A legnagyobb titoktartás mellett gyűltek össze Székelyföld polgármesterei Székelyudvarhelyen csütörtökön, február 16-án. A szupertitkos eseményt végül maga a városháza fedte fel utólag, az éj leple alatt. Forrásaink szerint csakis Gálfi Árpád polgármester lehetett az, aki feltörte a városháza Facebook-oldalát, hogy eldicsekedhesse, kik jelentek meg az oldalán.
Kacsa rovatunkban megjelent cikkeink nyomokban valós elemeket is tartalmaznak.
A székely polgármesterek ugyanis állítólag a lelkére kötötték, hogy csak akkor jönnek el az udvarhelyi városházára, ha rájuk zárja az összes ajtót, még a buszajtót is. Gálfi arról is gondoskodott, hogy a sajtót is távol tartsa, már csak azért is, nehogy az újságírók felzabálják az összes sajtóspogácsát (amivel régebb jól megbuntázták őket, de ma már ritkaságszámba megy).
Ahogy az a Facebook-on is látszik, az eseményről jóformán csak lesifotók készülhettek, egyetlen közös fotóra tudta rávenni Gálfi a polgármestereket, azzal hitegetve őket, hogy időkapszulába rejtik, és csak 100 év múlva bontják ki, amikor már úgysem számít.
A képek tanúsága alapján a hangulatot fokozatosan oldódotta a – kifejezetten erre az alkalomra tartogatott – pálinkás Gálfis kávé. A józan paraszti eszét megőrző városvezetőnk huncutul mosolyogva hallgatta végig kollégái hosszas beszámolóját arról, hogy mi mindent építettek az elmúlt években és mivel készülnek az új ciklusra, hogy elnyerjék a választóik kegyeit.
Hát maguk nem hallották azt a székely közmondást, hogy akkor is végig kell menni az úton, ha a végén Bethlen-fal van? – vidította fel a társaságot mottójával Gálfi, utalva arra a nemes küzdelemre, amelyet évek óta vív egymagában mindenki ellen. Nem is titkolta, hogy a harmadik kampányát is a székelyzászlós kereszteshadjáratra építi, nem is érti, a többiek hogy nem tanulnak már tőle. Közben meg eldicsekedte, hogy a fiatalokat mivel tartja itthon: fel kell számolni a városból kivezető utakat!
A város büszkesége, Gálfi vesszőparipája: az egy szem elektromos busz, amelyet aznap hiába vártak Szombatfalván.
S ha már a bevált kampányfogásoknál tartottak, Gálfi egy rövid e-buszos kirándulásra invitálta kollégáit, hogy legalább mások beruházásaival villogjon, ha már a városnak nagyon nincsenek. “Meg sem valósulhatnának, ha nem adtam volna ki az építkezési engedélyt – fordította javára – s ha rosszban leszünk, egyszerűen visszavonjuk, lecseréljük a bizottságot, mindenre van megoldás” – utalt vélhetően a messziről bűzlő szejkei csatornázásra.
Hát a város saját beruházásai? – kérdezték tőle, de Gálfit ezzel sem tudták megfogni. Mint a jól felkészült kisdiák, úgy vezette őket az utolsó stációhoz, a könyvtárhoz, ahol a nyertes uniós pályázatokat őrzik nagy becsben, bekeretezve. A vendégek megcsodálhatták még az engedélynyomdát, és a földrengésszimulátort is, amely jól össze tudja zavarni a papírokat, szükség esetén. A szejkei doszárnál is milyen hasznos volt, ugye? – kacsintott bele egyenesen a kamerába, látva, hogy elnyerte a többiek elismerését.
Megkérdeztük volna benyomásaikról magukat a polgármestereket is, ám hívásunkra egyikük sem tudta, hogy miről beszélünk, mind letagadták a találkozót, sőt – névtelenséget kérve – azzal rukkoltak elő, hogy “az egész egy nagy farsangi álca volt”! Gálfi ugyanis a megtévesztésig rájuk hasonlító színészeket fizetett le, hogy ne maradjon el az év lassan egyetlen eseménye, amely még valamennyi fényt vet rá.