Fotó: SZABÓ KÁROLY
Elhunyt Székelyudvarhely és a Székelyudvarhelyi Városi Kórház életének egyik meghatározó főorvosa, egykori aligazgatója, dr. Balla Árpád – számol be róla Facebook-oldalán az intézmény, amely bejegyzésében együttérzését fejezi ki a gyermekgyógyász főorvos gyászoló szeretteivel.
Balla Árpád
1932. április 18-án született Brassóban, szülei csíki székelyek voltak. Orvosi tanulmányait Marosvásárhelyen, az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem Gyermekgyógyászati Karán 1957-ben érdemoklevéllel végezte el, Bukarestben védte meg disszertációját 1978-ban, majd 1979-ben megkapta az orvostudományi doktori diplomát. Felesége, Balla Melinda, nyugalmazott főgyógyszerész révén Barótra került, ahol 1957-től körorvos volt, majd 1960-tól nyugdíjba vonulásáig a székelyudvarhelyi kórházban, főként annak gyermekosztályán dolgozott.
Nyugdíjba vonulása után 2013 januárjáig gyermekgyógyászati magánrendelőjében gyógyított. A kórház vezető főorvosa, majd aligazgatója, később Hargita megye gyermekgyógyász-főorvosa, a székelyudvarhelyi egészségügyi líceum tanára és igazgatója volt. Számtalan tudományos dolgozatot készített a székelyudvarhelyi gyermekközösség egészségügyi adataiból merítkezve, illetve több tudományos társaság tagja is volt, ezek közé sorolható a Magyar Tudományos Akadémia, a Román Gyermekgyógyász Társaság, a Magyar Orvosok Nemzetközi Akadémiája, a Magyar Egészségügyi Társaság, illetve ő a Pápai Páriz Ferenc Alapítvány létrehozója.
Több generáció gyermekeinek doktor bácsija
volt. Szakértelme, hozzáértése, kedvessége meghatározta munkáját. Szigorúsága humorral, határozottsága nagy tudással párosult – fogalmaz bejegyzésében a kórház a gyermekorvosról, akit 2010-ben Udvarhely legprímább orvosának választottak, majd 2016-ban a Hargita Megyei Közegészségügyi Igazgatóság tüntette ki kiemelkedő munkásságáért.
Ahogy akkor írták róla, az örökké mosolygó professzor, családjának és munkatársainak köszönte, hogy ennyi eredményt elért. Úgy vallotta, hogy 1982-től a székelyudvarhelyi kórház gyermekosztályának tevékenységét úgy szervezték meg és úgy dolgoztak, hogy nem a betegséget, hanem a beteget kezelték.
Mi ezen a napon ezt is köszönjük neki, és kívánjuk, hogy pihenése legyen csendes!