Mind Csíkszentmárton, mind pedig Dormánfalva önkormányzata önkényesen alakította át a temetőt.
Fotó: EGYED UFÓ ZOLTÁN
A román védelmi tárca honlapjára szerdán közzétett összegzés, amelyhez csatolták a korabeli dokumentumokat is, megerősíti, hogy Dormánfalva önkormányzata 11 román katonának állított 50 keresztet és emlékművet a temetőben – adta hírül az MTI, a magyar állami hírügynökség. Ehhez az önkormányzat nem kérte a román védelmi minisztériumnak alárendelt Hősök Emléke Országos Hivatal (ONCE) jóváhagyását.
A közzétett dokumentum azt is rögzíti azonban, hogy Csíkszentmárton község is úgy alakította át a magyar Honvédelmi Minisztérium támogatásával a temetőt, hogy nem vette figyelembe a sírkert 1927-es térképét, és magyar nemzeti szalaggal ellátott fakereszteket állított olyan sírokra is, amelyekben más nemzetiségű katonák nyugszanak. A hivatal úgy véli: az általuk jóvá nem hagyott temetőátalakítás a temető magyar jellegét emelte ki és ezzel a vonatkozó nemzetközi egyezményeket és a hadisírgondozásról szóló román-magyar egyezményt is megsértette a csíkszentmártoni önkormányzat.
Az ONCE szerint az úzvölgyi hősi temetőt a román Hősök Emléke Társaság alakította ki 1926-1927-ben azzal, hogy az első világháború idején (a magyar hadsereg által) létesített sírkertbe, ahol 350 katonát temettek el, további 847 katona földi maradványait hantolta el. A közölt adatok szerint az 1926-1927-es temetőátalakítás során 444 magyar (108 név szerint ismert, 336 ismeretlen), 121 német (43 ismert, 78 ismeretlen), 22 orosz (4 ismert, 18 ismeretlen), 11 román (8 ismert, 3 ismeretlen), három ismert szerb, két-két ismert olasz, illetve osztrák, valamint 242, nemzetiségi szempontból is azonosítatlan katona hamvai kerültek a sírkertbe.
Az ONCE közlése szerint a temetőbe a második világháború után német katonákat is temettek. Számukat a sírkert 1988-as keltezésű adatlapja 108-ra teszi. Idéz azonban a hatóság egy olyan dokumentumot is, amelyet a Román Vöröskereszt az 1970-es években állított ki, és amely szerint a temetőben 1944-ben 40 (27 azonosított és 13 azonosítatlan) német katonát temettek el.
A dokumentum tisztázza, hogy nem az úzvölgyi temetőben nyugszik az a 149 román katona, akikre hivatkozott Dormánfalva polgármesteri hivatala, amikor a temető román parcelláját önkényesen kialakította, és akiknek neveit a román nacionalisták felolvasták június 6-án, miután erőszakosan behatoltak a temetőbe, hogy részt vegyen annak román ortodox felszentelésén, miután székelyek élőlánccal próbálták megakadályozni ezt.
Mint közli a dokumentum: a temető 1988-ban készített adatlapja forrásmegjelölés nélkül említést tesz 148 román katonáról. Azt is pontosítja: az adatlap készítői tulajdonképpen összeadták (rosszul) 19 úzvölgyi és 130 úzmezői azonosított román katona adatait. Megemlíti, hogy az Úzvölgyétől keletre fekvő, ma már nem létező Úzmező (Poiana Uzului) településen is volt egy katonai temető, melyet azonban a két világháború közötti időszakban felszámoltak, és az ott eltemetett román katonák hamvait a Bákó megyei Kománfalva katonatemetőjében helyezték örök nyugalomra.
Összegzésként az ONCE megállapította, hogy Hargita és Bákó megye határvitája nem befolyásolja a temető nemzetközi jellegét, és azokat a kötelezettségeket, amelyek Romániára hárulnak a hadisírgondozásban. Közli azt is, hogy a román védelmi minisztériumban folyamatban van a vitatott temető átvételét megalapozó dokumentum elkészítése. Az átvételre valamennyi érintett féllel folytatott tanácskozás után kerülhet sor, és ez azt szolgálná, hogy védjék és gondozzák a sírkertet.
MTI