A Pulzus alkotótábor résztvevői már július 15. óta dolgoznak az alkotásaikon és tökéletesítik azokat.

fotó: Kopacz Kund

Szerdán, a kiállítás előtti utolsó napon látogattunk el a Spanyár-ház udvarára, ahol megtekinthettük, hogyan dolgoznak a művészek, hogyan álmodják meg és készítik el ötleteiket. A végeredmények igen változatosra sikerültek. Volt, aki azzal kísérletezett, hogyan fér meg egy kompozícióban az ember által alkotott közeg és a természet közege.

Volt, aki 21. századi tulipános ládát álmodott meg nyers és a nemes felületek, a külső és a belső kontrasztját feszegetve. Más, spontán a művésztelep szervezőjét festette meg. És akadt olyan is, aki több munkát készített, több technikát alkalmazva: papír és drótváz kompozíciókat saját rajzokból ihletődve vagy gipszből készült koncepcionális domborművet, az ember és a tér viszonyának ábrázolására.

A meghívottak között

leginkább környékbeliek vagy környékünkön születettek szerepeltek: Bartis Noémi, Harmath István, Jakobovits Márta, Kopacz Kund, László Hajnalka és Máthé László. Azonban voltak, akik jó hosszú utat tettek meg városunkig: Atsushi Mizutani Japánból érkezett, Hsia Aihua pedig Tajvanról.

A művésztelep gondolata nem teljesen új ötlet, hiszen hasonló eseményekre volt példa korábban is, említhetjük itt Szárhegyet, Udvarhelyszéken a Retust 1997-ből vagy az Udvarcsoportot. A Pulzus ötletgazdája és szervezője, Berze Imre azért tartja őket különösen hasznosnak, mert szakmai vélekedések és kultúrák közti gondolatok cseréjére adnak lehetőséget. Éppen ezért szerinte fontos, hogy úgy válogassa össze az embereket – többnyire előzetes ismereti alapján –, hogy konstruktív legyen a társalgás, a munka. A résztvevők listájának összeállítása során rendszerint a változatosságra törekszik, hiszen így áll össze az élet is, így kerek. Hölgyek és férfiak egyaránt jelen vannak, akárcsak a fiatal, ígéretes alkotók és a tapasztaltabb személyek, így az elődök tapasztalatai átöröklődhetnek, és létrejöhet egy koherencia a generációk között.

Hasonlóan a korábbi évekhez, idén sem konkrét téma köré szerveződött a tábor,

mindenki a saját koncepcióját hozta az alkotótelepre.

Volt, aki ráhangolódott a helyre, Udvarhely jellegzetességeire. Volt, aki sokkal egyetemesebb, globálisabb témát hozott. És volt, aki a saját identitásából merítkezett szubjektív módon.

Azt is megtudtuk, hogy az alkotók reggelei korán indultak, nyolc órakor étkeztek először, amit 5 óra komoly munka követett, egész az ebédig. Esténként pedig prezentációkon vettek részt, ahol minden alkotó bemutatta a saját munkásságát, és előadást tartott a szakmai projektjeiről, az eddigi munkáiról. Ez azért lényeges, mert előfordulhat, hogy a tábor alatt készült alkotás nem feltétlenül tükrözi az adott művész teljes munkásságát, így a többieknek lehetőségben áll alaposabban megismerni őt és a munkáit – mondta Berze Imre.

Bár első hallásra a program fárasztónak tűnhet, az épp elcsípett résztvevők egyike sem kifogásolta sem ezt, sem mást az eseményben, mind nagyon pozitívan és lelkesen beszéltek róla. Máthé László például a családias hangulatot emelte ki, amit javarészt a megfelelő létszámnak tulajdonított, míg Harmath István tetszését az nyerte el, hogy hasonló gondolatokkal rendelkező egyének társaságát élvezhette.

A kiállítást július 25-én 18 órakor nyitja meg Vargha Fruzsina művészettörténész a Haáz Rezső Múzeum Képtárában. Azonban azoknak sem kell szomorkodniuk, akiknek valamilyen oknál fogva nem sikerül elérniük a megnyitóra, ugyanis az elkészült alkotásokat egész szeptember végéig lehetőségükben áll majd megnézni.