A szerző felvételei.

Emlékszel még az Erdélyi Magyar Szövetség (EMSZ) udvarhelyi szervezetének ígéretére? Tudod, arra, hogy a választások előtt két héttel érkeznek a programjukkal. Nos, szűk két héttel a nagy nap előtt kikerültek a fehér-fekete-piros plakátok, megteltek a postaládák, előállt az EMSZ és polgármesterjelöltjük, Ember Attila az ígéretekkel. Megnéztük, mit kínál a szavazatokért cserébe a szövetség.

Előbb lássuk, mire vállalkoznak!

Tisztában vannak a város nehézségeivel, a hiteltörlesztés velejárójával – írják a nyomtatvány bevezetésében, éppen ezért csak olyan dolgokat ígérnek, amelyeket meg tudnak valósítani a következő mandátumban, állítják.

A tizenkét tanácsosjelölthöz tizenkét pontot soroltak fel – látni fogjuk majd alább, hogy a tizenkettő nem éppen takarja a valóságot, van az tizennyolc is –, azt nem tudjuk, hogy a sorrend a prioritásaikat is tükrözi-e, magyarázat híján mi úgy vesszük.

Legyen minden jó!

Az első pont: „Helyre fogjuk állítani Székelyudvarhely közhangulatát, amelynek kiindulópontja a Városházán uralkodó jelenlegi hangulat javítása.” Itt csak arra az egy kérdésre bírunk gondolni, hogy vajon, ha nyernek, hogyan fogják megmérni a közhangulatot. Számolnak-e azzal, hogy bár valóban az ember lakhelye hatással van a hangulatára, de sok egyéb is, amire egy polgármesternek és az önkormányzatnak semmi vagy kevés ráhatása van, például az ország állapota, háború a szomszédban, egy világjárvány, a családi és anyagi helyzet?

Másik kérdés: vajon készítettek-e reprezentatív felmérést arról, hogy valóban rossz-e jelenleg a közhangulat? – csak egy tipp, de egy felmérésből esetleg valódi következtetéseket lehetne levonni. Ez így most csak egy NSFMJ ígéret, azaz nesze semmi fogd meg jól. De ne legyen igazunk, négy év múlva folyvást nevetve lássuk egymást.

50-et a pirosra?

A következő pont arról szól, hogy a Szejkén rendbehozzák a szabadtéri színpadot, az elhanyagolt strandot, illetve a gyógyfürdőt, akkor is ha befektetők kellenek hozzá. A városi strandot élményparkhoz hasonló eszközökkel szerelik fel. Az első gondolatunk, hogy ha a szejkei fejlesztéseket egy kalap alá vesszük, akkor is két pont van egybevonva. A második, hogy vagányabb Szejkét és városi strandot ígér más is, sőt még extrábbat is a fentieknél, miben más hát, mitől jobb az EMSZ ajánlata? Ez egy verseny, a téteket pedig most kellene megtenni!

A város területeiből elkülönítenek és építkezésre alkalmassá tesznek (közművesítenek) egy legalább 50 lakóház építésére alkalmas területet. Parcellázzák a telkeket és jutányos áron bérbe adják az építkezni kívánó fiatal családoknak pályázati kiírás alapján – áll a harmadik pontban. Ez lenne vajon a fiatalok hazacsalását/itthontartását eredményező ígérete a Szövetségnek? Én mint fiatal elárulok valamit: a telekvásárláshoz is pénz kell, még ha jutányos is az ár, illetve az építkezéshez is pénz kell. Pénzhez meg munkahely, amiből – főleg azokból, amik annyit fizetnek, hogy otthont építsen az ember – nincs éppenséggel olyan sok. Inkább ezt kellene ígérni, vagy legalább valami jó hitelopciót.

Miért nem vagy elég jó?

Itt van nekünk még az, hogy nagyobb támogatást nyújtanak a sportkluboknak, főként azoknak, amelyek kiemelkedő eredményt nyújtottak már eddig is. Valamint különös figyelmet fordítanak az asszisztensképzés infrastrukturális problémáinak megoldására, a palliatív gondozás, idősek, betegek otthongodnozására. Az első gond itt is az, hogy sikerült több pontot is egy kalap alá venni, rég elúszott már a tizenkettő, de nem csak ezzel van problémánk. Szedjük szét:

Miért kapnak főként azok a sportklubok nagyobb támogatást, amelyek jobban teljesítenek? Mi lesz azokkal a sportokkal, sportolókkal, akiket pont az tart vissza a kiemelkedéstől, hogy több pénz jöjjön a város kasszából? Megvárjuk, míg jobbak lesznek?

Hogyan akarják megoldani az asszisztensképzés infrastrukturális problémáit? A tanácsosjelöltek között van Péter Edit Rozália, aki saját bevallása szerint 27 éve dolgozik az intézményben, biztosan lennének konkrétabb javaslatai. Az, hogy több figyelmet fordítanak a palliatív gondozásra, illetve az idősek, betegek otthoni gondozására, sem mond sokat, illetve a teljes programban csak itt jelennek meg az idősek.

Az ötödikként szereplő pontban azt ígérik, hogy támogatják a székelyudvarhelyi gazdákat. A sok, négyévente elhangzó ígéret helyett valós megoldásokat kínálnak. De mi lenne a valós megoldás? Pályázatok? Pénz? Képzések? Fórumok? Ez ebben a formában pont egy négyévente elhangzó ígéret volt.

Van egy ilyen is, hogy visszaállítják a részvételi költségvetést, ami alapján a városlakók dönthetnek bizonyos városi fejlesztésekről, ezt a pontot a javukra írjuk.

Mennyibe neked a kultúra?

Itt van még nekünk az Udvarhely Kártya bevezetése, ami kedvezményeket biztosít majd a városlakóknak a strandra, korcsolyapályára és egyéb művelődési intézményekbe. Már említettük egy másik pontnál, hogy hasonlót ígér más induló is: az RMDSZ szó szerint ugyancsak Udvarhely Kártyát emleget programjában, csak a tartalom más, ők évi egy ingyen belépős rendszert képzeltek el. Nem mondjuk, hogy az egyik jobb lenne a másiknál, inkább arra mutatnánk rá, hogy a korcsolyapályára és a városi strandra is a felnőtteknek a legdrágább a belépő, 15 lej a legutóbbi adatok szerint. Egy színházi jegy ára átlagosan 30 lej, ha csak a város fele, 15 ezer ember megy el egy évben ingyen, 450 ezer lejnyi bevételtől esik el az intézmény.

Mennyi kedvezmény/ingyen alkalom fér bele, amiért már megéri Udvarhely Kártyát készíteni a lakónak, de nem vesz el túl sokat az intézmény bevételéből? – azért ne felejtsük el, hogy a városhoz tartozó intézményekben az áram, a víz, a munkaerő nem lesz olcsóbb az Udvarhely kártyától.

És íme egy újabb NSFMJ-ajánlat: „élhető várost teremtenek, amelyben nem fékezik, hanem támogatják a jó kezdeményezéseket.” Ez mit jelent? Miben mérik az élhetőséget? Hogy lehet majd négy év múlva számon kérni? Udvarhely valóban élhetetlen? Ezekre a kérdésekre nem kapunk választ a programból, úgy tűnik, nem is céljuk választ adni. Ez és az első pont is rámutat arra, amit Ember Attila szó szerint sajtónyilvánosan ki még nem mondott, de nagyon egyértelműen célozgat rá: megosztani Gálfi Árpád szavazóit, hogy ne kaphasson egy újabb mandátumot.

Kalácsot a népnek! Vagy legalább parkolóhelyet.

Aztán szeretnének még egy Kárpát-medence szintű rangos rendezvényt, fesztivált indítani, amely hosszú távon egy hagyomány alapköveit fogja jelenteni. Egy másik pártnak is van ehhez hasonló ígérete, csak azt úgy fogalmazták meg, hogy „egy helyspecifikus vezérrendezvény meghatározása, amely székelyföldi, erdélyi viszonylatban is vonzó programkínálattal szolgál.” Egyik sem mond túl sokat.

Ha meg nem is oldják, de jelentős mértékben javítanak a városközpont és a lakótelepek parkolási számán, lehetőségein – írják még, a megoldás javaslat itt is elmaradt. Újjászervezik? Parkolóházat építenek?

A tizenegyedik helyen az áll, hogy Udvarhelyhez méltó módon felélesztik, frissítik és ápolják a kapcsolatokat testvérvárosokkal és az Anyaország kormányával. Mi, pontosabban ki méltó Udvarhelyhez?

Az utolsó pedig, hogy város lakóközösségeit utcákra, lakótelepekre osztva kisebb közösségekre szervezik és folyamatos kapcsolatban lesznek a megválasztott képviselőkkel. Ez sem a spanyolviasz feltalálása, az RMDSZ jelenleg is a várossal körzetekre bontva foglalkozik. És ha már RMDSZ, nem tudunk elmenni amellett, hogy az EMSZ és az RMDSZ programja között mennyi átfedés van. Igazából a vastag tulipánfüzet kivonata lehetne az EMSZ-é. Igaz, hogy Udvarhely nem egy nagy város, és az is, hogy a problémák is adottak, de annyi van belőlük, hogy bőven kerülne mindenkinek saját.

A másik észrevételünk, hogy bizonyos rétegek teljesen kimaradtak az EMSZ programjából, például a gyerekek, a fiatalok, a romák, a fogyatékossággal, a nehéz anyagi körülmények között élők. Szó sincs az oktatásról, a munkahelyteremtésről, alig említik az időseket és még sorolhatnánk. Semmit nem ígérnek, amitől négy év múlva a jelenleginél sokkal jobb lenne Udvarhelyen élni. Versenyben vannak, de nem úgy tűnik, hogy győzni akarnak.

A programról Ember Attilát is kérdeztük, elmondta: úgy állt össze, hogy leültek és megvizsgálták közösen, hogy ennek a városnak mi fér bele a következő négy évre. „Nem titok, hogy egy óriási hitele van a városnak”. A pályázati pénzekből fedezett fejlesztésekhez is kell önrész, amire nem biztos, hogy a törlesztőrészletek mellett futni fogja, ezért ilyen szerény az EMSZ programja Ember szerint. Hozzátette, a programban “csak olyat írtam le, amiért garanciát vállalok, hogy azt négy év múlva számon lehet kérni rajtam.”