri.

Katona Tamással évközben már szerződést hosszabbítottak, Szász Előd maradása is valószínű, ugyanígy Csibié is, Jére kérdéses, egyáltalán az is, hogy a kézilabda mellett marad-e. A szezon elején már lesérült, nem úgy gyógyult, ahogy ütemeztek, egy rosszul sikerül szezon volt számára – teszi hozzá Mester, megjegyezve, hogy biztosan lesznek fiatalok is az újuló keretben, például a nemrégiben a magyar válogatottban bemutatkozó Lőrincz Botond és Geréb Zalán.